Hétvégi utazósdi

A tömegközlekedésben az a jó, hogy mindig történik valami. Sokkal több jó dolgot nem is tudok említeni hirtelen, de a mai világban azt hiszem, egy jó is nagyon jó. Hol van már Tibi bácsi pöttyös labdás Három kívánsága? Talán az aranyhal még igazi, ha át nem címkézték… De most tömegközlekedjünk!
A MÁV kapott mostanában hideget-meleget, semmi érdekes, vonatok jönnek, mennek drágán, koszosan, de viszonylag pontosan. Jöjjön hát most a helyi autóbuszközlekedés. Bár a belváros rombolásával, a közlekedés szétzilálásával sokat tesznek azért, hogy értelmetlen legyen autóbuszra szállni, azért a nagyjából végpontok közötti utazásnak még van értelme. Ráadásul ismét van olyan buszvezető, aki úgy gondolja, az utasokért kell tevékenykedni.
Remélhetőleg nem fegyelmivel jutalmazzák majd, mint annak idején Szálkai Pali bácsit (biztosan van, aki emlékszik még rá).
Most a méltó utódokról szól a mese.
Klasszikus délelőtti nyolcasbuszozás a vasútállomásra. Nem túl sok utas, de néhány idős, sokcsomagos akad.
Széchenyi út lámpa előtti megállója környékén a buszvezető megkérdezi, van-e, aki a buszpályaudvarra megy, mert akkor megáll a lámpa után.
Pár száz méter segítség a csomagosoknak, a remekül beprogramozott lámpánál meg úgyis álldogálni kell úgy száz méterrel odébb.
Azt hiszem, a néha buszra szálló forgalomszervezőknek, protokollutasoknak van mit tanulni.