2007.03.17. szombat, 09:31
| “Ez az ország a tied is, Hegyeshalomtól Záhonyig. Ez az ország nem Ázsia, Kicsit arrébb van az őshaza. | Ez az ország a tied is, Gyulától egész Sopronig. Ez az ország egy fogalom! Hogy kinek higgyek azt nem tudom.” Prognózis: Kié ez az ország? |
2007.03.16. péntek, 08:59
Megint kis rejtvény, persze nem nehéz, de nem árt kicsit más irányba állítani az agyunkat.
“- Holnap mit csinálunk?
– Semmit. Maga ül mint a faszent, ordít, mikor megint bekenem a hátát, és megtanulja, a Berekben mindenki magára vigyáz, nem vigyáz rá senki.”
Íme egy idézet. Mondom, hogy nem nehéz, hiszen van egy szó benne, amiről sokaknak beugrik a megoldás, ha nem is a könyv, de a filmsorozat bizonyára. Gyermekkoromban sokszor néztem, és most, hogy a Filmmúzeumban látható a sorozat, igyekszem elcsípni ismét. Nemrég láttam éppen egy részt, akkor jegyeztem le gyorsan néhány mondatot. Nagyon szeret(t)em Bánhidi Laci bácsi játékát, és nem csak ebben a filmben. De erről írtam már az Indul a bakterház kapcsán.
Ha még mindig nem lenne meg a film, mégegy idézet:
“- Nem nehéz, Matula bácsi?
– Dehonnem. Cepelni akarja?
– Ha bírnám.”
Ugye így már megvan? 🙂
Egyébként érdekes, hogy mikor rákerestem Laci bácsi nevére – sosem tudom, ki y és ki i – kiderült, hogy hiába tettem, mert nem sikerült döntésre jutnom. Mindkét írásmóddal találkoztam különböző helyeken, lexikonokban is, ami pedig végképp a döntés feladására késztetett, ez volt. Itt tudtam meg például, hogy a Kukori és Kotkodában ő volt a sas 😀
De visszatérve a nádasba… Megjelent DVD-n is a Tüskevár (jajj, elárultam! 😉 ). Két DVD, 1-5. és 6-8. részek. Mindkét DVD ugyanannyiba kerül. Kicsit szégyellem is magam, hogy elgondolkodtam rajta, miért.
Az ára ugyanis 950 forint… No, erre szoktam azt mondani, hogy aki ezt lemásolja, azt tényleg vigye el a BSAPEH, vagy hogy is hívják őket így együtt…
2007.03.15. csütörtök, 17:36
Így aztán van alkalmam kis rendet csinálni a Képtáramban.
Bevallom, gyakran kacsintgatok az ablak felé, remek idő van odakinn, de a képtárban is rendnek kell lenni, meg hát lesz még jobbkor is jó idő.
Szóval rendezkedek.
Slágerrádiót hallgatok közben, magyar nap van. Néha mondjuk kísértést érzek, hogy kikapcsoljam, de aztán ismét hallgatható zene jön. Sokat változott itt is a műsor, mint oly sok rádiónál, és sajnos egyiknél sem jó irányba.
Rengeteg a nyálzene, van, ahol más sincs. Kedd reggel munkába menet véletlenül eltekertem az autórádiót. Hát majdnem kiszálltam menet közben…
Borzalom, ami a helyi rádiókban megy, és nem csak a zene. Az olyan, amilyet a többség érdemel, ha őket hallgatja. De a “műsorvezetés”. Ha azt mondom, hogy bunkók, az a valósághoz képest egy Pulitzer díjas felterjesztés.
Rettenetes. És ez a MŰSOR! Lehet, hogy csak rossz műsorvezető-párost fogtam ki, mert a stábban egyébként vannak jó arcok, de nem hiszem, hogy ismét próbálkozom egy ideig. Olyan – hogy stílszerű legyek – reggeli gyorsan vissza is tekertem a – szerintem – egyetlen még hallgatható helyi rádióra.
Sajnos ők is sokat estek mostanában. Reggel, délelőtt még csak-csak, mondom, ők az egyetlen hallgathatók, de a délután, és főleg az este – hogy ismét stílszerű legyek – a metró szintje alatt van. Képzelheted, milyen a többi…
Szerencsére akkor már itthon vagyok, tudok máshoz jutni.
De a rendezkedésnél tartottam… Szóval pótoltam némi lemaradást, felkerültek az utóbbi idők albumainak elérései a képtár menüjébe is, illetve a Koncertek menüben zenekarokra szedtem szét néhány eseményt.
Csak nem várhatom el egy Republic fantól, hogy
 Gidát nézegessen Cipő helyett 😉 |  |
Este érdekes mail-t kaptam. Írtam már korábban itt ifjú korom kedvenc lengyel csapatáról, a Silesian Blues Band-ről, népi nevén SBB-ről.
Így ugye ismerősebb? Nos, ahogy elnézem, felettük is eljárt az idő. 😉
De ami ennél is érdekesebb, március 30.-án Budapesten, a Petőfi Csarnokban adnak koncertet. És hogy fokozzam, 3000 Ft a belépő. Csak ne lenne a háromszorosa az utazás… 
Mindenesetre köszönöm a hírt, Tamás!
Talán tettünk valamit a marketingért 😀
Szerk.: Mit találtam!
Nem szeretem a nemzeti ünnepeket.
Kisebb koromban nem szerettem, hogy dátum miatt kell szépen felöltözni.
Nagyobb koromban nem szerettem, hogy megmondták, hol, mit ünnepeljek.
Még nagyobb koromban magamtól tűztem kokárdát, magam döntöttem el, hová megyek, mikor megyek, hogyan öltözöm fel.
Egy időben az erdőbe mentem fotózni október 23.-án.
Egy idő óta nem tűzök kokárdát sem, mert nem akarom, hogy külsőségek miatt bárhova is soroljanak.
Egy ideje sehová sem megyek nemzeti ünnepekkor, még az erdőbe sem.
Egy ideje úgy gondolom, minden párt egyforma.
Egy ideje úgy gondolom, minden politikus álszent.
Egy ideje nem akarok kisebb, vagy nagyobb rossz között választani.
Egy ideje úgy érzem, elvettek tőlem valamit… és még fizettem is érte.
Már nem szeretem a hosszú ünnepeket.
2007.03.14. szerda, 10:38
…írhatnám, ha a bejegyzés Cseh Tamásról szólna. De nem róla szól most, csak beugrott a Levél nővéremnek album egyik számának szövege. És hogy miről?
Kisvonatoztam kemény 20 percet. Kisvonat ügyben is Elvira a barátunk, így pontosan tudhatjuk, elég kevés lehetőségünk nyílik Sóstóra vonatozni. Ha pedig esetleg a Balsai Tisza-partra szeretnénk eljutni, akár két órát is utazhatunk.
Emlékszem az általános iskola vége felé osztálykirándulás alkalmával – fizika szertáros lévén – az a megtiszteltetés ért, hogy a mozdonyban utazhattam. Végig egy osztálytársammal, aki ugyancsak fizika szertáros volt, meg persze a mozdonyvezetővel. Ő útközben azzal jópofizott, hogy ha a tanárnő az utolsó kocsiban utazik, mi nyugodtan leszállhatunk menet közben, szedhetünk neki virágot, és a vonat végén átadhatjuk. 😀
Erről jutott eszembe a Tanulmányi kirándulás című szám. Na jó, beidézek egy részletet, hogy könnyebben megtaláld. 🙂
“A legjobb kirándulásunk 962 elején volt. Ott fent a Lajos-forrásnál az osztály jót nevetett. Nem voltunk még koedukáltak, az osztály fiúkból állt. Az ösvényen fénylő napfoltok közt, én s a többiek….”
Szóval nagyon nem dönget a vonat, nem kell attól félni, hogy kanyarban lesodródik a sínről. Én most csak egy rövidebb, vasútállomás-Sóstógyógyfürdő utat vállaltam be, ha már úgyis a Múzeumfaluba készültem. Persze egy ilyen százéves emlékkel nehéz ám elindulni. Ja, és persze a vonat 8:25-kor indul, illetve ezzel érek még ki a Múzeumfaluba. Szóval nem vagyok normális… Nyolcasbusz állomás, ott jegy, és vonatvárás. A múltkori Sóstó-fotózáskor már kiderült, hogy kívülről nincs éppen a toppon a kisvonat, most belülről is megnézhetem. Megérkezik. Meg a KGST-piacos útitársak is. Mire felszállunk, rasszista vagyok, de úgy tűnik, megvan még mindenem. Egy ismerősre is ráakadok, így egy sikeres, és egy sikertelen kályhafotón kívül semmit sem fényképezek mire Sóstóra érünk. Viszont szakad rólam a víz. A takarító szabadságon volt ugyan a MÁV-nál, fűtőből viszont szerintem az összes dolgozott. Szóval a kályhában tombol a tűz, a mozgásteremet pedig a kisebbséggel kapcsolatos előítéleteim határolják be. Az ablak gondolom, azért mozdíthatatlan, nehogy elvigyék. …de ott tartottam, hogy leszálltam. LEVEGŐŐŐ 🙂
Háromnegyed kilenc. Táncosnak nem kell öltöznöm a Múzeumfaluban, így közel egy órám van még.
Elhatározom, kisvonat leszek 😀 A sín mentén visszasétálok a felüljáróig, és fényképezgetek. (Mindjárt befejezem a dumát, és nézheted a képeket.) Lehet, hogy néhány érthetetlen kép is lenne,. ha le nem írnám, mit látsz majd rajtuk.
Valaha volt villamos Nyíregyházán, amilyen vén vagyok, még utaztam is rajta 🙂
Imádtam a nyitott kocsiban utazni, szegény nagymamám meg ilyenkor mindig éveket öregedett. Szóval a villamosvonal maradványai még ma is megtalálhatók itt-ott az erdőben, én is lépten-nyomon beléjük botlottam. …de mostmár tényleg lássuk a képeket!
klikk a képre
2007.03.12. hétfő, 09:40
Tudom, eleget Gergelyeztem már, és az sem mentség, hogy összeraktam végre az albumot a Gergelyjárásról.
…de ha egyszer ma van Gergely nap, tegnap meg Gergelyjárás volt, Gergelyezhetek egy kicsit, nem? 😀
Mikor vasárnap fél nyolc körül elindultam Sóstóra, még elég hűvös volt, kicsit fáztam. Nem, nem mondom el, miért indultam fél nyolckor!
Majd kiderül. Majd 😀
Szóval időben kiértem a Múzeumfaluba, kicsit még körbejárni is volt időm. Szeretek bóklászni, pedig ki tudja, mennyi időt töltöttem már ott. Mindjárt a bejáratnál megbeszéltük, hogy hol van már a tavalyi hó. A kapus (vagymi) persze nem nagyon bánkódott miatta, mint elmondta, múlt évben nem győzte kitolni a sárból az autókat. No, ezért jó gyalog menni 😀
Persze most nyoma sem volt a hónak, sárnak, sőt, egy virágot is találtam. Igen, meglátod majd az albumban 😉
A program hasonló volt a tavalyihoz (milyen más lehetne egy népi hagyományra épülő műsor).
A tanítóbácsira most is hallgattak a gyermekek, ő most is mesét mondott.
Ismét finom volt a szalonna, kolbász, puha volt a kenyér.
Remek volt a műsor, és láthatod majd, nem csak a közönség élvezte.
Lásd hát! 🙂
klikk a képre
2007.03.11. vasárnap, 11:47
Ez akár népi bölcsesség is lehetne, de csak én állapítottam meg a második Gergelyjárásom után, úgyhogy nem kell majd keresni a nagy felfedezések között 🙂
Ugyancsak korai még az album keresése, mert lusta dög vagyok, és még nincs kész.
Ha nagyon nem győzöd kivárni a képeket, nézd meg Nyíregyháza lapján. 😀
De egy sajátot azért én is felteszek. 😉
Akár az is lehetne, de ez bizony a Jósaváros.
A térfelújítás.
Haladnak rendesen, igaz, az esős idő miatt nem nagyon népszerűek az építők, jókora sár van, de azért lehet közlekedni.
A nagy csövek jó része eltűnt már, gondolom, a földben van, és nem elszállították 🙂
Jó lenne látni, milyen lesz majd, de mint a
Nagy Gödör óta tudjuk, a táblák csak később jelennek meg.
De nem rontom a hangulatot, ez biztosan szép lesz.
Ez.
2007.03.10. szombat, 09:50
A rövid hétvégére egy nem túl hosszú, de érdekes, látványos, hangulatos programot ajánlok.
Igaz, idén nem ropog majd a hó a lábunk alatt, ahogy átsétálunk a Múzeumfalun, de a vasárnapi ebéd előtt bizonyára jólesik majd a friss levegő, a kolbászról, szalonnáról már nem is beszélve 😉
Kedvcsinálóként a múlt év képei:
klikk a képre
2007.03.07. szerda, 10:21
Íme a mára ígért vasárnapbeszámoló:
Miután a szombat délutáni eső után
vasárnap ismét kisütött a nap, útrakeltem, hogy megörökítsem a Sóstóról hazafelé kinézett fát.
Utam az erdőn keresztül vezetett, így felfedezhettem az erdőszéli játszótér mellett épített színpadot, és mellette a fedett, asztalos-pados nézőteret.
A tornapálya eszközei is megújultak.
Csak reménykedni tudok, hogy így is maradnak.
klikk a képre
2007.03.06. kedd, 10:53
Ma két éve sikerült rövid időt Sopronban tölteni. Szerencsére maradt kis idő a környék megnézésére is.
Hétvégén kétszer is eszembe jutott ez a két nap, így felelevenítem kicsit.
Szombat reggel, szikrázó napsütésben, Sóstóra tartva ugrott be a két évvel ezelőtti kép, amikor az előttünk haladó kamion pótkocsiját tolta le a szél a hóval vastagon fedett útról Sopron, és Győr között.
Ekkor már hazafelé tartottunk…
Másodszor pedig vasárnap reggel, mikor a tv-t bekapcsolva Acél Réka bejelentette, a Főtér Sopronba látogat.
Érdeklődve néztem a műsort, és hamar kiderült, milyen keveset láttam két éve…
Nézzük, mit is!
klikk a képre
Van egy jó hírem, amit már bizonyára észrevettél a jobb felső sarokban.
Sikerült megoldanom, hogy képeskönyvem mindkét kötetében lehessen keresni.
Nagy előrelépés ez, mert az itteni keresésből eddig kimaradtak a korábbi évek anyagai, ami – lássuk be – munkásságom 🙂 jelentősebb része.
Remélhetőleg este sikerül majd az 1. kötet módosítása is mind a fejléc-menü, mind a keresés tekintetében.
Kellemes keresgélést! 😉
…Biztos sokat smároltál
Ronda nőt
Csak odarakták eléd
Fogtad a fejét
És megvolt.”
Ha már a zeneszövegeknél tartunk 🙂
Szombat este Kiscsillag koncert volt, amin persze nem voltam.
Vasárnap azonban zenéjükre vonultam az erdőben.
De erről majd később, a képekkel, szerintem szerdán.
2007.03.04. vasárnap, 07:40
Szombat, nyolc óra pár perc.
Fülemben Takáts Tamás, alattam a nyolcas busz dübörög, Sóstó felé buszozok.
Szerencsére a nap nem csak a kávém idejéig süt, és bár melege még nem az igazi, néhány percig már lehet üldögélni a padon. Különösen a sóstói padon.
Nyugalom, csend, napsütés, kicsit hűvös szél, kuporgó horgászok, csendes nádvágók, szemétgyűjtők a tó partján.
Vidám kutyák, sportruhás emberek futkosnak, és lassan gyermekes családok is érkeznek. Szóval “zajlik” az élet. 🙂
Gondolkodtam utazás közben, mi legyen? Állatpark, vagy Múzeumfalu, vagy “csak” Sóstó úgy általában? Ez utóbbi lett.
Jövő vasárnap Gergelyjárás a Múzeumfaluban, az Állatpark meg majd kicsit később, reggeltől estig, csak szép nyugodtan. 😉
Jöjjön hát a CsakSóstó képekben!
klikk a képre
2007.03.03. szombat, 15:30
Az elcsépelt mondás szerint nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés.
Nos, azt hiszem, annak a birkának, aki ezt az autót birtokolja, 
nem létezik elég magas kerítés.
Gondolom, csak azért nem ment be a Fürdőházba a terepjárójával, mert nem fért be az autója az ajtón.
El tudom képzelni, mekkora megpróbáltatás volt tíz métert gyalogolni.
Mindenesetre ha holnap elkezdik cserélni az ajtót, tudom, ki intézte el.
Mert ő biztosan el tudja intézni…
 |
 |
 |
 |
