2007.03.01. csütörtök, 09:17
2007.02.28. szerda, 18:06
Úgy tűnik, ma a Nagy Gödör Napja van, és nem csak nálam.
Hirtelen kikerültek azok a táblák, amelyeket hónapok óta hiányolnak.
Pár napja tudjuk pontosan, hol a határ.
Pár napja tudjuk pontosan, mi is épül.
Pár napja tudjuk pontosan, hogyan fog kinézni.
Pár napja tudjuk pontosan, ki és mit épít.
Mert pár napja megjelent a hatalmas tábla, mely ezeket az információkat tartalmazza.
Ma kiderült, miért.
Ma lerakták a Nagy Gödör Üzletház – jólvan, leírom! a Korzó – lánykori nevén Városkapu – Üzletház alapkövét.
Nézegethetsz képeket róla Nyíregyháza lapján, vagy a SZON-on.
Úgy tűnik, megindult a kilábalás a Gödörből.
Remélem, a lendület attól sem törik meg, hogy a főnökök hazamentek. Remélem, mihamarabb elkészül, ha már mindenképp el kell készülnie.
Én pedig mostmár tényleg hanyagolom a témát kicsit.
Keddre maradt a belváros-bejárásom.
A térkép gondos tanulmányozása után célirányosan alakítottam ki az útvonalamat.
A Kossuth térről indultam, ami ugye már hadmű… jajj, bocs, munkaövezet. Nagy lótást-futást nem tapasztaltam, de lépten-nyomon valamiféle kísérleti fúrások eredményére bukkantam.
Úgy tíz körüli felszedettkő-gödör volt található a tér déli részén, és persze a tábla, amely jelzi, ez már nem annyira sétálóutca. Munkaterület.
Igaz, munkával csak a templom előtti téren találkoztam, visszafelé. Szorgos kezek a parkot gyomlálták. Tényleg! Nem köveztek, gyomláltak.
Méghogy nem történik jó a belvárosban!
Továbbmenve a Béke ház sarkánál tervezett gyalogút-lezárás volt az úti célom. Meglepő módon – bár a tábla arra figyelmeztetett, hogy az átmenő fogalom lezárva -, mégis sikeresen átjutottam.
Bevallom, nem is nagyon értettem, mi értelme lenne olyan zsákjárdák gyártásának, melyek csak azért nem érhetnek össze, mert valaki a közepére tesz egy kerítést…
Szerencsére – ahogy láttam – győzött a józan ész. Akadálytalanul sétálhattam a Krúdy udvarig, csak néhány út közepén száguldozó autóra kellett figyelnem. (Erre majd visszatérek.)
Áthaladva a kis sikátoron piroscédulázós közteresekbe futottam.
Megállni tilos táblánál felejtett autókat díszítettek, teljes joggal. Nem is értem, miért a tilosban parkoló autósoknak kell meghatározni a város közlekedését?
Olvastam ugyanis, hogy azért kellett egyirányúsitani a Deák Ferenc utcát, mert nem tudtak mit kezdeni a tilosban parkoló autókkal.
Érdekes indok…
De térjünk vissza a sétához!
Felmásztam a művház lépcsőjére mindkét oldalon, és szemügyre vettem a gödörbe zárt embereket.
Nagy a nyüzsgés odalenn, remélem, sikerül a tervezett idő előtt végezniük.
Még mindig jobb egy randa üzletház – ez ellen már úgysem lehet mit tenni – mint a sártenger a fel-alá szaladgáló útkaparó autóval.
Itt nem fényképeztem, kicsit unom már ezeket a negatív képeket.
Azt hiszem, ha tudok, kimegyek majd Sóstóra kicsit töltődni 🙂
A kör zárásaként visszatértem a Kossuth térre.
Itt láttam azt a komoly biztonsági védőkkel ellátott sorompót, amelynek a korábban említett száguldozó bejutását lehetett volna lehetősége megakadályozni. Persze biztosan engedélye volt a behajtásra. Aztán – mintegy ellenpontként – itt láttam a kapálgató kertészeket is. Mondjuk, hogy ez a kép maradt meg bennem 🙂
Szerk. A próbafúrásokról később kiderült, a kiemelt kövek helyét beton tölti ki, és szemetes tartó állványokat rögzítenek majd hozzá. Mondom én, hogy apró jók is történnek. 🙂
2007.02.26. hétfő, 09:09
Többször kérdezték már, kinek csinálom ezt a lapot?
Általában azt mondom, magamnak, és valahogy így is gondolom, de azért van más is.
Amikor hozzákezdtem, az a cél vezetett, hogy megmutassam városom, és környéke szépségeit, látnivalóit, kedvet csináljak ahhoz, hogy soha erre nem járt emberkék idelátogassanak, valaha itt járt emberkék visszatérjenek, az itt lakók, és nem itt lakók láthassák úgy a várost, ahogy én látom, vegyenek észre olyat, ami mellett egyébként elmennének. Szóval amolyan kis színes kedvcsináló, csalogató képeskönyvnek indult. Mert szeretem ezt a várost, és büszke is voltam rá, hogy olyan, amilyen.
Sajnos az utóbbi idők történései kicsit negatívba vitték a képeskönyvet, de remélem, rövid időn belül visszatér a nyugalom a belvárosba, és nem veszik el Sóstó nyugalmát sem…
De most nem is erről akarok írni.
Nagyjából elképzeltem egy felületet képeskönyvemnek, és lassan már két éve kisebb-nagyobb módosítások történnek csak, alapjaiban a kezdő elképzelésre építek. Igyekszem olyan felületet készíteni, ami áttekinthető, és könnyen kezelhető. Ahogy nő az információ mennyisége, egyre nehezebb az áttekinthetőség biztosítása. Ezért időről időre – ahogy most is – leírom a főbb elveket.
Olykor – ahogy most is – külső behatásra, vagy csak mert magam is körülményesnek ítélem a kezelést, végrehajtok módosításokat.
Ez a – visszajáróknak talán megszokottnak nevezhető – vezérlősor számomra eléggé egyértelmű szimbólumokat tartalmazott, mégis kaptam olyan kérdéseket, amiből kiderült, nem biztos, hogy egy rugóra jár az agyunk. Nem kevés gondolkodás után picit átrendeztem az ikonokat, de ez nem jelentett igazi áttörést.
Rászántam hát magam egy más szemléletű vezérlésre. Vége a képrejtvénynek, éljen az olvasás! :-)Nem tudom, tegyem-e próbára a türelmedet a magyarázattal? Azt hiszem, csak pár szóval mégis…
Bár a képeskönyvem első kötete jó másfél év termése, most – gondolva a jövőre is – az éves bontást részesítettem előnyben. A 2005-2006 a korábbi egyházikó megfelelője, a 2007 pedig a kétházikóé, azaz az aktuális évé. Bizonyára kitaláltad, hogy a +20 és a -20 a lapozást szolgálja. Jó ideje 20 bejegyzés látható egy oldalon. Ezáltal viszonylag keveset kell lapozni, és az oldalbetöltés ideje is elfogadható – persze ha nem tömöm tele képekkel a bejegyzéseket, mint tettem ezt az elmúlt napokban. Maradt még a képtár felirat, amelyre klikkelve jóval 100 fölötti albumból választhatsz, ami pár ezer kép… A levél pedig természetesen elektronikus, nem kell bélyeget nyálazgatni 😀
Ennyi tehát az újítás, jó nagy feneket kerítettem neki, dehát úgyse nagyon fényképeztem mostanában, maradt a duma 🙂
2007.02.25. vasárnap, 12:04
Bár tömegközlekedésírtam már eleget, jöjjön most mégis kis hideg a MÁV témában.
Bármennyire is ütemes a menetrend, én továbbra sem igazán hiszek benne, így véletlenszerűen érkezem a pályaudvarra, mint eddig. Így aztán továbbra is csak magam okolhatom, ha több időt töltök itt, mint kellene.
Tapasztalatom egyébként az, hogy kevesebb haszontalan időt töltök így, mintha a menetrendet lesném, és nem utolsósorban kevesebbet mérgelődöm.
A vasárnapi visszautam a kevésbé szerencsések közé sorolható, hiszen több mint fél órát várakoztam.
Persze ezúttal sem unatkoztam. Egyrészt volt időm szemügyre venni az akciós könyvárus állandóan változó kínálatát, másrészt előrelátóan felvérteztem magam megfelelő mennyiségű és minőségű zenével – most a Tunyogi Band volt a favorit (Megyek tovább, ugatnak a kutyák) -, harmadrészt volt (van) időm értekezni a vasúttársaság jó szándékú, de kevésbé sikeres vonatütemezésén.
Nem vesztegetek már több szót arra, mennyire szerencsétlen ötletnek tartom a kedvezményes IC pótjegy megszüntetését írtam erről már eleget. Mondjuk elhiszem, hogy ez a megszorítás majd kihúzza a sz.. sárból az Államvasutakat…
Most inkább a kevéssé eltalált ütemről írnék. A személyvonatok üteme nem túl bonyolult, általában minden órában egy, bár néha kimarad egy-egy óra. Nagyjából követhető, az meg szerencse kérdése, belefut-e az ember a kimaradós órába.
Az IC már nem ennyire egyértelmű, de az ma már úgyis csak úri passzió. Azért megosztom megfigyelésemet.
Debreceni indulás – ezt láttam a kijelzőn, mikor kiértem.
12:54 az indulása Budapest felé az egyik helyjegyesnek, 13:06 a másiké.
Aztán jókora szünet.
Nem sokallom a vonatokat, csak elvesztettem az ütemet…
2007.02.24. szombat, 09:35
A Széchenyi utca immár talán az egyetlen normálisan járható utca a belvárosban. Van is forgalma szépen, ki is alakultak a biztonságos közlekedési szokások.
Mivel a belváros többi részén már sikerült káoszt teremteni, új terület után kellett nézni.
Megtörtént hát a Deák Ferenc utca egyirányúsítása.
Ki is táblázták, ahogy elő van írva. Nem jobban, nem figyelemfelkeltőbben.
A baj csak az, hogy egyik irányból a parkoló autók takarják nagyobbrészt a táblát, másik irányból az autóbusz. Szemből mondjuk én takartam kicsit, mikor fényképeztem. Vessetek a mókusok közé. Talán aki jár arra, tudja, van mire figyelni a környéken haladva. Távol álljon tőlem, hogy a tilosba hajtó autósokat védjem, de talán maradt kicsi sárga festék a Nagy Gödör Üzletháznál használtból. Úgy három nyílra való biztosan…
Más: Apropó, Nagy Gödör. Boltos sem lennék a Dózsa György utcán… Hétfőtől a gyalogosokat is kitiltják.
Ha jól láttam, “Átmenő forgalom lezárva” a felirat.
Ez viszont csak a gyalogosoknak szólhat, autósok már jó ideje nem tudnak átmenni.
Láttam valahol egy képet. Egy kézzel írott tábla volt lefotózva.
“A sportpályát csak az iskola diákjai használhatják, mert balesetveszélyes”
Kíváncsi leszek, hogyan ellenőrzik, hogy gyalog átmenni akarok, vagy odamenni valahova?
Kíváncsi leszek, hol a határa… mármint az “építők” arroganciájának?
No, majd hétfőn arra járok, ha nem lesz ítéletidő, begyűjtök valamit az archívumnak.
Szerk.: Találtam egy rajzot a SZON-on.
Egyrészt kezdem érteni az átmenő forgalom-tiltást.
Másrészt nem irigylem a Béke házból a biztosítóhoz igyekvőt sem.
Harmadrészt ahogy nézem, a Kossuth tér következik.
Lassan megutáltatják velem a várost 🙁
Remélem, mire a turisták betalálnak a belvárosba, összerakják majd ismét, legalább a teret…
2007.02.22. csütörtök, 09:48
Bizonyára feltűnt jobboldalt a néhány himbálózó betű. Hetedik alkalommal rendezik meg hétvégén Miskolcon a Kocsonyafesztivált.
Idén sajnos nem leszek ott, de múlt évben mindhárom nap programjából láthattam többet-kevesebbet.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy ott-e a helyed, előtanulmányként olvasgasd el a múlt évi beszámolómat, és nézegesd hozzá a képeket!
Az első nap fotóihoz klikk a képre
A második nap fotóihoz klikk a képre
A harmadik nap fotóihoz klikk a képre
2007.02.21. szerda, 10:40
 | Mostanában ismét elég sok negatív info jelent meg a lapomon. Amint sikerül a lázmérőmet alacsonyabban megállítani, elmegyek egy pozitív túrára 🙂 Addig is egy “szépkép”, ahogy a címben ígértem. Ősszel készült. Úgy tudom, ott nem terveznek áruházépítést. Így hát remélem, társával ellentétben ez a fa még él. |
2007.02.20. kedd, 09:47
Gyermekkoromban jókora billenős teherautót buliztam ki magamnak, meg markolót is, és vidáman és büszkén húzgáltam magam után a téren. A teherautók, markolók velem együtt nőttek nagyra, és ma már nem szeretem őket.
Talán túl sokat találkozunk…
Az építési területek sohasem harmóniájukról nevezetesek, de a Jósavárosban, az Ungvár sétányon kifejezett kupit sikerült csinálni.
A korábban bekerített rész korántsem az építési terület, sokkal inkább az a benyomásom, hogy vagy a munkaeszközöktől védik a területet a kerítéssel, vagy az a raktár.
Ez utóbbinak ellentmondani látszik, hogy csöveket szinte a tér minden pontján találtam.
Jó poénnak tűnt a következő kép önálló bejegyzésként történő megjelenítése mondjuk Turkáló címmel, de meggondoltam magam, és beszürkítettem a többi közé.
De hogy ne csak nyafogjak mindig, úgy tűnik, valamilyen csoda folytán itt előbb cserélik ki a közműveket, és csak utána készítik el a burkolatot. Remélem, az eddigi gyakorlattól eltérően a majdani szalagátvágást nem követi az új burkolat felvágása.
Jó munkát!
2007.02.19. hétfő, 10:51
Megkezdődtek a munkálatok a Jósavárosban.
Mikor legutóbb arra jártam, még csak a kerítést építgették.
Ma már romokban hever a tér.
Erről több képpel kicsit később… mondjuk kedden.
2007.02.18. vasárnap, 18:00
A tömegközlekedésben az a jó, hogy mindig történik valami. Sokkal több jó dolgot nem is tudok említeni hirtelen, de a mai világban azt hiszem, egy jó is nagyon jó. Hol van már Tibi bácsi pöttyös labdás Három kívánsága? Talán az aranyhal még igazi, ha át nem címkézték… De most tömegközlekedjünk!
A MÁV kapott mostanában hideget-meleget, semmi érdekes, vonatok jönnek, mennek drágán, koszosan, de viszonylag pontosan. Jöjjön hát most a helyi autóbuszközlekedés. Bár a belváros rombolásával, a közlekedés szétzilálásával sokat tesznek azért, hogy értelmetlen legyen autóbuszra szállni, azért a nagyjából végpontok közötti utazásnak még van értelme. Ráadásul ismét van olyan buszvezető, aki úgy gondolja, az utasokért kell tevékenykedni.
Remélhetőleg nem fegyelmivel jutalmazzák majd, mint annak idején Szálkai Pali bácsit (biztosan van, aki emlékszik még rá).
Most a méltó utódokról szól a mese.
Klasszikus délelőtti nyolcasbuszozás a vasútállomásra. Nem túl sok utas, de néhány idős, sokcsomagos akad.
Széchenyi út lámpa előtti megállója környékén a buszvezető megkérdezi, van-e, aki a buszpályaudvarra megy, mert akkor megáll a lámpa után.
Pár száz méter segítség a csomagosoknak, a remekül beprogramozott lámpánál meg úgyis álldogálni kell úgy száz méterrel odébb.
Azt hiszem, a néha buszra szálló forgalomszervezőknek, protokollutasoknak van mit tanulni.
Pénteken írtam pár sort a babgulyás munkarendjéről.
Bevallom, semmiféle rossz szándék nem vezetett, csak jót vigyorogtam a kiíráson, és szokásomhoz híven félremagyaráztam kicsit 🙂
Korántsem hiszem, hogy érdekeltségi körükből valaki olvasta volna a bejegyzésemet, mindenesetre az imént azt láttam, eltűnt a nyitva tartás tábla
Én úgy fogtam fel, jó időben voltam jó helyen egy poén fényképezéséhez.
Remélem, más is poénnak fogta fel, mert ez volt a szándékom.
2007.02.17. szombat, 11:44
Nemrég egy beszélgetés kapcsán szóbakerült az Osibisa együttes, és ezzel az ifjú éveink. Annak idején szerencsésebbek Jugoszláviából juthattak remek zenékhez bakelit lemezeken.
Hányszor jöttünk össze csak azért, hogy ezeket hallgassuk Tesla lemezjátszónkon, vagy készítettünk MK23-asunkkal bólogatózsiráfmentes Polimer kazettára felvételt, hogy otthon is “bömböltethessük”.
Aztán jöttek a szebb idők, és itt jutunk el az Osibisához.
A Nyírfa áruházban a másodikon, a büfé mellett volt a hanglemezosztály, ahol néha-néha felbukkantak kincsek is.
A magyar zenék 99 forintba kerültek, míg a külföldiek 199-be, az Osibisa pedig talán kétszázvalamennyibe… úgy 2-3 napi fizetés…
Persze ekkor még keveset gondoltunk a munkára, hiszen a mi munkánk a tanulás volt 🙂
Aztán a középiskola végeztével a haverral világgá mentünk pár napra. Mintha csak erről írta volna Cseh Tamás a Krakkói vonat című dalát…
“Pompás hajnalban fürge szerelvény vágtat, robog velünk
Osztrák öngyújtóm lángja fellobban, Krakkó felé megyünk
Szemedben tükröződik az étkezőkocsi
Sörfoltos abroszunkon hatvanöt zlotyi
Ablak üvegében látom régi arcomat
Plovdiv cigarettám végén fénylő parazsat.” … és ha már a 65 zlotyinál tartunk, ennyibe került Gdanskban egy SBB lemez. Hoztunk is néhányat.
Ja, a Phoenix pedig egy román banda volt akkortájt, rongyosra hallgattuk 🙂
Hazafelé pedig a kötelező megállás Kassán “Rákóczi városában”, csak úgy, álmagyarkodás nélkül, meg persze itt is beszerezve a bakelitadagot.
Collegium Musicum.
És jól látod, Marian Varga. Ő a piros ?inges? az úthenger kerekénél.
A Live albumuk volt az, amit csak “úthengeresnek” neveztünk. Belehallgatsz?
Mostmár tudod, mitől lettem Hammond-mániás…
No, ő is többet forgott, mint Törőcsik Mari a körhintán 🙂
Mint látod, voltak zenék a KGST országokban is, sőt, olyan különlegességek, mint német blues-zene.
Ők pedig a Livin’ Blues.
Egyszer mesélek majd a magyarokról is. East, Solaris, Panta Rhei…
2007.02.16. péntek, 10:10
| Most nem annyira cégtáblát, mint inkább tájékoztatót fényképeztem. Elgondolkodtam, hova jutott a világ, ha már a babgulyás sem lehet egész nap nyitva  |  |
2007.02.15. csütörtök, 09:18
Ha nem most jársz itt először, tudhatod, hogy vissza-visszatérek bizonyos témákhoz, vagy ha nem ilyen szépen akarok fogalmazni (állatvédők most forduljanak el ;-)) több bőrt is lehúzok a rókáról. De fogalmazzunk szépen, mert ez egy szép blog 🙂
Mostani visszatérőm Zefi, illetve a Rock Band. Lassan ismét eltelt tíz nap, és nem érkezett új bejegyzés Zefi naplójába. A legutóbbi hírek biztatóak, és írtam már korábban arról, hogy tervezgeti a visszatérő koncertet.
Ha olvasod a blogját, nem mondok újat, de azért leírom. Készül a könyv az elmúlt időkről, tervek szerint hetek múlva megjelenik, és az ősz a koncertet is meghozza, remélem.
Ahogy írtam valamikor, rendszeresen nézegetem a híreket, meg persze a koncert DVD-jüket is.
Ez utóbbira régen volt időm, de a YouTube-on rábukkantam a koncert azon részére, ahová gyakran visszatekerek. Ez Lukács Peta szólója.
Ha ezután sem rohansz el megvenni a DVD-t… 😀
2007.02.13. kedd, 10:55
“Úgy elmennék messzire, ahol nem lát senki
ahol csak egyedül lehetnék.
Messze a várostól, messze a falvaktól,
az emberektől, mindentől távol.
Nem hallanám a város moraját, nem hallanám az emberek panaszát…”
Zenith együttes
Hol is kezdjem? Talán az együttessel. A hetvenes évek? igen népszerű csapata volt szűkebb lakóhelyemen.
Emlékeim róluk elég homályosak, de mint látod, a szám szövege ma is megvan csak így, fejből… meg persze a dallam is, de azt most nem dúdolom el 
Egy “bál” a konzervgyár nagytermében, ifipark, terasz, egy felvétel a helyi rádióstúdióban, aztán sok évvel később egy lakodalom (azt már nem tudom, kié volt).
A felállásuk sincs már meg teljesen, lehet keverem is kicsit, bár sokan megfordultak náluk…
Egyre gyakrabban villan be ez a pár sor.
Szeretem az embereket, szívesen vagyok társaságban, imádok jókat dumálni, mostanában mégis gyakran eszembe jut, hogy “úgy elmennék messzire”.
Talán az elmúlt év eseménytelenül elröppent szabadsága, talán a szűkebb, és tágabb környezetemben jelenlévő feszültség, talán az életemben megjelenő sok bizonytalanság… nem tudom.
Úgy érzem, jobban pörgök, mint kellene.
Pedig hétvégén már szűrő van a telefonomon.
Pedig van egy hobbim, amit imádok.
Pedig van munkahelyem, ahol nagyrészt azt csinálom, amit szeretek.
Pedig – ahogy mondani szokták – mindenem megvan…
“vissza a városba, mert ott meleg van, nyugalom és fény”
…ezt pedig Török Ádám énekelte nagyjából ugyanabban az időben, mikor Bütyök a kezdő sorokat…
Nézd meg a videoját!
Hú, ha egyszer azt a Zenith nótát is meg tudnám keríteni… 😉
