A legjobb kirándulásunk…

…írhatnám, ha a bejegyzés Cseh Tamásról szólna. De nem róla szól most, csak beugrott a Levél nővéremnek album egyik számának szövege. És hogy miről?
Kisvonatoztam kemény 20 percet. Kisvonat ügyben is Elvira a barátunk, így pontosan tudhatjuk, elég kevés lehetőségünk nyílik Sóstóra vonatozni. Ha pedig esetleg a Balsai Tisza-partra szeretnénk eljutni, akár két órát is utazhatunk.
Emlékszem az általános iskola vége felé osztálykirándulás alkalmával – fizika szertáros lévén – az a megtiszteltetés ért, hogy a mozdonyban utazhattam. Végig egy osztálytársammal, aki ugyancsak fizika szertáros volt, meg persze a mozdonyvezetővel. Ő útközben azzal jópofizott, hogy ha a tanárnő az utolsó kocsiban utazik, mi nyugodtan leszállhatunk menet közben, szedhetünk neki virágot, és a vonat végén átadhatjuk. 😀
Erről jutott eszembe a Tanulmányi kirándulás című szám. Na jó, beidézek egy részletet, hogy könnyebben megtaláld. 🙂
“A legjobb kirándulásunk 962 elején volt. Ott fent a Lajos-forrásnál az osztály jót nevetett. Nem voltunk még koedukáltak, az osztály fiúkból állt. Az ösvényen fénylő napfoltok közt, én s a többiek….”
Szóval nagyon nem dönget a vonat, nem kell attól félni, hogy kanyarban lesodródik a sínről. Én most csak egy rövidebb, vasútállomás-Sóstógyógyfürdő utat vállaltam be, ha már úgyis a Múzeumfaluba készültem. Persze egy ilyen százéves emlékkel nehéz ám elindulni. Ja, és persze a vonat 8:25-kor indul, illetve ezzel érek még ki a Múzeumfaluba. Szóval nem vagyok normális… Nyolcasbusz állomás, ott jegy, és vonatvárás. A múltkori Sóstó-fotózáskor már kiderült, hogy kívülről nincs éppen a toppon a kisvonat, most belülről is megnézhetem. Megérkezik. Meg a KGST-piacos útitársak is. Mire felszállunk, rasszista vagyok, de úgy tűnik, megvan még mindenem. Egy ismerősre is ráakadok, így egy sikeres, és egy sikertelen kályhafotón kívül semmit sem fényképezek mire Sóstóra érünk. Viszont szakad rólam a víz. A takarító szabadságon volt ugyan a MÁV-nál, fűtőből viszont szerintem az összes dolgozott. Szóval a kályhában tombol a tűz, a mozgásteremet pedig a kisebbséggel kapcsolatos előítéleteim határolják be. Az ablak gondolom, azért mozdíthatatlan, nehogy elvigyék. …de ott tartottam, hogy leszálltam. LEVEGŐŐŐ 🙂
Háromnegyed kilenc. Táncosnak nem kell öltöznöm a Múzeumfaluban, így közel egy órám van még.
Elhatározom, kisvonat leszek 😀 A sín mentén visszasétálok a felüljáróig, és fényképezgetek. (Mindjárt befejezem a dumát, és nézheted a képeket.) Lehet, hogy néhány érthetetlen kép is lenne,. ha le nem írnám, mit látsz majd rajtuk.
Valaha volt villamos Nyíregyházán, amilyen vén vagyok, még utaztam is rajta 🙂
Imádtam a nyitott kocsiban utazni, szegény nagymamám meg ilyenkor mindig éveket öregedett. Szóval a villamosvonal maradványai még ma is megtalálhatók itt-ott az erdőben, én is lépten-nyomon beléjük botlottam. …de mostmár tényleg lássuk a képeket!
klikk a képre