Úthengeres

Nemrég egy beszélgetés kapcsán szóbakerült az Osibisa együttes, és ezzel az ifjú éveink. Annak idején szerencsésebbek Jugoszláviából juthattak remek zenékhez bakelit lemezeken.
Hányszor jöttünk össze csak azért, hogy ezeket hallgassuk Tesla lemezjátszónkon, vagy készítettünk MK23-asunkkal bólogatózsiráfmentes Polimer kazettára felvételt, hogy otthon is “bömböltethessük”.
Aztán jöttek a szebb idők, és itt jutunk el az Osibisához.
A Nyírfa áruházban a másodikon, a büfé mellett volt a hanglemezosztály, ahol néha-néha felbukkantak kincsek is.
A magyar zenék 99 forintba kerültek, míg a külföldiek 199-be, az Osibisa pedig talán kétszázvalamennyibe… úgy 2-3 napi fizetés…
Persze ekkor még keveset gondoltunk a munkára, hiszen a mi munkánk a tanulás volt 🙂
Aztán a középiskola végeztével a haverral világgá mentünk pár napra. Mintha csak erről írta volna Cseh Tamás a Krakkói vonat című dalát…
“Pompás hajnalban fürge szerelvény vágtat, robog velünk
Osztrák öngyújtóm lángja fellobban, Krakkó felé megyünk
Szemedben tükröződik az étkezőkocsi
Sörfoltos abroszunkon hatvanöt zlotyi
Ablak üvegében látom régi arcomat
Plovdiv cigarettám végén fénylő parazsat.” … és ha már a 65 zlotyinál tartunk, ennyibe került Gdanskban egy SBB lemez. Hoztunk is néhányat.

Ja, a Phoenix pedig egy román banda volt akkortájt, rongyosra hallgattuk 🙂
Hazafelé pedig a kötelező megállás Kassán “Rákóczi városában”, csak úgy, álmagyarkodás nélkül, meg persze itt is beszerezve a bakelitadagot.

Collegium Musicum.
És jól látod, Marian Varga. Ő a piros ?inges? az úthenger kerekénél.
A Live albumuk volt az, amit csak “úthengeresnek” neveztünk. Belehallgatsz?
Mostmár tudod, mitől lettem Hammond-mániás…
No, ő is többet forgott, mint Törőcsik Mari a körhintán 🙂
Mint látod, voltak zenék a KGST országokban is, sőt, olyan különlegességek, mint német blues-zene.

Ők pedig a Livin’ Blues.
Egyszer mesélek majd a magyarokról is. East, Solaris, Panta Rhei…