Hétközben kicsit kevesebbet írogatok, olvasgatok, de azért próbálom egyrészt magamat utolérni, másrészt odafigyelni szomszédos lapokra. Útközben néha jegyzetelek a Blackberry-be, aztán ha nem felejtem el, meg is jelenik 🙂
A most következő írás nem elfelejtett, tegnap reggeli történet.
Esti hazaérkezésem után már csak olvasgattam, szerencsére volt mit. Töltődtem hírekkel, információkkal, és megfogadtam, ezt az írást csak reggel jelenítem meg.
Remélem, ma nem ismétlődik meg a történet…
Szokásos hajnali vonatozás.
Általában semmi gond, de ma…
Hajdúhadházhoz érve a vonatot elözönlik a kisebbség tagjai.
Koszosan, büdösen, üvöltözve, jókora zsákokkal.
Ketten ülünk a fülkében. Megérkezik egy 7-8 fős csoport. Átgázolva mindenen. Leülnek. Mindannyian.
Útitársammal egyszerre állunk fel. Az út hátralévő részét a folyosón, passzív dohányosként töltjük, és minden uniós ajánlás ellenére nem érezzük bűnösnek magunkat, mert “elkülönítettük” őket.
Leszálláskor benézek a fülkébe. A nem dohányzó vonat padlóján legalább öt eltaposott csikk, szanaszét összegyűrt papír.
Kb. 5 perce vannak a vonaton. Rendkívül kreatívak..


MÁV

Amikor egyik kollégám – aki mellesleg rendszeres olvasóm – megtudta, hogy bejáró leszek, megemlítette, hogy akkor bizonyára lesz néhány utazásos bejegyzésem. Nos, Szabi, itt az első 🙂
A héten már másodszor alakult úgy, hogy két mezei vonat közé értem csak ki a pályaudvarra, és nem igazán volt kedvem a részeg embereket kerülgetni.
A hétfőinél semmi gond, pénztár, CsókolomkérekegyhelyjegyetNyíregyházáig-Köszönöm, és már élvezhettem is a komfortot.
Nem így ma. 5 perc az IC indulásáig, morcos pénztáros.
Kérek egy helyjegyet a Latorcára. – esedezem.
Kérem a menetjegyét! – mondja az ellenfél.
Gyorsan végiggondolom, nincs időm a vitára, előkotrom a bérletet.
Megnézi, majd felteszi a kérdést: Meddig?
Nyelek egyet, és nem kezdek érvelni, miszerint ha a bérlet Debrecen és Nyíregyháza között érvényes, az IC pedig Debrecen után csak Nyíregyházán áll meg, egyetlen választásom lehet.
Nyíregyházáig kérem. – mondom, mintha természetes lenne, hogy én is hülyének nézem.
Máshova nem is kérhetné. – mondja, és azt hiszi, győzött.
Kezemben a jeggyel már nincs vesztenivalóm, esetleg a vonat 2 perc múlva a nyolcadikon.
Tulajdonképpen nekem mindegy, mivel bárhová ugyanannyiba kerül, nem értem, mire ez a fontoskodás.
Mert ha nem oda adom, ahova utazik, mások elől foglalja el a helyet. – oktat ki.
Tudtam, hogy a végén én leszek a gonosz, aki kifosztja a MÁV-ot.
Csókolom. – mondom, és loholok a nyolcadikra.
Nem, nem mondja, hogy jó utat, vagy ilyesmi. Csak ül, és örül, hogy mindenki a másik pénztárnál áll sorban.
Futva érkezem a vonathoz.
A legközelebbi ajtóban a kalauz álldogál.
Megkerülném, de megkérdezi: Ebbe a kocsiba szól a jegye?
Nem, – mondom – de erre a vonatra.
Kikerülöm, és felszállok. Talán azért indulunk pár perc késéssel, mert nehezen tér magához.
Nyíregyházáig még egyszer találkozunk.
Jegyet kezel.
Megjegyzett.
Látom, sikerült megtalálni a helyét. – mondja hitetlenül.
Aha. – mondom. Nem bonyolult, csak két kétjegyű számot kell egyeztetni, meg kikerülni az ajtóban egy vasutast.
Most ő nyel egyet.
Hogy miért vonzom a hülyéket?


Nem tudja a bal kéz…

Nem keltettem a Napot, így aztán azóta sem kelt fel. 🙂
Szóval elég szomorú az idő, és most én sem túl vidám dolgokról írok…
Városunkban rendezett jelentős eseményeket szinte egy kezemen meg tudnám számolni sajnos. Ráadásul a meglévők is olyan változásokon mennek keresztül, amelyek nem biztos, hogy a turisztika fellendülését szolgálják bármennyire is ez a kommunikáció.
A napok jelentős eseménye például a VIDOR Fesztiválról elég szerencsétlen módon Happy Art Fesztiválra keresztelt korábban országos hírű rendezvénysorozat.
Csak remélni lehet, hogy az átkeresztelést nem sínyli meg komolyan a korábban jól bevezetett, ötletes néven megrendezett rendezvény.
Sajnos azonban itt még nincs vége.
Hagyomány volt az is, hogy a VIDOR befejeztével indult a Gyümölcskarnevál, amely valamilyen folytonosságot biztosított a
szórakoztatásban, még ha igen távol is áll egymástól a két rendezvény közönsége.
A Gyümölcskarnevált követte vasárnap az Állatok fesztiválja a Bujtoson, amely ismét csak jó időzítés volt, amolyan csendes levezetése a zajos-szemetelős Gyümölcskarneválnak.
Aztán a következő hétvégét lehetett a Múzeumfaluban tölteni, mert – bár eddig nem túl nagy publicitást kapott a több rendezvényhez képest – mégis évről évre jelentős látogatottsággal bírt a Kóstolja meg Magyarországot című néprajzi-gasztronómiai rendezvény.
Szóval szép volt a sor, lehetett ütemezni, és akár hetekre is a városhoz lehetett kötni az annyira óhajtott – akár külföldi – turistákat.

klikk
Az idén azonban valahogy minden felborult.
Emlékezhetsz még, említettem nemrég a remek érzékkel egy időre szervezett Cantemus éneklő hetet és a VI. Nyírség Nemzetközi Néptáncfesztivált.
Nos, a csodák ismétlődnek.
Kiderült, hogy gyümölcs híján elmarad a Gyümölcskarnevál. Mindjárt lett is Kistérségi Találkozó belőle.
Ezzel alapból semmi baj, hacsak az nem, hogy a korábbiakhoz képest csúszik egy hetet.
Így aztán éppen egybeesik a Múzeumfalu méltán híres rendezvényével a Kóstolja meg Magyarországot cíművel. (Jellemző módon erről egy januári írást tudnék linkelni az egyik helyi lapból.)
Talán még ezzel sem lenne baj, legalább megoszlik a Happy Art-ról itt maradt rengeteg külföldi turista 😉
A bajt mindössze egy apró átfedés jelenti.
Ízek utcája, olvasom. “töltött káposzta variációk, babgulyás, halászlé, káposztás paszulyleves, lapcsánka, krumplilángos, sztrapacska, cinke, juhtúrós puliszka, juhász lapcsánka, kemencében sült hagymás csülök, lacipecsenye…”
Biztos, hogy ennek a rendezvénynek ütnie kell a Kóstolja meg Magyarországot címűt?
Biztos, hogy meg kell ölni a Múzeumfalut, ahol évek óta ebben az időpontban van a rendezvény, és egyébként is talán a legtöbbet teszik Sóstó hírnevének öregbítéséért?
Miért nem lehet kicsit odafigyelni egymásra a rendezvényszervezőknek?


VIDOR

Tegnaptól látható jelei is vannak, hogy ma elkezdődik a VIDOR… akarom mondani Happy Art Fesztivál.
Illetve dehogy akarok én VIDOR helyett Happy Art-ot mondani, de nem sok választásom marad. Így hívják, bárki bármit is mondott.
Remélem, azért vidoros lesz idén is.

…és azt is remélem, hogy a külföldi vendég, aki miatt – az indoklás szerint – Happy lett a Vidor, nem az a román kolduscsalád lesz, akiket napok óta látni a téren.
Én mindenesetre ott leszek esténként ha tehetem idén is, mint korábban, mert a program remeknek ígérkezik.


Ideális párkapcsolat

Ez a nap is jól kezdődik… (vagy talán csak a napzárással volt baj)
Nézem az egyik idióta reklámot. Én vagyok a hülye. Meg a távvezérlő lassú.
Szóval családfő könyököl az új mikrón, és mesél. Megtudjuk, hogy reggel elrontotta a szerkezetet, de felhívta valamelyik bankot, aki házhoz vitte neki a kölcsönt, és íme, itt az új eszköz.
…és ekkor megérkezik a nej.
Mi ez? – kérdezi.
Meglepetés! – válaszol a ház ura.
És mosolyognak egymásra. Semmi “apukámdeszerencsétlenvagy” vagy “mibőlfizetjükeztvissza” vagy “mégiscsakmegkellettvolnabeszélni” Nem, nincs balhé, apu döntött.
Ez a való világ…
szerk. Félig jött le a KV… kell nekem reklámokat cikizni. Jó nap lesz ez, már látom…
No, megyek dolgozni.


Karma

Járdányi szélességű autó áll a járdán.
A járda is járdányi szélességű.
A motor jár. A tulajdonos láthatóan a sötét oldalt képviseli.
Az úton vagyok kénytelen kikerülni.
A jármű közepetájánál járok, mikor hallom, az autó sebességbe kerül.
Gyanútlanul továbbmegyek.
Nagyjából az első kerékhez érve az autó megmozdul, majd hirtelen meg is áll. Tovább is mennék, ha nem szólalna meg a nem idén barnult sofőr.
– Te mi a f…szt keresel itt?
– Erre lakom. – mondom értetlenséget színlelve, egyidejűleg jelentős mennyiségű olajat öntve a tűzre.
– Nem azt kérdeztem! – üvölti láthatóan nem értve a tréfát – Örülj, hogy nem tapostalak el! – ordítja tovább a gonosz mostoha jószándékának hangsúlyával.
– Örülök. – mondom.

Közben egy film részlete villan át az agyamon (várok tippet a film címére 🙂 ).
A jelenet: tanuló autóban ülünk, a jármű halad. Hátulról dudáló kocsi érkezik.
Oktató a tanulóhoz:
– Tekerje le az ablakot! Nyújtsa ki a karját! Középső ujjával bökjön az ég felé!

Nem játszom el a filmbéli jelenetet, mert szeretek élni, de jót vigyorgok rajta, mikor a nagy dög autó leáll induláskor.
Lassan istenhívő leszek
(Vagy elvisz az ördög 😀 )


Jazz se

Panaszolják – szerintem teljesen jogosan – az egyik helyi netes lapban, hogy azt a kevés valamirevaló rendezvényt, ami még megmaradt, szinte azonos időpontban ömlesztik a városra.
Mondom, egyet is értek a szerzővel, ugyanakkor mondjuk csak az előző évre visszagondolva szomorúan kell megállapítanom, kaptunk elvonást rendezvények terén is.
Nem akarom tovább rágni a VIDOR – Happy Art csontot, lassan előkerül az az egyetlen ember, aki szerint ez így jó…
De lapozzunk…
Az idei nyáron is feléledt a belváros délutánonként, bár kicsit már kiszorították a résztvevőket a kocsmák a Kossuth térről, de legalább voltak rendezvények.
Igaz, idén már meglehetősen önkiszolgálóaknak kellett lenniük a fellépőknek. Dicséret illeti őket, hogy így is vállalták.

Sóstón a szökőkút körüli rendezvénysorozat is árnyéka volt a múlt évinek, persze azért voltak itt is jó műsorok.
Elmaradt viszont a sörfesztivál, amely az egyetlen komoly rock-koncertsorozat évek óta a városban. Talán az is szomorú kicsit, hogy az egyetlen lett volna…
Úgy tűnik, elmarad a Jazz Napok folytatása is, pedig igen értékes, igényes, színvonalas koncertsorozatot láthattunk tavaly.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy – számomra is – kiderült, létezik honlapja a – többek között – a Jazz Fesztiválon is méltán sikert aratott Nüansz zenekarnak. Ők az idén is több koncertet adtak a Takarékpalota oldalában.


BEREG SZA_L_D_


Vidor hírek

Ja, nem is Vidor, hanem Happy Art Fesztivál.
Szóval ma benéztem a Turinform irodába, és még nincs programfüzet. Azt mondták, biztosan lesz.
Azért az oldalukon már lehet csemegézni, és érdemes is. Úgy tűnik, idén sem fogunk unatkozni. 🙂
…csak ez a név…


Leállás

Remélem, nem okozott nagy törést az életedben, hogy estétől csak a képtáram volt elérhető.
Sajnos előfordul ritkán ilyen a tárhelyszolgáltatóm háza táján, de nem panaszkodhatom, fennállásom óta ez volt a harmadik.
Ez egy ingyenes tárhely szolgáltatásnál szerintem korrektnek mondható, főleg ha belegondolok a T-Online-nal folytatott küzdelmembe, hogy használni tudjam egyáltalán a jócskán fizetős szolgáltatásomat.
Dehát pont tegnap beszélgettünk róla, hogy mióta a Microsoftnak ilyen az üzletpolitikája, mármint hogy véglegesnek ad el olyan szoftvereket, amelyek szinte soha nem készülnek el teljesen, mit várhat az ember.
Az XP és az ő szinte napi frissítése volt a beszédtéma, mikor egy elég arcátlan stílusú MS reklámba futottam bele. Innen a kiakadás.
A netem viszont ma működik, ahogy kell. Lassan egy hete folyamatosan. A szomorú, hogy ennek örülnöm kell…
De nem sírok, itt az újjáéledt szerver, úgy tűnik, megvan minden, indulhat a nap 🙂


Happy VIDOR

Évek óta a VIDOR Fesztivál jelenti számomra az ősz kezdetét.
Amikor elindulok az esti programra, még kellemes meleg az idő, de hazafelé bizony már előkerülnek a melegebb cuccok.
A város életében is jelentős – és sajnos páratlan – esemény, mert színvonalas előadások, különleges, máskor a környéken sem látható előadóművészek csalják a tömeget a belvárosba.
Pár napja még úgy hangzott a toborzás: önkénteseket keresnek a VIDOR szervezői. Ettől az évtől új társaság szervezi az eseményeket.

Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, mindjárt a nevét változtatják meg.
Tudom, egy külföldinek semmit sem mond az, hogy VIDOR, de nekik a magyar nyelvű előadások sem érthetőek.
Tudom, sokat kell tenni a turistákért, de jó lenne, ha ez máshol is megvalósulna. Gondolok itt a múlt évi VIDOR-ra, ahol nem sikerült elérni, hogy a hajléktalanoktól nyugodtan lehessen nézni a műsort. Gondolom, erre a nyárra sem szerveznek idegennyelvű tanfolyamot a hajléktalanoknak.
Tudom, azt mondod most, nekem semmi sem jó. Pedig én idén is ott leszek a belvárosban. Legfeljebb nem jön majd a számra, hogy megyek a hepiartra, én továbbra is a vidorra megyek majd, ha már hat éve így van.
A VIDOR honlapján – stílszerűen – az “Under construction” felirat fogad a “fejlesztés alatt” helyett. (szerk: a domain azóta többször változott)
A Happy Art pedig új domain-je alatt – semmiből nem tart manapság – fogadja az odatévedőket.
Szóval a mosdóvízzel kiöntött gyermek is gyermek, csak kicsit csikorog a foga a homoktól…
Talán megérdemelné a VIDOR emléke, hogy pár szavas magyarázat után a honlap az utódra irányítódjék…
És persze még egy dolog, ami elég fontos. Happy Art (lánykori nevén VIDOR) augusztus 31. és szeptember 8. között.
Már olvasható az idei program. Elvileg a Letöltés link is él, de ott valamilyen furcsa okból a 2003-as programfüzet van. már/még nincs semmi.


Városkapu


A példa

Olvasom az írást Nyíregyháza lapján. Mélygarázs építését tervezi az önkormányzat.
Az ötlet jó, mert a belváros lezárásával rengeteg parkoló szűnt meg. Illetve azok is csak elvileg, mert az építési területként – talán ok nélkül – kijelölt területen rengeteg autó parkol nap mint nap. Bizonyára engedéllyel, mert a könyvtár mellett hónapok óta őrkunyhó van…
Szóval az ötlet jó, mint mondtam. Ismét a megvalósítás az, ami – hogy finoman fogalmazzak – kívánnivalót hagy maga után. Láthattuk ugye a kiskörút nyomvonalának elfuserálását egy magánérdek miatt. Ha ez már így alkult, lehetne kicsit köszörülni a csorbán.
Sajnos azonban – mint oly sokszor mostanában – most is azt érzem, mintha az egyetlen igazi cél az öreg fák kiírtása lenne, bárhol is legyenek azok.
Sorolom: Hunyadi út – Bocskai út kereszteződése, mert nem tud befordulni a busz. (Megjegyzem a fa akkor is ott állt, mikor az kereszteződést vakon tervezték.)
Spar áruház oldalában, az Obi áruház építése miatt sunyi módon, bérfavágókkal.
Ungvár sétány, a Jósaváros kövezése okán, állítólag véletlenül.
Tőke utcai bölcsőde udvarán, mert árnyékot vetett a gyermekekre. A szülők azóta ernyőket hordanak az intézménybe, hogy ne kapjanak napszúrást a picik. (Megjegyzem ezek az ágak ma is ott száradnak az udvaron.)
Hirtelen ennyi jutott eszembe a közelmúlt eseményeiből.
Nézzük akkor, hol lehetett volna kisebb kárt okozni az építkezéssel? Köszörülhetnék a csorbát azzal, hogy nem a belváros immár szinte egyetlen parkját, öreg fáit dúlják fel, hanem az amúgy is pusztaként működő, a kiskörút elfuserált nyomvonala kapcsán parlagon maradt terület alatt helyezik el az autókat.
Tudom, próbálták pályáztatni, de a vállalkozónak jobban tetszett a park . (Szerintem a városlakóknak is jobban tetszik.)
Nincs messzebb a belvárostól, mint a park, és ráadásul az a terület olyan ronda maradt, hogy valamit úgyis kezdeni kellene vele, nehogy a maradék, véletlenül odatévedt turista is sírva fusson el a városból.
Vagy a másik nem kevésbé ronda belvárosi terület a Síp utca – Egyház utca közötti évek (talán évtizedek) óta pusztaként üzemelő terület. Hátha a mélygarázs tetejébe lehetne fákat ültetni.
És hogy honnan a cím?
Amikor a Nagy Gödör építkezés terveit láttam, azt mondtam, ez nagyon ismerős. Aztán – ahogy fotóarchívumomban nézelődtem -, meglett a megoldás.
Miskolcon láttam szinte ugyanilyet, mikor a Kocsonya-fesztiválon fényképezgettem.

Most pedig a fent linkelt írásban miskolci nézelődésre hív az önkormányzat. Igaz, most a mélygarázs építése kapcsán.
Remélem, városunkból nem lesz Miskolcklón. Szürke városból van már elég.
Nyíregyházának volt egy arculata. Annak már nagyobbrészt reszeltek, de lehetne új. Ehhez viszont szerintem nem az itt-ott elszórt kisebb-nagyobb betonkockákon át vezet az út.


Sörhiba

Gyanús csend övezi a Plaza parkolójába hétvégére hirdetett Sátorock fesztivált. Így hát a valósághű tájékoztatás kedvéért, meg hát a saját hétvégi programom miatt is próbáltam megtudni valamit róla.
Korábban írtam ugyan néhány kedves szót a dologról, de úgy tűnik szép terv marad csak.
Ma első lendületben személyesen kerestem fel a létesítményt. Emlékemben élt még a múlt évi kedves idős néni az információnál, aki ugyan nem sok mindent tudott a pillanatnyi helyzetről, de jól elbeszélgettünk 🙂
Nos, mára a néni is a múlt, meg az információ is. Sikerült azonban egy biztonsági emberbe belefutnom, aki nagy unszolásra annyit mondott, az információ megszűnt, nézni kell a plakátokat, hétvégén pedig nem lesz semmi, mert akkor szóltak volna neki.
Nem adom fel könnyen, így telefonon is próbálkoztam.
Felejtsük most el a két kört a T-s tudakozóban – mint kiderült, egy kft. nevén lehet megtalálni a Plaza telefonszámát, és annak közlésére egy másik kolléga az illetékes. Szóval meglett a szám. Persze ez is a biztonsági szolgálathoz futott.
Nagy kavarodást idézhettem elő, mert mondta, nemrégen kérdezte már más is, de semmi nem lesz hétvégén. Legközelebb augusztus 20-ról tud, de pontosat nem, nézzem a plakátokat.
Eszembe jutott, hogy annak idején, mikor őrségbe kellett mennünk (én még olyat is csináltam 😉 ), az “Állj, vagy lövök!” volt a betanult szöveg.
Mennyivel humánusabb a “Nézze a plakátot!” 😀


Start

Vasárnap fél tizenkettőkor szállok vonatra Debrecenben. A kalauz már Bocskaikertnél elér hozzám, gyorsan kezeli a jegyet, vagy én vagyok az első kocsiban 🙂
Kisebbségi asszony száll fel. Ha háttal állnék is tudnám. Jegye persze nincs.
Meddig utazik? – kérdezi a kalauz.
Háá Hadházig!! – jön a válasz olyan hangsúllyal, hogy a kalauz szinte elszégyelli magát a tudatlanságáért.
Tovább is megy. Nyelek egyet. Az asszonyság útnak indul cigit lejmolni. Valahol sikerrel jár, visszafelé már italhoz próbál jutni.
Vesztemre nálam fejezi be a kört. Kérdés nélkül leül, és fújja a füstöt. Az 1500 forintos jegyemmel én keresek új helyet.
Végülis szerinted lenne értelme szólni ennek a kalauznak? Nem hiszem.
Miközben haladok 50 kilométeren belül a második – és remélem utolsó – helyem felé, eszembe jut a minapi Kossuth téri párbeszédem azzal a közteressel, aki tétlenül nézegette a borozgató hajléktalanokat.
Megkérdeztem, ha én megállnék mellette egy pohár sörrel, mit tenne?
Megbüntetném – mondta -, mert maga ki tudja fizetni.
Nem éreztem jól magam “gazdag” emberként…


VEZENG

Rövidesen lejár a VEZENG-em. Igyekszem időben intézni. Azt hiszem.
Háziorvos: Kb. 10 perc, mert régen voltam, és a TB kijelentett, fel kell venni újra az adatokat.
Ez egy ilyen szabály, nehogy fölöslegesen kelljen a TB szakadt tarisznyájából az orvost fizetni. Mert hát bármi is történhetett velem, amiről nem tud a magas hivatal.
De mondom, így is 10 perc, nagyjából az adatfelvitel ideje, meg a 4000 Ft kifizetése.
Közben végigolvasom az összes betűt a táblán, megdicsérnek.
Irány az Okmányiroda.
Itt – mondják – nagyobb ellenállásra számíthatok majd.
“Csukja be azt az ajtót!” – üvölt a sorszám automata ura az előttem belépőre.
Még időben hátrálok.
Óvatosan csak kinyitom az ajtót, nekem sorszám kell az életem árán is.
Mondom, orvosim már megvan. “Hátha nem jár le addig, mire a sorszám szól.” – humorizál a sorszám automata ura, és a kezembe nyomja a 23-ai sorszámot.
Nem húzom a fejébe az automatát, csendesen becsukom magam mögött az ajtót. Olvasom a listát, mit kell beszereznem az elkövetkező két hétben.
Szerencsére minden megvan.
Újabb 4000 Ft – gondolom, a gyors ügyintézés díja.
Lejárt VEZENG – így szerepel a papíron, gondolom, a takarékosság okán.
Érvényes SZIG – szerencsére még egy darabig érvényes.
Orvosi igazolás – remélem, van még annyi időm hátra, hogy lesz új VEZENG-em…


Magyar (v)iszonyok

Úgy tűnik, a sors sem akarja, hogy nagyon pozitív irányba induljon a naplóm, vagy csak körülöttem sötétednek a dolgok? Mindenesetre ez az írás sem pozitív kicsengéséről lesz híres (persze ez csak szófordulat, mitől lenne híres).
Több dolog is szóba kerül majd, látszólag olyanok, amelyeknek semmi közük egymáshoz. Valahol mégis úgy gondolom, az, hogy ezek a dolgok megtörténhetnek, sajnos visszavezethető egy közös pontra. Arra a kupira, ami
szép országunkban van. Kezdve egészen apró magán bosszúságoktól eljutva mindannyiunkat érintő közös bosszúságunkig néhány példa.
Nézzük előbb a magánt, mert minden szentnek…
Negyven nap után sikerült érvényesítenem a jótállást a Photo hall nevű műintézménynél, így ahogy korábban írtam, az életbe többet be nem teszem a lábam oda, hacsak ismét meg nem adja magát az eszköz.
Ez akár pozitív hír is lehetne – már csak a végkifejlet miatt is – ha ehhez a mezei cseréhez nem kell eljutnom a cég területi igazgatójáig, és ezután nem kell negyed órán át – ennyi időbe került a helyi boltvezetőnek az 5 soros cserejegyzőkönyv kitöltése kis segítséggel – hallgatnom a panaszát, hogy őt hogy letolta a főnöke, de ő a szervizre kente. Ez aztán a pozitív hozzáállás… így születnek a vezetők?
Itt jegyzem meg, hogy a területi igazgató legalább eljutott addig, hogy elnézést kért a hosszú időért…
De lépjünk komolyabb dolgok felé. Azt már nagyon fel sem veszem, hogy a téren lekommunistáznak azért, mert nem gyűjtöm egy bizonyos párt szórólapját (mellesleg a többiét sem). Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy az akciója után azért tettem egy útvonaljavaslatot a pártkatonának.
Az egyébként véletlen, hogy tudható, kit képvisel a katona, lehetett volna mást képviselő, akkor sem jár jobban. (ez lesz majd a tanulság a vége felé, nem lövöm le most 🙂 )
Az azonban bosszant, hogy aki mondjuk rendszeresen olvas, minapi Friss-írásom olvastán majdnem a téri kikiáltóember szintjére jutott.
Igaz, vele meg lehetett beszélni. (lehet, én fogalmazok rosszul, de ez még mindig nem az a tanulság, amit az imént ígértem 😉 )
Aztán hogy átnézzünk az út másik – figyelmetlenebbek kedvéért bal – oldalára… Illetve kicsit menjünk vissza az időben.
Kommunistázó aktivisták figyelmébe ajánlom, nézzék meg városom önkormányzati választásának eredményét, mielőtt mesét olvasnának. És akkor helyben is lennénk.
Ahogy ugyancsak szóvá tettem pár napja, keveseknek okoz gondot bejutni a lépcsőházunkba. Ezáltal elég jelentős mennyiségű papírszemét – lánykori nevén hirdetési újság – terpeszkedik az ajtó mellett. Többször láttam már a tipp nevű lapot is, talán bele is néztem már, de nem ragadott meg. Most azonban érdekes írást találtam benne.
Másfél oldal, és Sóstó-dosszié a címe. Érdeklődéssel olvastam a cikket, mert ha már tehetetlen a város egy ilyen szemétség méltó rendezésében, legalább a kávém legyen kisebb adag így reggel felé. 😉
Szóval sikerült beállítanom a vérnyomásomat ismét.
Ajánlom figyelmébe – pártfüggetlenül – mindenkinek Rendes Sándor írását. Nem idéznék belőle semmit, egészében érdekes. Meg mondjuk az is érdekes, miért pont a tipp-ben jelent meg… (és ezzel nem bántani akarom őket, sőt)
Annak, aki pedig valamelyik oldalhoz próbálna sorolni – ne kelljen neki oly sok írásomat olvasni hozzá – egy szólást említek, mely igen közel áll döntéshozóinkról (oldalfüggetlenül) alkotott véleményemhez:
Egyik sem jobb a Deákné vásznánál. (főleg a húsosfazék közelében, fakanál helyett hatalommal a kezében)
És hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel bizonyítja egyik portál közvélemény kutatásának eredménye. A kérdés a nem oly régen történt újságíróverés kapcsán az, vajon megtalálják-e a tettest. 80% fölötti a NEM
szavazat. Ezen érdemes elgondolkodni még akkor is, ha ismerjük a napi fejleményeket az ügyben…


A kéz, mely…

A mai tudósítás kicsit rövidke, mert szaladni kell Sóstóra.
A tények röviden: Az óra alatt indiánok a Takarékpalotánál énekkar.
Ennél kicsit bővebben.
Azt mindenki tudja már, hogy az indiáncsapatnak kb. annyi köze van az igazi indiánkultúrához, mint fekete velúr cipőnek a bagarolhoz. Szóval ez egyszerű mezei üzlet.
Többé-kevésbé elbohóckodnak a hangszerekkel a CD alap fölött, lelkesebb társaság némi indiántáncot is lejt, de hogy ebből valaha is eső legyen, abban ők maguk sem hisznek.
Énekkar.
Néhány arc ismerős a múlt évi sóstói fellépésről, de a zene egészen más most. Csendes, nekem kicsit “egyházizenés” hangulatú.
Ma már tényleg híre mehetett a rendezvénysorozatnak, vannak néhányan.
És van egy meglehetősen arcátlan autókereskedő is, aki pofátlanul a nézők, és a zenészek közé állítja portékáját. Csak azt tudnám, hogy az a kéz, amely aláírta a sétálóutcába az autó kiállítására – és nem véletlenül arra a helyre – szóló engedélyt – mert nyilvánvalóan van engedélye, ugye? -, miért nem tud a városért valamit tényleg tevő fellépőknek biztosítani valamit, hogy ne a padon üldögélve, reklámautó mögé bújva, fagyizóból áramot kérve kelljen öregbíteniük a város hírnevét?


Utánaszólós

Úgy két órát üldögéltem a téren, és zenét hallgattam. Ráadásul jó zenét. Zajlik ugyanis a Kossuth tér környékén Feléled a Belváros címmel valamiféle rendezvénysorozat.
Mondjuk a zajlik azért túlzás, mert szinte konspiratív eszközökkel jut az ember tudomására az ilyen. Hasonlóan a sóstói szökőkútnál történő eseményekhez, de erről majd…
Szóval nem lepne meg, ha a helyi médiákban megjelenne valami ilyen hír:
Stencilgépeket foglaltak le.

A magát Nyíregyháza Kulturális Élete Kommandónak nevező szervezet titkos nyomdájában tartott házkutatás során kulturális programok leírásának sokszorosítására alkalmas eszközöket találtak.
Az eszközöket a hatóság elkobozta, a helyszínen talált programfüzeteket megsemmisítette. Szerencsére eddig kevés információ szivárgott ki a város különböző pontjain szervezett kulturális rendezvényekről. Az illetékesek megtették az intézkedéseket a hasonló esetek megakadályozására.
Tudom, hogy most vigyorogsz a leírtakon, de kíváncsi lennék, tudod-e, mi lesz holnap délután a Kossuth téren, vagy mi lesz csütörtökön Sóstón, a szökőkútnál?
Elárulom, amit én tudok.
Holnap 15:30-18 óráig a Pila Blues formáció zenél a Takarékpalota mellett, csütörtökön Sóstón pedig a 18 órai meglepetés után 19 órától a Dust unpluged koncertjét élvezheted.
Nézzük azonban a mát.
A színhely a Takarékpalota oldala. Gondolom, a múlt évi városháza előtti koncertek miatt tiltakozhattak a tér kocsmárosai – emlékezzünk csak a foci VB-re – így a tér szebbik részét elfoglaló székek-asztalok mellett továbbra is az egyik helyi rádió nyálzenéjére hörpölhette kávéját az elit, aki pedig jobbra vágyott, az kicsit távolabb, a kövön üldögélve hallgathatott igazi élő zenét.
De menjünk szépen sorba. A zenekar megérkezett, és felszerelt. Tehát fogta az erősítőit, felpakolta egy padra (gondolom, oda szólt a magas hivatal engedélye), egy jókora hosszabbítóval áramot szerzett valahonnan, majd a padon üldögélve elkezdődött a műsor. A műsorra az önkormányzattól volt ugyan engedélyük, de elmulasztották megkérni ezt a padon alvó hajléktalantól. Így hát az a napi adag bor mámorából ébredve valamelyik
összejövetelen szerzett, ott oly divatos eszközt használván próbálta csendre sípolni a zenekart. Szerencsénkre a napi boradag, és a szokatlanul nagy munka hamar a padra kényszerítette ismét, és a műsor végéig nem is ébredt fel.
Élvezhettük hát a Polip Band remek műsorát. A csapat eredetileg trió felállásban játszott többek között Uriah Heep dalokat is, de kaptunk afro zenét, sőt, slágeresebbet is, aminek akkor eszembe jutott a címe, de ez már a múlt 🙂
Ami pedig különösen tetszett, hogy ismerős zenészek térre érkezésekor rövid időre többször is négy fősre bővült a társaság.
Szóval remek délután volt, nem értem, miért kell ezt titokban tartani, és mondjuk este a város lapján, vagy valamelyik hírportálon megtudni, hú, de jó volt.
Nem lenne baj, ha a potenciális közönség értesülne ezekről.
Előre.


Bezzeg az én időmben!

Pár hete szóvá tettem már egy plakát kapcsán, mennyire irritál az utcán megjelenő igénytelen tájékoztatás. (Ennél jobban már csak a meg nem jelenő tájékoztatás irritál, de erről máskor.) Nem csak a helyesírási hibák dömpingjére gondolok, hanem például a minap megjelent fantáziátlan óriásplakátra is. Azóta sem változott semmi, hacsak az nem, hogy a város arca is kezd igénytelenségben versenyezni a plakátokkal. 🙁 (De erről is máskor.) Korábbi életemben (nem az előzőben 🙂 ) valamelyest magam is érintett voltam a kiadványszerkesztés nem mindennapi megpróbáltatásai által. …és most jön a “Bezzeg az én időmben!”
Ha akkor én, vagy bármelyikünk ilyen munkát adott volna ki a kezéből, több jelentkező lett volna rá, hogy eltörje, teljes joggal. Másrészt, ha az utcán szembesültünk volna ilyen “alkotásunkkal” a belváros legvastagabb betonja sem akadályozott volna meg, hogy a föld alá süllyedjünk.
Bár akkor még a belvárosban is a zöld fű volt a “trendi”…