IC

Gondolhatod, hogy megint vonatoztam…
Hagyjuk figyelmen kívül, hogy a hétfőm egy hajnali vonatozással kezdődött.
Hagyjuk figyelmen kívül, hogy az IC közel fél órát késett (ahogy a kalauz mondta, “nem sok az, végülis kényelmesen utazott”.
Nos, igen. Most így, hogy hazafelé is IC-ztem elmondhatom, hogy igaza volt. Legalábbis a hazaúthoz viszonyítva.
Részletesebben 🙂
Hétfő hajnal, a taxis is másodszorra tudja megírni a számlát. Vonat.
Jön majd, biztosan itt lesz időben, hiszen alig 50 kilométerről indult.
És valóban, alig 5 perc késéssel megérkezik. Persze hamar kiderül, hogy az utasok a hibásak a késésért, mert nem állatak fel szép sorban úgy, hogy csak be kelljen ugraniuk a lassító vonat ajtaján, hanem megvárják, míg megáll, és akkor keresgélik a helyüket.
Ejnye! Hát ezért számozza meg oly gondosan a MÁV a vagonokat (na jó, kocsikat 🙂 )?
Ez valamiféle mezei IC, tehát sokhelyenmegállós. Viszont nem a marhavagonszerű, hanem fülkés. Egészen kényelmesen lehet utazni…
Ugorjunk. Megérkezünk a Keletibe (még mindig nem értem, miért megy az összes IC a ide) a már említett késéssel, és a jópofa kalauzzal.
Ez volt az odaút…
Visszafelé teljesen véletlenül (ekkor engedi a munkám, hogy hazajöjjek) Rapid IC-vel jövök.
Ez csak két helyen áll meg, Debrecenben, és Nyíregyházán. Gondolom ezen megfontolás alapján (merthogy úgyis hamar hazaérünk) olyan rohadt kényelmetlen az ülés a marhavagonban, hogy már Debrecen előtt begörcsöl a lábam. A szuper helyjegy ugyanis pont egy ajtónál lévő ülésnégyeshez vezet, ahol az egyik üléspárt kicsit előrébb teszik. Nem értem, miért nem jelölik ki ezeket gyermekülésnek? Talán ők elférnének itt.
Szóval nyomorgunk szépen, és tudjuk, hogy esélyünk sincs rá, hogy ez Debrecenig változzon. Szerencsére itt ketten leszállnak, így ahogyan azt átlósan szemben ülő útitársam megjegyzi: “Most növünk öt centit” …
Aztán egy kis történet, hogy mégse legyen olyan negatív a leírás.
Két üléssel mögöttünk külföldi pár utazik. Ez akkor derül ki, mikor megérkezik a kalauz.
Próbálják megtudni, hogyan jutnak el Máriapócsra. És amiért leírom: a kalauz először szépen összeírja nekik a vonatot, részletesen, több alternatívát is, majd a többi utashoz fordul, és megkérdezi, tud-e valaki angolul, és segítene-e? Fiatal srác fordul hozzájuk, és hosszasan tolmácsol, abszolút korrekt útbaigazítást kapnak a vendégek.
És a történetnek itt még nincs vége.
A vonat rövidesen megérkezik Nyíregyházára, és megjelenik a kalauz. Az iménti sráchoz fordul: “Megmondaná az utasoknak, hogy az első vágányról indul majd az Interpici, és hogy az információnál a bejárattól jobbra a kolléganő tud angolul segíteni, ha gondjuk van”
Tudom, most azt gondolod, ez a természetes. Lehet, de sajnos ez olyan ritka, mint a kényelmes IC.