Reggelek

Mostanában szinte minden hétköznap reggelre jut pár sor napindító.
Persze ezek nem a megjelenés napjának reggelén keletkeznek, hanem – mint például ez is – előző reggel, vonatozás közben.
Vannak mondások, hol születnek a nagy gondolatok, nálam úgy tűnik, a vonaton. 🙂
Kis kitérő.
Régóta zavar az mp3 játszómon a Brothers in Arms-ban a vartyogás.
Régen tervezem, hogy újra digizem.
Most végre fel is írom, ne felejtsem el.
Ennyi a kitérő…

…illetve még kicsi.
Fenti persze nem az én mp3-am 🙂
Az ablakon kinézve látom, a ködös képek kora jött el.
Egyszer, ha a 30 napnyi szabadságomban valamikor korán kelek majd, lemegyek a kedvenc kis parkomba.
De most nem is írok tovább, mert nagyon csapongok.

…most meg már a munkahelyen vagyok.
Közben az állomáson leszállás, közben úgy elmentem a volt kollégám mellett, hogy alig tudott utolérni.
Azt mondta, rendesen el vagyok varázsolva. 🙂
No, azt hiszem, ez tükrözi a valóságot.
Hozok sok KV-t.
Szép reggelt!