Karma

Járdányi szélességű autó áll a járdán.
A járda is járdányi szélességű.
A motor jár. A tulajdonos láthatóan a sötét oldalt képviseli.
Az úton vagyok kénytelen kikerülni.
A jármű közepetájánál járok, mikor hallom, az autó sebességbe kerül.
Gyanútlanul továbbmegyek.
Nagyjából az első kerékhez érve az autó megmozdul, majd hirtelen meg is áll. Tovább is mennék, ha nem szólalna meg a nem idén barnult sofőr.
– Te mi a f…szt keresel itt?
– Erre lakom. – mondom értetlenséget színlelve, egyidejűleg jelentős mennyiségű olajat öntve a tűzre.
– Nem azt kérdeztem! – üvölti láthatóan nem értve a tréfát – Örülj, hogy nem tapostalak el! – ordítja tovább a gonosz mostoha jószándékának hangsúlyával.
– Örülök. – mondom.

Közben egy film részlete villan át az agyamon (várok tippet a film címére 🙂 ).
A jelenet: tanuló autóban ülünk, a jármű halad. Hátulról dudáló kocsi érkezik.
Oktató a tanulóhoz:
– Tekerje le az ablakot! Nyújtsa ki a karját! Középső ujjával bökjön az ég felé!

Nem játszom el a filmbéli jelenetet, mert szeretek élni, de jót vigyorgok rajta, mikor a nagy dög autó leáll induláskor.
Lassan istenhívő leszek
(Vagy elvisz az ördög 😀 )