Mesterek

Elkezdődött a temető nyugati kerítésének felújítása. Valóban ráfért kis reparálás, néhol már balesetveszélyes volt.
Óvatosan, lelkiismeretesen dolgoznak a régi bontásán. Nincs azonban könnyű dolguk.

A régi és nem oly régi mesterek egy része ugyanis elég takarékos megoldást választott.
Egyszerűen beleépítette a kerítést a művébe.


Persze olyan is akadt, aki a kerítés jótékony takarását anyagmegtakarításra használta.

Szerencsére azonban ezek a kivételek.


Uff

A szép idő indiánokat csalogatott a térre.
Meg persze engem is.
Meg láttam egy másik fotóst is.
Rendezvény-fotózás… Ez ugye azt jelenti, hogy van az önfeledten szórakozó tömeg, és van, aki vagy saját örömére (mint pl. én, a szerencsés) vagy kenyérkereseti céllal igyekszik különleges testhelyzeteket felvenni 🙂
Aztán van, amikor a két dolog kezdi átfedni egymást. Gondolok itt az előkapott, bármiáron előrenyújtott mobiltelefonokra. Külön kategória, aki ilyenkor a fotóst is hajlandó félrelökni, hogy neki mondjuk Komár Lacis háttérképe legyen. (Szándékosan nem Győzikét írtam 😉 )
Akkora bajom nincs a mobiltelefonos fényképezéssel, mint amekkorának az előző mondatból tűnik. Illetve nem azzal van bajom. Úgy gondolom, mindenki olyan eszközzel örökíti meg az eseményeket, amilyet igénye, vagy lehetősége enged. Ebből adódóan a színpad előtt keresztbe menve a levegőben lógó mobiltelefonok előtt is igyekszem lehúzni a fejem.
Amivel bajom van, az mondjuk ez:

A tér közepén állok, körülöttem senki, merthogy mindenki szemből nézelődik.
Fényképezőgép a szemem előtt…
Aztán jönnek birkáék, és csakazértis előttem mennek át, majd visszakanyarodva megállnak mögöttem.
Köszi fiúk!
A másik figyelmes… Aki ismer, tudja, nem vagyok egy törpe termet, persze guggolva….
Szóval gyermek üldögél a tavaszi nap melengette kövön, láthatóan élvezi a műsort.
Mögé guggolok, mert elképzelek egy kivágást, ami jól mutatna a blogomban 🙂
…és ekkor érkezik az ember, akinek minden érzékszervét kiölte a nikotin.
Csak kicsit rúg belém, mielőtt lehamuzna, és megállna előttem.

Mondom: Bocsánat, hogy itt gugolok. Erre ő: Semmi baj.
Tehát hall… legalább.
Hogy is szokták mondani? Ez nem az én napom…
Persze a zene akkor is tetszett, mert én is hallok 🙂


Füvezzünk még :-)

Ha nézegetted a tavasz-albumot (tudod Anyák Napja bejegyzés 😉 ) láthattad ezt a helyszínt:

…szóval így azért szebb volt, bár határozottan rendezetlenebb.
Nem mindig jó rendet csinálni.


“Nem süket, külföldi!”

Jut eszembe a jellemző kép pénteki pályaudvar-történetem kapcsán.
Van még időm vonatindulásig, és ezt a MÁV is így gondolja, nincs kiírva, honnan indul majd a vonatom.
Így a tábla környékén várakozom úgy kétszázad magammal.
De jó is ekkora tömegben egyedül lenni 🙂
Fülemben a P. Mobil vidám slágere, az Ez az élet, Babocsai néni.
Érzékszerveim takarékon.
Szaglásomat már a gyros-árus mellett igyekeztem kikapcsolni, látásom a távolban, egy ponton: Tokaj IC, fülemben ugye a Mobil.
Arc tolul a látóterembe. Meg sem próbálok szájról olvasni, leveszem a fülhallgatót.
Még elcsípek annyit, hogy “…Sopronba?” Majd kis szünet után kicsit hangosabban “Hülye külföldi!”
Érzékszerveim beindulnak. Szempillantás alatt felfedezem a kiíráson Sopron nevét, és nem kések a válasszal: “Ötödik sor, vak magyar”
Nem várom meg a választ, visszateszem a fülhallgatót.
Néhány körülöttem állón még látom a mosolyt, kérdezőn pedig az arcszínváltást.
Mozog a szája is, de nem próbálok szájról olvasni.
Fülemben a P. Mobil : “Minek a zene, már nincs idő. Fellőnék minden bunkót az űrbe, ott mindent értene…”
Ez az élet, Babocsai néni! 🙂


Miért szeretem az ünnepnapokat?

Emlékszem, mikor iskolás koromban mindenféléről házi fogalmazást kellett írni.
Miért szeretem a tavaszt, nyarat, őszt, telet, milyen volt a nyaralás, a tavaszi, téli, nyári szünet, és ilyenek.
Most magamtól írok arról, miért is szeretem az ünnepnapokat…
Ünnepnap az, ami nem simán hétvége, tehát szombat, vasárnap, hanem olyan munkaszüneti nap, amikor nem “dolgoznak” a Volán szervizében.
Talán emlékszel még egyik bejegyzésemre, mikor egy füstölgő busz képével emeltem a hétvége fényét.
Nos, már akkor is gondolkodtam, többet kellene szánni erre a témára, de igazán ez a hétvége érlelte bejegyzéssé az akkori gondolatokat.
Ezt a hétvégét itthon töltö(tte)m, így tanúja lehettem a szombati és vasárnapi “szervizmunkának”, és most tanúja lehetek a megváltó csendnek, mikor is a hétvégét átunatkozó szerelők valamelyik majálison zabálják a virslit, és hülyére sörözik magukat.
Előtte azonban autóba tömik családjukat, és a kocsisorban nyomorogva idegesen, de mégis büszkén visíttatják azokat a sípokat, amit hétvégén barkácsoltak autójukba buszszerviz címén.
Persze nem csak ők ilyen büszkék, hanem a buszsofőrök is, akik a megállóban hagyott utasok okozta élvezetet katartikusra fokozva szórakoznak a buszokba szerelt sűrített levegős sípokkal. Persze ezeket is itt szerelik be, és a jó munkáért cserébe próbálgathatják egész nap.
Csak azt nem értem, miért alkalmaz olyan kishitű szerelőket a Szabolcs Volán, akik az ötödik körüket róva az udvaron sem hiszek el, hogy másnap az utcán is működni fog barkácsmunkájuk?
No, megyek, szétnézek a Bujtoson, csak még megvárom a Süsü végét 🙂


Kirajzás

A napsütés megtette a hatását. Aki csak tudott, autóba ült, hogy aztán 2-3 kilométer múlva az út szélén, vagy a járda mellett, szerencsésebb esetben parkolóban hagyja.

Aztán irány az Állatpark, ott is elsőként a büfé, majd tülekedés a jó pozícióért a kifutók előtt, a védőüveg kocogtatása, hogy minél sikeresebben lehessen belevakuzni a rabállat arcába.
De vannak, akik ezt a gyermeknapra tartogatják, ők a tó partján sétálgatnak…
Tóparti lépcsőn fényképezgetek.
Pár érkezik mellém.
Lány nyújtózva: De jó ez a friss levegő! – mondja, és rágyújt…
Kiülök a tóparti teraszra, és kérek egy sört. Jó kis délután ez 🙂
Mire a buszmegállóhoz érek, lassan bomlik a sor az útszélén.
Holnap majális 🙂


iWiW

Egy ideje elkezdtem korlátozni netes elérhetőségeimet.
Hagytam passzívba kifutni néhány e-mail címemet, regisztrációmat, nem tudom, él-e még MSN reg-em (bár a M$-t ismerve biztosan nem hagynak veszni 🙂
), jócskán keresgélnem kellene, ha be akarnék jelentkezni ICQ-n, nem látogatom a régi chat-szobákat, 4-5 élő e-mail címemen kívül a Skype-ban van két barátom felvéve.
Pár hónapja kaptam kollégámtól egy meghívót az iWiW-re, de nem éltem vele. A napokban történt események után úgy gondolom, jól tettem…
Hír:
Eladták az iWiW-et
Péntek délután láttam a hírt, és csak annyit mondtam, ennek is annyi…
Emlékszem annak idején az analóg modemes korban létezett egy Drótposta Kft. nevű társaság, akik SZVSZ a mai napig is egyedülálló levelezőt készítettek. Ez volt a Drót Posta Galamb.
Ma is működik még, de többszöri tulajdonosváltás után megállt a fejlesztés. Készítői büszkék lehetnek rá, fejlesztése idején egyedi volt, és sok – akkor internetet megfizetni nem tudó – embernek jelentette a nagyvilágot. Remek társaság jött ott össze…
Aztán “külföldi segítségként” elkészült a freemail.hu. Ha jól emlékszem, talán a Sorosnak is volt valami köze hozzá annak idején, mindenesetre működött, elérhető volt bárhonnan.
Aztán ezt is bekebelezték, mára jobbára vírus- és spam-bányává silányodott… igaz, ha fizetek, szűrik a spam-emet…
Annak idején a chat.hu-n töltöttem időm egy részét. Közben jó kis zenéket lehetett hallgatni. Mára egyik része ugyancsak T-érdekeltség lett, másik része egyszerűen eltűnt… illetve ha fizetek…
És itt értünk el az iWiW-hez. T lett ő is. Szerencsére ez engem nem érint, de sokan, szerintem joggal aggódnak.
Tudom, a világ mindig is a pénz körül forgott, de hogy csak a pénz körül…. 🙁


MÁV majális-terv

Lassan elgondolkodom, hogy csináljak-e egy MÁV kategóriát? 🙂
Tegnap úgyis azt mondtam az ügyfélszolgálaton, hogy mostanában szinte többet foglalkozom a vasúttal, mint a saját munkámmal, akár ott is dolgozhatnék 😀
…de térjünk a mai témára.
Mivel jobb ötletem nincs, így ma is megpróbáltam jegyet venni, persze sikertelenül.
Azt javasolták, hogy május elsején nézzek ki legközelebb, akkor már biztosan tudják a vonatot.
Mondom: lehet, addig el is fogy a jegy.
Azt mondja a “szolgáltató”: nem hiszi, mert másnak sem adnak. Igaz, akkor majd lehet, hosszú lesz a sor.
Mondom: Tegnap is fél órát vártam, míg kiderült, nincs jegy.
“szolgáltató”: Ilyenkor sokan szoktak lenni.
Én: Utas mindenképpen. Nem lehetne, hogy pénztáros is legyen? Vagy néhány cédula itt-ott, hogy ne várjanak helyjegyre…
“szolgáltató”: Jó ötlet.
Most akkor írjak panaszkönyvet, vagy egyszerűen csak borítsam rá a pénztárosfülkét? 🙂
Imádom a MÁV logikáját…


MÁV megint…

…utazni próbálok. No nem jószántamból, így hozza a sors.Illetve hozná.
3.-án kellene ismét Pestre utaznom. Gondoltam megveszem a jegyet jó időben, mert a múltkor már 5 nappal az utazás előtt nem én választhattam meg a vonatot.
Nyíregyháza pályaudvar tehát. 2 pénztár, 25 perc várakozás. Átadom a pénztárosnak a papírt, amire felírtam a szerda kora reggeli indulási, és pénteki érkezési időt, egy másikat, amin a számlázási cím van, és a pénzt.
Azt mondja: Nem tud adni jegyet.
Mondom: Elfogyott?
Ő: Nem, még nem ad a gép, mert nem tudja, merre megy a vonat.
Én: Tőlem Szeged felé is mehet, a lényeg, hogy innen indul, és Budapest a vég.
Ő: Nem úgy van az, mert lehet, hogy Debrecenen keresztül, lehet, Miskolcon keresztül megy, és nem tudja még a gép. Tudja, árvíz van.
Én: Két hete is árvíz volt, akkor tudta a gép. Igaz, akkor a Elvira omlott össze.
Ő: Nem tud mit mondani, tegyek panaszt az információnál. – és visszaadta a papírjaimat.
Tettem panaszt.
Mondják, 2-3 héten belül írásban válaszolnak. Addig meg járjak ki kérdezgetni, mikor akar majd a gép jegyet adni.
Jó – mondtam – de ne tegyék el a panaszkönyvet 🙂


Diszkópatkányok

Tetszik, hogy rendszeresen megjelennek a város különböző pontján a KÖZTER emberei, és igyekeznek rendet csinálni a környéken.
Tetszik, hogy szakadó esőben is így van.
Tetszik, hogy a munkás a főnökétől jókora távolságra is lelkiismeretesen, a tócsából is kisepri a szemetet.
Nem tetszik, hogy eközben az út túloldalán több munkásnak azzal kell foglalkoznia, hogy az éjszaka jóerőben lévő “emberek” után az úttestről a járdára, a helyére pakolja a virágtartókat, vagy éppen javításra a kisteherautóra tegye a törötteket.
Remélem, életében összesen ennyi öröme marad azoknak, akik rendszeresen garázdálkodnak a városban, azt meg már remélni sem merem, hogy elnyerik méltó büntetésüket…


Istentelen koncert?

Olvasom:
“Szabadkán az Omega – a nagyszombati időzítést kifogásolja a bánsági püspök

A Vajdaságban óriási érdeklődés előzi meg az évtized hangversenyének számító Omega-koncertet.

…Benkő László… azt nyilatkozta, hogy 25 év után a szabadkai fellépés kellemes húsvéti ajándék lesz mind a vajdasági közönségnek, mind az Omegának.

…a nagybecskereki katolikus püspök sajtóhoz eljuttatott nyilatkozata…
„Akarva akaratlanul azokra az évekre kell gondolnom, amikor az egyházat a kommunista harcos Istentelenség ördögien jól átgondolt módszerességgel agyból, szívből igyekezett kimosni.”…”

Személyes véleményem, hogy a püspök úr utána nézhetne, mi a különbség a BIRKA és a BÁRÁNY között.
(Link a Nagybecskereki Püspökség valóban igényesen megvalósított honlapjára.)


.

…azért szebb volt, mikor szvárványra ébredtem, nem a Volán “környezetbarát” buszára 🙁


Bánom…

hogy hittem a külsőségeknek,
hogy hittem abban, hogy a környezet megszépülése jótékonyan hat az ott dolgozókra
hogy bementem egyáltalán
hogy nem írtam, mielőtt kijöttem.
Történt, hogy az egykori kiskoszost mégsem bontották le (most azt mondom, jobb lett volna), hanem szépen felújították. Valóban gyönyörű lett (ha lehet ezt mondani egy Alfiker boltról).
A felújítók remek munkát végeztek, a dolgok a helyükön vannak, szépen megcsinálva kívül-belül minden.
Csak a fejekben nem tudtak rendet csinálni. Az “eladók” nem változtak.
Akik nem unott képpel bámulnak a semmibe, azok egymással vannak elfoglalva olyannyira, hogy kb. 10 percet álltam a felvágottas pultnál anélkül, hogy bárki rám hederített volna.
Pedig nem volt tömeg. A nyolc eladóra másodmagammal voltam.
Be kellett volna írni a panaszkönyvbe…
A bolt, amit ellenségemnek sem ajánlok Nyíregyháza, Pazonyi tér 9.


IC

Gondolhatod, hogy megint vonatoztam…
Hagyjuk figyelmen kívül, hogy a hétfőm egy hajnali vonatozással kezdődött.
Hagyjuk figyelmen kívül, hogy az IC közel fél órát késett (ahogy a kalauz mondta, “nem sok az, végülis kényelmesen utazott”.
Nos, igen. Most így, hogy hazafelé is IC-ztem elmondhatom, hogy igaza volt. Legalábbis a hazaúthoz viszonyítva.
Részletesebben 🙂
Hétfő hajnal, a taxis is másodszorra tudja megírni a számlát. Vonat.
Jön majd, biztosan itt lesz időben, hiszen alig 50 kilométerről indult.
És valóban, alig 5 perc késéssel megérkezik. Persze hamar kiderül, hogy az utasok a hibásak a késésért, mert nem állatak fel szép sorban úgy, hogy csak be kelljen ugraniuk a lassító vonat ajtaján, hanem megvárják, míg megáll, és akkor keresgélik a helyüket.
Ejnye! Hát ezért számozza meg oly gondosan a MÁV a vagonokat (na jó, kocsikat 🙂 )?
Ez valamiféle mezei IC, tehát sokhelyenmegállós. Viszont nem a marhavagonszerű, hanem fülkés. Egészen kényelmesen lehet utazni…
Ugorjunk. Megérkezünk a Keletibe (még mindig nem értem, miért megy az összes IC a ide) a már említett késéssel, és a jópofa kalauzzal.
Ez volt az odaút…
Visszafelé teljesen véletlenül (ekkor engedi a munkám, hogy hazajöjjek) Rapid IC-vel jövök.
Ez csak két helyen áll meg, Debrecenben, és Nyíregyházán. Gondolom ezen megfontolás alapján (merthogy úgyis hamar hazaérünk) olyan rohadt kényelmetlen az ülés a marhavagonban, hogy már Debrecen előtt begörcsöl a lábam. A szuper helyjegy ugyanis pont egy ajtónál lévő ülésnégyeshez vezet, ahol az egyik üléspárt kicsit előrébb teszik. Nem értem, miért nem jelölik ki ezeket gyermekülésnek? Talán ők elférnének itt.
Szóval nyomorgunk szépen, és tudjuk, hogy esélyünk sincs rá, hogy ez Debrecenig változzon. Szerencsére itt ketten leszállnak, így ahogyan azt átlósan szemben ülő útitársam megjegyzi: “Most növünk öt centit” …
Aztán egy kis történet, hogy mégse legyen olyan negatív a leírás.
Két üléssel mögöttünk külföldi pár utazik. Ez akkor derül ki, mikor megérkezik a kalauz.
Próbálják megtudni, hogyan jutnak el Máriapócsra. És amiért leírom: a kalauz először szépen összeírja nekik a vonatot, részletesen, több alternatívát is, majd a többi utashoz fordul, és megkérdezi, tud-e valaki angolul, és segítene-e? Fiatal srác fordul hozzájuk, és hosszasan tolmácsol, abszolút korrekt útbaigazítást kapnak a vendégek.
És a történetnek itt még nincs vége.
A vonat rövidesen megérkezik Nyíregyházára, és megjelenik a kalauz. Az iménti sráchoz fordul: “Megmondaná az utasoknak, hogy az első vágányról indul majd az Interpici, és hogy az információnál a bejárattól jobbra a kolléganő tud angolul segíteni, ha gondjuk van”
Tudom, most azt gondolod, ez a természetes. Lehet, de sajnos ez olyan ritka, mint a kényelmes IC.


.

Olvasom az egyik fórumon, hogy az egyik párt gyűlésén egy vezír-fan (nem rendező, nem biztonsági, mezei “mégegyember”) belekötött a fotoriporterbe, miért ott, azt, úgy fotózza, számon kérte, kinek fényképez. Magam elvből nem járok ilyen rendezvényekre (egyikre sem!), és ilyenkor örülök, hogy CSAK hobbim a fotózás, és nem a munkám. Eszembe jutott az a március 14.-ei este, mikor egyik városunkban voltam, és utamba esett egy március 15.-ei megemlékezés. Emberek fáklyával, ránézésre olyan hangulat, mint ahova szívesen megy az ember. Már éppen nyúltam a fényképezőgépért, mikor meghallottam a szónokot… Úgy döntöttem, inkább nem állok meg. Odalett a hangulatom.
Szomorú, hogy itt tartunk 🙁


.

Vajon kinek jut eszébe -5 fokban a kanyarodó utcára lapátolni a havat?


Önbizalom

Napok óta akaratlanul is belebotlok a különböző plakátokba. Igyekszem nem felhúzni magam rajtuk, szerintem épeszű ember tudja, mennyi az igazságtartalmuk.
Több napja reggelenként rendre elmegyek (valahogy be kell jutnom a munkahelyre 🙂 ) egy ilyen csoda mellett. Kezdetben csak a legnagyobb betűkön akadt meg a szemem (felnőtt vagyok, romlik a látásom 🙂 ) és vigyorogva konstatáltam azt a szinte elmeorvosi megnyilvánulást (tudom, választási időszakban nehezebben kerül föl a kényszerzubbony), miszerint a parlamentbe szinte csak turistaként bejutó párt elnöke miniszterelnöki babérokra pályázik.
Ma reggel eljutottam a kisebb betűkig is (szembe fújt a szél, lassabban tudtam haladni 🙂 ) és a “főkép” mögötti fekete-fehér háttérképig. Így érthető lett a plakát üzenete. Már érdemes volt tükrözni a képet 😉
Fiúk, lányok! Lassan beláthatnátok, hogy kár rám ennyi pénzt költeni, meg talán az országjárás helyett is lehetne mondjuk homokzsákokat tölteni, sajnos arra nagyobb szükség van.


Üzlet, pénz, hatalom

Most kicsit lelövök egy meglepetést, de amit találtam, fontosabb ennél…
Gyűjtögetem a zenekar-linkeket, hogy bővüljön kicsit a lapom. (ez lett volna majd a meglepetés)
A Lordinfo-ra érve találom az alábbiakat:
A Hangvilla elesett… (2006. március 10.)
Fájdalomtól megtört szívvel tudatom, hogy Tusják Attila Hangvilla oldala az őt ért támadások miatt elesett. Mi, akik ismerjük, tudjuk, és nem utolsósorban saját szemünkkel láttuk, tisztában vagyunk vele, hogy NEM a Lord eddig megjelent lemezei voltak fent a dallamtárban, csupán ma már kuriózumnak számító koncertfelvétel-részletek a 70-es, 80-as évekből, és régi rádió riportok (akik nem látták, azokkal azonban bármi könnyen elhitethető).
Attila! A Lordot szerető társadalom nevében szeretném megköszönni évtizedes munkádat, amivel hozzájárultál a Lord név öregbítéséhez, a zenekar népszerűsítéséhez. DE! Remélem mielőbb újra láthatjuk a Lord együttesről összeállított páratlan gyűjteményed!
Átmeneti korlátozások a videógaléria elérésében (2006. március 8.)
Mint bizonyára már hallottátok, N. Csaba, a Lord butik (túl) nagyhatalmú ura és kedvese, K. Zsuzsanna teljes uralomra törve összehangolt támadást indított a Lord együttessel foglalkozó internetes oldalak ellen. E támadásnak lett már részben áldozata Csillag Lordklubja és Tusják Attila Hangvilla oldala. Jelenleg a lordinfo.hu videógalériája van soron. A probléma, félreértés tisztázása érdekében felvettük a kapcsolatot a ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért illetékeseivel.
Azonban jogtisztelő és jogkövető állampolgár lévén a ProArt állásfoglalásáig és engedélyéig a videógaléria elérését átmenetileg felfüggesztettük. Reményeink szerint rövid időn belül ismét láthatóak a koncertvideók. Megértéseteket (mások nevében is) köszönjük.”
Nem hiszem, hogy ehhez bármit hozzá tudnék tenni, talán csak az érintettek lapjának linkjeit… amíg létezhetnek 🙁
Lordinfo
Csillag Lordklubja és
Tusják Attila Hangvilla oldala.


Megoldás

Én hülye megint bekapcsoltam a tv-t.
Most éppen arról szavazhatnék, hogy állt egyik politikusunk ujja.
Szóval folyik a választási hülyeség mindkét oldalon.
Erről egy réééégi vicc jut eszembe nem kis tanulsággal ezen esetekre.
Tehát:
A partizán naplója
Hétfő: Kizavartuk a németeket az erdőből.
Kedd: A németek kizavartak az erdőből.
Szerda: Kizavartuk a németeket az erdőből.
Csütörtök: A németek kizavartak az erdőből.
Péntek: Kizavartuk a németeket az erdőből.
Szombat: A németek kizavartak az erdőből.
Vasárnap: Jött az erdész, és mindenkit kizavart az erdőből.


m1

Várom a Woody Allen filmet, de percek óta ezt a képet látom:

Ritkán nézek tv-t, ezt az adót pedig még ritkábban.
Elgondolkodom. Vajon új emblémájuk van, és ezt akarják belém sulykolni?
De ennyi idő alatt már bárki megérthette, megjegyezhette ezt a nem túl bonyolult szimbólumot…
Vagy az ORTT-vel memorizáltatják?
Vagy most van a sztrájk, amiről hét közben hallottam valamit fél füllel?
De mégsem… Előkerül egy jazz archívum, és úgy húsz perc után megtudhatom, miért néztem oly sokáig az emblémát. No nem közlemény, nem jelenik meg pironkodva egy EMBER, csak egy rövid mondat. Ezt sikerült összehozni húsz perc alatt…
És ez a társaság akar sztrájkolni fizetésemelésért?
20.38 – …nézem a jazz-t. Nem is rossz, most éppen Babos Gyula fiatalkori együttese játszik. És megáll az eszem.. Nyit a kamera, és pohárral, tálcával átsétál a képen egy pincér. Művészi 🙂
Aztán kirúgják a videót a konnektorból, és már sorsolják is a lottót. Felvételről.
Nézem a szerencsétlen nézőt, akit a golyóválogatásra jelöltek ki. Valami selyemsál van a nyakában, lóherehímzéssel. Tudom már! Mari néni nem készült el időben a hímzéssel, azért vártunk 😀
Mostmár csakazértis kivárom Woody Allen-t, ha bele nem halok a sok idióta reklámba.
Vagy elmegyek a Tesco-ba (azt is úúútálom) és megnézem, nincs-e meg DVD-n 🙂