MÁV majális-terv

Lassan elgondolkodom, hogy csináljak-e egy MÁV kategóriát? 🙂
Tegnap úgyis azt mondtam az ügyfélszolgálaton, hogy mostanában szinte többet foglalkozom a vasúttal, mint a saját munkámmal, akár ott is dolgozhatnék 😀
…de térjünk a mai témára.
Mivel jobb ötletem nincs, így ma is megpróbáltam jegyet venni, persze sikertelenül.
Azt javasolták, hogy május elsején nézzek ki legközelebb, akkor már biztosan tudják a vonatot.
Mondom: lehet, addig el is fogy a jegy.
Azt mondja a “szolgáltató”: nem hiszi, mert másnak sem adnak. Igaz, akkor majd lehet, hosszú lesz a sor.
Mondom: Tegnap is fél órát vártam, míg kiderült, nincs jegy.
“szolgáltató”: Ilyenkor sokan szoktak lenni.
Én: Utas mindenképpen. Nem lehetne, hogy pénztáros is legyen? Vagy néhány cédula itt-ott, hogy ne várjanak helyjegyre…
“szolgáltató”: Jó ötlet.
Most akkor írjak panaszkönyvet, vagy egyszerűen csak borítsam rá a pénztárosfülkét? 🙂
Imádom a MÁV logikáját…


MÁV megint…

…utazni próbálok. No nem jószántamból, így hozza a sors.Illetve hozná.
3.-án kellene ismét Pestre utaznom. Gondoltam megveszem a jegyet jó időben, mert a múltkor már 5 nappal az utazás előtt nem én választhattam meg a vonatot.
Nyíregyháza pályaudvar tehát. 2 pénztár, 25 perc várakozás. Átadom a pénztárosnak a papírt, amire felírtam a szerda kora reggeli indulási, és pénteki érkezési időt, egy másikat, amin a számlázási cím van, és a pénzt.
Azt mondja: Nem tud adni jegyet.
Mondom: Elfogyott?
Ő: Nem, még nem ad a gép, mert nem tudja, merre megy a vonat.
Én: Tőlem Szeged felé is mehet, a lényeg, hogy innen indul, és Budapest a vég.
Ő: Nem úgy van az, mert lehet, hogy Debrecenen keresztül, lehet, Miskolcon keresztül megy, és nem tudja még a gép. Tudja, árvíz van.
Én: Két hete is árvíz volt, akkor tudta a gép. Igaz, akkor a Elvira omlott össze.
Ő: Nem tud mit mondani, tegyek panaszt az információnál. – és visszaadta a papírjaimat.
Tettem panaszt.
Mondják, 2-3 héten belül írásban válaszolnak. Addig meg járjak ki kérdezgetni, mikor akar majd a gép jegyet adni.
Jó – mondtam – de ne tegyék el a panaszkönyvet 🙂


Utaz-ósdi

Árvíz, belvíz, öntözés
Utazom hazafelé Budapestről.
Az IC kerülővel jön.
Szajolnál akkora a víz, hogy csak néhány vonat jöhet erre.
Tehát IC Budapest Keleti – Miskolc – Nyíregyháza – Debrecen.
Közben Galgahévízen? áthaladva a falu határában nem hiszek a szememnek.
Jókora öntözőberendezés áztatja a mezőt.
Bizony nem erre lejt az ország…
Aztán Tokaj-Rakamaz határához érve lassít a vonat, a tekintetek az ablakon keresztül a Tisza-Bodrog tengert pásztázzák.
Előítélet
Három külföldi – és nem is európai – srác foglalja el a szomszédos ülésnégyest.
Hátizsák, farmer, és mindegyik kezében egy-egy üveg bor.
Kinyitva.
Az utasok összenéznek.
Megszületik az ítélet, lesz itt dáridó!
Aztán elindul a vonat, (…a szívem majdnem megszakad 🙂 ), a srácok csendesen beszélgetnek borozás közben.
És mire hazaérünk, az induláskor oly aranyosnak minősített (ügyürübügyürü 🙂 ) kisgyermek borítja ki a nagyérdeműt.
Káosz
15 perccel indulás előtt érek a pályaudvarra.
1 pénztár működik.
1 életunt pénztáros.
11 ember előttem.
1 számlát kér.
Többeknél itt szakad el a fonal.
Rám kerül végre a sor.
Készültem Elvirából, így azt hiszem, nincs IC kedvezmény.
Mégis megkérdezem, azon a vonaton kívül, ami most hagyott itt, megfizethetően (értsd nem 500 forintos helyjegy Debrecenig) hogyan vonatozhatok mielőbb a szomszéd városba?
Válasz: nem komoly, amit az Elvira ír, érdeklődjek inkább a 06 40 49mittudomén telefonszamon…
Hmm..
Apró örömök
Végre itthon.
Nyolcas busz áll a megállóban.
Motor jár.
Felszállok, irány a hátsó ablak.
Gyalogoslámpa zöldre vált, reménykedő gyalogosok sietnek a busz felé.
Mikor az első eléri a busz végét, ajtó csukódik, busz el.
Látni vélem a mosolyt a sofőr arcán.
Hiába, unalmas lehet egész nap körözgetni…


IC

Gondolhatod, hogy megint vonatoztam…
Hagyjuk figyelmen kívül, hogy a hétfőm egy hajnali vonatozással kezdődött.
Hagyjuk figyelmen kívül, hogy az IC közel fél órát késett (ahogy a kalauz mondta, “nem sok az, végülis kényelmesen utazott”.
Nos, igen. Most így, hogy hazafelé is IC-ztem elmondhatom, hogy igaza volt. Legalábbis a hazaúthoz viszonyítva.
Részletesebben 🙂
Hétfő hajnal, a taxis is másodszorra tudja megírni a számlát. Vonat.
Jön majd, biztosan itt lesz időben, hiszen alig 50 kilométerről indult.
És valóban, alig 5 perc késéssel megérkezik. Persze hamar kiderül, hogy az utasok a hibásak a késésért, mert nem állatak fel szép sorban úgy, hogy csak be kelljen ugraniuk a lassító vonat ajtaján, hanem megvárják, míg megáll, és akkor keresgélik a helyüket.
Ejnye! Hát ezért számozza meg oly gondosan a MÁV a vagonokat (na jó, kocsikat 🙂 )?
Ez valamiféle mezei IC, tehát sokhelyenmegállós. Viszont nem a marhavagonszerű, hanem fülkés. Egészen kényelmesen lehet utazni…
Ugorjunk. Megérkezünk a Keletibe (még mindig nem értem, miért megy az összes IC a ide) a már említett késéssel, és a jópofa kalauzzal.
Ez volt az odaút…
Visszafelé teljesen véletlenül (ekkor engedi a munkám, hogy hazajöjjek) Rapid IC-vel jövök.
Ez csak két helyen áll meg, Debrecenben, és Nyíregyházán. Gondolom ezen megfontolás alapján (merthogy úgyis hamar hazaérünk) olyan rohadt kényelmetlen az ülés a marhavagonban, hogy már Debrecen előtt begörcsöl a lábam. A szuper helyjegy ugyanis pont egy ajtónál lévő ülésnégyeshez vezet, ahol az egyik üléspárt kicsit előrébb teszik. Nem értem, miért nem jelölik ki ezeket gyermekülésnek? Talán ők elférnének itt.
Szóval nyomorgunk szépen, és tudjuk, hogy esélyünk sincs rá, hogy ez Debrecenig változzon. Szerencsére itt ketten leszállnak, így ahogyan azt átlósan szemben ülő útitársam megjegyzi: “Most növünk öt centit” …
Aztán egy kis történet, hogy mégse legyen olyan negatív a leírás.
Két üléssel mögöttünk külföldi pár utazik. Ez akkor derül ki, mikor megérkezik a kalauz.
Próbálják megtudni, hogyan jutnak el Máriapócsra. És amiért leírom: a kalauz először szépen összeírja nekik a vonatot, részletesen, több alternatívát is, majd a többi utashoz fordul, és megkérdezi, tud-e valaki angolul, és segítene-e? Fiatal srác fordul hozzájuk, és hosszasan tolmácsol, abszolút korrekt útbaigazítást kapnak a vendégek.
És a történetnek itt még nincs vége.
A vonat rövidesen megérkezik Nyíregyházára, és megjelenik a kalauz. Az iménti sráchoz fordul: “Megmondaná az utasoknak, hogy az első vágányról indul majd az Interpici, és hogy az információnál a bejárattól jobbra a kolléganő tud angolul segíteni, ha gondjuk van”
Tudom, most azt gondolod, ez a természetes. Lehet, de sajnos ez olyan ritka, mint a kényelmes IC.


Megin’ vasút :-)

“A kalauz szólt, hogy keljek fel, lejárt a jegyem,
átellenben terül el születési helyem.
Foxtrot szól a kocsma ablakon szombat délután,
ott táncol vagy húsz pár csizma és a konyhalány.
Itthon vagyok végre,
itthon nézek az égre,
itthon vagyok végre,
itthon. Ó-ó-ó.
Itthon szép az élet,
itthon boldogan élek,
itthon vagyok én.”
LGT: Visszamegyek a falumba


Róka II, avagy vasút III.

Szegény rókának nem sok nyugalma van mostanában. Kicsit visszanézve a közelmúlt bejegyzéseit megállapítottam, hogy semmit nem vethetek mondjuk Pataki Ági szemére, hiszen nálam is vissza-visszatérnek olykor a témák, még ha nem is motorozgatok egy szakadt büfékocsi körül (ízirájder, öcsém) 🙂
Szóval vasút, és az ő menetrendje.
Az ember utazgat, és mivel hét közben a munka köti le az idejét, marad e játékra a hétvége, ami ugye nagyjából egybeesik a lustálkodom kicsit időszakkal. A reggeli kávészertartás része a kávé utáni kis nyugalom. Ennek vége felé lopózik a képbe Elvira, a mávtündér. (Nem alaptalan a nyájas olvasó sejtése, hogy ezt sem ússza meg, de némi időt még nyer, mert most nem ez lesz a téma.)
Tehát az “intelligens menetrendet” inzultálva hamar kiderül, hogy ha kilenc előtt nem sikerül a pályaudvarra érni, akkor két lehetőség marad: vagy elbóklászik az ember fél délelőttöt – ami ugye kevés arra, hogy valami hasznosba kezdjen, mert úgyis félbe kell hagyni -, és 11 előtt néhány perccel indul el, vagy IC. Nyilván utóbbi marad. Pénztár, mosolygós jegykiadó (egy percre átvillan az agyamon, hogy azt gondolja: “Na, ennek sincs jobb dolga, mint itt téblábolni”) és a meglepetésszerű 21-es kocsi a vonat végén.
Mivel van még időm, gondolom, megnézem a többi kocsit is, ezért már csak nem költözök másik városba 🙂
Ahogy elindulok, látom a peronon dohányzó kalauz értetlen arcát: “Nincs rajta egyenruha, miért megy a mozdony felé?” Aztán mikor az első kocsinál visszafordulok, megkönnyebbülten felsóhajt. A köhögési roham utáni vörös arcával megállapítja, hogy bizonyára a kétjegyű számok ismerete haladja meg képességeimet, és megnyugodva fellép a vonatra. Én is elfoglalom helyem a marhavagonszerű kocsiban, megpróbálom felgyűrni a csomagtartóba a pakkomat, és a kabátomat, majd miután ez természetesen nem sikerül, útitársaimhoz hasonlóan a padlóra teszem a csomagot, az ölembe a kabátot… de jó is egy IC.
Ekkor megjelenik az iménti haláltusáját meglehetősen jól kiheverő kalauz, és arcán a “majdénelmagyarázomennekaszerencsétlennekmiazafogas” kifejezéssel hosszú ujjával a csomagtartón fityegő vasdarabra mutat.
“Haaazaa, hazaa!” jut eszembe, de engedelmeskedek. Miután a kalauz továbbáll, felveszem a földről a kabátomat, leporolom, és elnézést kérek a mellettem (ablaknál!) ülő nénitől, aki valamiért a kalapját igazgatja.
A hátralévő húsz perc nyugalomban tellik.
Hol a mező közepén betont kevergető valamiket nézegetem, hol a másik oldalon a faluszéli tóba fulladni készülő kis(ebbségi)gyerekeket, vagy pihenésképp a vagon két részét elválasztó ízléses füstüveglapot.
Emlékszem régen, mikor a hatalom munkát, és kenyeret adott az embereknek cirkusz helyett, ez az üveglap működött füstszűrőként. Balra dohányzó, jobbra nem dohányzó, és mivel valamirevaló utas másik kezében csomag van (egyikben ugye a cigi) ezért előrelátóan ajtót ide nem is szereltek…
De lassan megérkezünk. A legizgalmasabb rész következik: vajon hanyadikra jön be a vonat? Olyan ez, mint mikor nagymama az ismétlést is végig izgulja … persze, hogy a harmadikra érkezünk.
Irány a troli. Találó név ez a tömegközlekedés…


Vasút – a napos oldal


Vasút

Nézegetve az új vasúti menetrendet olyan nekem, mintha egyetlen cél az eddigi állandó késések “menetrendesítése” lett volna.
Mert ugye mi más indokolhatná, hogy például egy Záhony-Budapest viszonylatú vonat fél órát áll mondjuk Nyíregyházán, vagy Debrecenben, mielőtt tovább indulna?
Más. Expressz vonat. Jó ötlet… volt. Mindaddig, míg nem lett kötelező a helyjegy rá. Mert akkor nyomban csak egy koszos, lassú IC lesz belőle, ugyanazon az áron…
Megint más. Egy ideig büszke voltam az új pályaudvarunkon a meglehetősen magas szintű tájékoztatásra. A hangosbeszélő most is kiváló, a tájékoztató táblán azonban keresztülsöpört a “logika”.
Feltűnt, hogy igen kevés az érkező vonat. Aztán mikor egy várakozás alkalmával végigfutkostam pár vágányt, az utascentrumban kiderült az igazság. Mintha csak azok a vonatok érkeznének a tábla szerint, amelyek nem közlekednek tovább.
Tudom, figyeljem a hangosbeszélőt…