Néhány napja olvasgatom a híreket Erich von Däniken magyarországi látogatásáról.
Pár tíz évvel ezelőtt szerencsés voltam, és sikerült olyan iskolába járnom, ahol nem csak a már korábban említett Csendesek a hajnalok című részben színes mozilátogatást szervezték meg számunkra, hanem láthattuk fent említett úr emlékeit is a jövőről. Bevallom akkor is, és azóta is ez utóbbi témát tartom érdekesebbnek, és – bár tudom a korlátait – mégis hamarabb veszem a kezembe mondjuk Nemere könyvét, mint a Háború és békét. Persze azért igyekszem egy szintnél nem lejjebb menni, talán már köztudott lesz lassan, hogy például nem nézek Győzikét 😀
De visszatérve a világmegváltó nézetekhez úgy gondolom, legalább annyi valóságtartalma lehet Däniken magyarázatainak, mint mondjuk az egyház hasonló próbálkozásainak, csak utóbbinak sokkal nagyobb, sokkal hatékonyabb (egykor erőszak)szervezet és sokkal több pénz áll a rendelkezésére tézisei terjesztéséhez, és egyebekhez – még ha a híradásokban leginkább az elvonások miatti panasz hallatszik csak – és persze nagyobb a múltja.
Talán ezért is szimpatikusabb a Nemere-Däniken vonal, mert nem akarnak az életem árán is meggyőzni. Ha nem hiszem el az állításaikat, nem kerülök a pokolra, vagy legalábbis nem érvelnek ezzel 🙂
Persze ismerem a mondást, miszerint “a zuhanó repülőn nincsenek ateisták”, de nézegetve az egyházi személyek megjelenését, helyzetét, magát az egyrészt 1 %-omért térden csúszó, másrészt aranyos pompában úszó vezető egyházakat egy másik mondás is eszembe jut: vizet prédikálnak, és… (és a pedofil kasztról még szót sem ejtettem)
Persze mindenkinek személyes ügye a saját lelkiismerete, saját nézetei, és ezért bármelyik oldalnak is megbélyegezni a másikat dőreség.
Szemléletes példával élve, és kis zabot adva kedvenc vesszőparipámnak 🙂 nézze nyugodtan Győzikét, de ne tolja az arcomba a tv-jét.
Ja, hogy választási kampány van? Tudom. Szándékosan nem onnan hozom a példát, mert arról leginkább a Deákné vászna jut eszembe, és bármelyik oldal elvakultjainak mondom, ez nem az az anyag, amire az óriásplakátokat készítik. 🙂

Olvasom, hogy fenti rendezvény lesz városunkban…
Március 16. és április 2. között…
Felejtsük most el, hogy kerül a fellépők közé Oláh Ibolya.
Biztosan nem a Vidor fesztivál szervezői hozzák össze ezt a néhány rendezvényt. Persze ha valóban ezen a szinten tartunk, akkor erről nem a nagycsillag nagyslágere, hanem a címében hasonló MHV szám jut eszembe…
(kis segítség: MHV=Menyhárt János, Homonyik Sándor, Vikidál Gyula 🙂 )
…de ne felejtsük el, hogy a hírt nem Nyíregyháza portálján találtam, hanem a Miskolc Online-on…
Persze az itt található infók alapján már rá lehet keresni a részletekre, de nem ártana ennek (is) kicsit jobban szem előtt lenni, ha már van egy lapja a városnak…

Rengeteg a hajléktalan és talán nem csak én érzem, hogy egyre agresszívabbak. Múlóban a nagy hideg, de én azért utazgatok. Sokat megfordulok pályaudvarokon, és érdekes jelenséget tapasztalok. Először azt gondoltam, egyedi, de immár több pályaudvaron is hasonlót látok.
Nyíregyháza: a bejárati ajtónál úgynevezett hőfüggöny működik, nyilvánvaló hát, hogy ez a gyülekezőhelyük. Ezzel nem is lenne baj, elférnének itt, de miért kell úgy dohányozni, hogy elállják mindkét ajtót, és becsukódni sem engedik? És miért kell ezután a csikket bent eldobni? És miért kell az ingyenes újságokat szétszórni, a tartóját felborítani? És miért kell elállni az utasok útját, és megjegyzéseket tenni, ha nem akarja az ember szinten tartani az alkoholszintjüket?
Debrecen: Váróterem-felújítás. Az a kevés pad is kikerült az amúgy csöppet sem hangulatos előtérbe. Nagyon tetszik, hogy két könyvárus is van ugyanebben a térben, az azonban kevésbé, hogy nemcsak hogy leülni nem lehet a nap bármely szakában, mert a padon végigfeküdve alkoholmámorban horkolnak, de a könyveket sem lehet nyugodtan nézegetni, mert aki éppen nem alszik, az igen erőszakos gyűjtést folytat – nem beszélve azokról az alakokról (és itt nem biztos, hogy hajléktalanokra gondolok) akik arra késztetik az utasokat, hogy kézben hordják a hátizsákjukat. Elég sokat járok itt is, de sosem láttam még rendőrt. Gondolom, kerülik a konfliktust.
Miskolc: Elmúlt hétvégi “élmény”. Szépen, kulturáltan felújított pályaudvar-épület (az, hogy a piktogramokat félreértettem, nyilván az én hülyeségem 🙂 ). A váró padjain itt is jónéhány hajléktalan álmodik szebb világról.
Itt is azt mondom, ez nem lenne baj, ilyen világot élünk sajnos. De… egyik fölkel, és elmegy valahová. Pár pillanat múlva diákkorú pár érkezik, az üres padnak megörülve vidáman letelepszenek. Néhány perc elteltével visszatér az iménti hajléktalan, megáll velük szemben, és üvöltve elzavarja őket az “ő padjáról”…
Nos, itt jön a képbe a címben említett állat, és annak másik oldala.
Mintha oda kerültünk volna… Itt gondolom úgy, hogy elérték azt a határt, ami után vége a toleranciámnak. Itt gondolom azt, hogy vissza a korábbi helytzetbe, és ha magához tért, lehet emberieskedni. Itt gondolom azt, hogy azért is van a vasúti biztonsági szolgálat, hogy ott legyen a pályaudvaron, és kezelje ezeket a helyzeteket. Itt gondolom, hogy azért is van a rendőrség, hogy ne csak a térfigyelőn keresztül “szurkoljon” a békés utazónak, hanem személyes varázsát latba vetve jelenjen meg olykor ezeken a helyeken, és tegye a dolgát.

Aszongya a banner jobb széle a város lapján: “A Város-Kép Kht. átadja a város Nőnapi ajándékát…” …(elvből kihagyom, hogy mit, ez valahogy sajnos jellemző a szervezőkre, de legalább nem Győzike… bár… 🙂 ) majd lent ezzel folytatja: … “Jegyár helyszínen: 2.500 Ft,…”
Hmm… ajándék ez a nap… főleg, hogy a “koncert” március 3-án lesz.

07:43:28

07:44:12

Kicsit maradjunk még a róka bőrénél…
Nem láttam még az új Üvegtigrist, (az 1-et tegnap igen és ismét tetszett) de olvastam kritikákat… még mindig azt mondom, meglátjuk majd.
Más.
Írtam nemrég, hogy Sylvester Stallone újabb filmekre készül, illetve régieket folytat.
Megint más.
Valaha kedvenc lemezboltom immár szinte egyeduralkodóvá vált ennek minden hátrányával.
Már nem annyira kedvenc.
Már nem dolgoznak ott azok, akiknek egy listát odaadva tíz perc múlva az összessel megjelenik, sőt, néhánynál felhívja a figyelmemet, hogy van szép állapotú használtban is.
Már nem megyek be nézelődni.
Minap mégis megláttam egy DVD-t, aminek szép nagy sárga akciós ára volt.
Bementem. Kérem az “eladótól”. “Nincs”.- mondja. “De a kirakatban ott van.” – erősködöm. Kimegy, majd vissza… “Nincs” – mondja. Kimegyek, majd vissza, és megmondom, hanyadik sor, hanyadik oszlop. Kinéz. “Tényleg” – mondja – “de az ár nem jó rajta”.
Végiggondolom, kezdjek-e cirkuszolni 500 forintért… inkább nem teszem, csak annyit mondok, “akkor talán árazzátok át”.
Másnap arra sétálok, és megakad a szemem ugyanazon a DVD-n, de most nem a kirakatban van, hanem az állványon, az utcán, három darab, a kettő régi áron, a harmadikon nincs ár.
Bemegyek. Ártatlan arccal: “Látom, lement az ára a DVD-nek” Eladó felveszi a “naittvanezaköcsögmegint” arckifejezést, kimegy behozza mindet, és közli rossz az ár rajta.
“Aha” mondom, és elköszönök. Szerintem végleg…
Aki összefüggést keres a cím, és a két utóbbi bejegyzésrész között, közel jár az igazsághoz 🙂

Jó néhány évvel ezelőtt ragasztottam ezt a nevet egy közeli – akkor még – ABC áruházra.
Az igazi KGST-piacok ideje volt ez, mikor TAKT kazettákon kiváló minőségű, és nálunk akkor nehezen elérhető zenéket vásároltunk a lengyel sráctól, kartondobozban lapozgattuk a bakelit lemezeket, és ujjongva, alku nélkül hoztam el a Uriah Heep moszkvai koncertlemezét…
Ez az ABC – helyzeténél fogva – a városba érkező ukrán turisták bevásárlóközpontja volt – ki gondolt akkor még a TESCO-ra? Nos, ez az áruház hamar arra a szintre került, hogy más nem is nagyon nézett be oda. Ekkor kapta ezt a nem túl hízelgő nevet…
Aztán változott a rendszer, és kitakarítottak… mármint az áruházban. Jó kis gárda jött ott össze, és a környék lakói lassacskán odaszoktak. Ha névről nem is, de arcról ismerték egymást a vevők és az eladók. Ahogy mondani szokás, fél szavakból is értettük egymást. Ha figyelmetlenül a “mosott” virsliből kértem, az eladó nem mulasztott el visszakérdezni: párizsit mondtál? Szóval ment szépen minden. Hangulatos kis lakótelepi bolt volt.
Aztán úgy november körül egy hétvégén a bolt előtt zöldséget, gyümölcsöt árusító néni megállított, és megkérdezte, aláírok-e egy lapot? Kézzel írott pár mondat azt kérte a tulajdonostól, ne cserélje ki az eladókat.
Nem vagyok egy aláírogató típus, ezt mégis aláírtam, bár tudtam, nem sokat érünk vele.
Aztán kicserélődtek. A tulajdonos három boltjának eladóit cserélte meg, tenisz nyelven forgás volt.
Azóta ma voltam harmadszor a boltban.
Fancsali eladók lézengtek ma is. A hűtőpultban pár óra múlva lejáró szavatosságú termékek keveredtek akcióba egymással, a pénztárban középkorú hölgy ismerkedett a technikával, és annak ellenére sikerült néhány vevőt fizetésre bírnia, hogy a biztonsági őr segített neki.
Cserébe fehér köpenyes eladó húsz centiről asszisztált az orrfúvásomhoz, majd miután semmin nem tudott rajtakapni, a másik vevő után vetette magát. Bizony, két vevő is volt. Én néhány zsömléért tértem be, de féltettem tőle testi épségemet, inkább előre csomagolt tartós kenyeret vettem.
Azt hiszem, inkább távolabbról hozom máskor a péksüteményt…

Immár tudjuk mikor először, és mikor másodszor, és sejtjük, mi vár ránk addig.
Beköszöntött az az időszak, mikor a levelezőprogramban leporolja az ember a pár évvel ezelőtti szűrőlistát, nem kapkod a telefonért az SMS-hangra, inkább a reklámújságokba sem lapoz bele, és mikor a postaláda tartalmát egyenesen a szemetesbe dobja, elgondolkodik, vajon nem volt-e véletlenül valami hasznos – mondjuk csekk 🙂 – is közte?
Rémlik valamilyen ajtóra kitehető tábla az előző időszakból, amely a lelkes pártaktivisták zaklatásától volt hivatott védeni, de sajnos csak rémlik, így lehet, saját magamnak kell előállítani valamit.
Ha lesz valami jó ötletem, közzéteszem. 🙂
…addig pedig egy részlet a címben említett Adamis Anna szövegből:
“…De azt ne feledje senki se, ki cédulákat ír,
hogy róla is készülhet más helyen, ugyanilyen papír,
az utolsó cédula kőből van, vagy fából, ha kevés a pénz,
és múlt időben ír oda egy erre fizetett kéz….”

Vannak “alapművek”, melyeknek szerepelnie kell a gyűjteményemben. Ma már nyilvánvaló, hogy idő kérdése, hogy ezekhez reális áron hozzá lehessen jutni. (Csak közbevetőleg jegyzem meg, ez lehet az út ahhoz, hogy legálisan vásároljanak az emberek… Egyik multinál most pl. a Magyar vándor és a Kontroll DVD-n együtt kevesebb, mint 1500… Csak így tovább!)
Sikerült kivárnom -többek között- a Macskafogó-t, az Indul a bakterház-at, az Egészséges erotikát, vagy a Szigorúan ellenőrzött vonatok-at, a Macska-jajj-t… hogy csak néhányat említsek.
…és persze nem felejthetem ki az Üvegtigris-t sem. Talán a 2 érkezése okozta az áresést… ennyit mindenképpen megért az új rész 😉 Aztán, hogy mit ér még meg, kiderül majd a jövőben.
Nem örülök az olyan rókának, amiről több bőrt húznak le, és általában nem is szokott bejönni a dolog (gondolom, a rókának pláne nem :-)) Ugyanúgy nem vagyok híve a mindenáronreklámnak sem. Remélem, a 2 körüli belsőemberloptaelarendezőiváltozatot mizéria nem csak a film eladását szolgálta.
Meglátjuk…
Bemutató ma.

(a film utcai plakátjának részletét fényképeztem)

Van annak előnye, ha támogatott vezér látogat egy városba.
Szinte egymást érik a trolik, és rengeteg az ülőhely. 🙂

…csillogtak az úton néhány perce, mikor ismét a pár nappal ezelőtti helyszínen jártam. Két autó ütközött újfenn, talán nem történt személyi sérülés, utasaik az átalakított karosszériák mellett beszélgettek.

Egyre több kerül elő az utcasarkokon, sokszor nem a legjobb helyen. Ez kivételesen jó helyen van és ebben a formájában látszik, mekkora a különbség egy téma két feldolgozása között.

Más. Tegnap dél körül sétálgatva az egyik legveszélyesebb kereszteződésben, a Sóstói út – Stadion utca kereszteződésében látom, a kerítést javítják. Körben betontörmelék, egy kidőlt jelzőtábla…
Éjszaka történt a baj, (Racsi képei megnézhetők a SZON-on) talán egy óriásplakát takart kissé, ami persze nem von le semmit a figyelmetlen felelősségéből, mégis talán ha máshol van a plakát…

Fülemben a Prognózis zenéjével ballagok hazafelé, mikor meglátom. Vörös Pisti épp ott tart, hogy “ez egy kutya világ”, mikor előveszem a fényképezőgépet, és vizuálisan inzultálni kezdem a kukát. A második beállítást jónak ítélem, ekkor veszem észre, hogy egy srác értetlen arckifejezéssel próbál valamit mondani.
Fülhallgató ki, “mondd újra!”
Srác: “Miért tetszik lefényképezni?” No, ez az év is jól kezdődik, mindjárt letetszikeznek.
Megmutatom a kijelzőn neki kb. ezt a kivágást…

“Mi jut eszedbe róla?”
“Vége a bulinak” mondja.

24.-én egy “újság” landolt a postaládámban.
Megszoktam már, hogy a nagyáruházak szemetesnek nézik a ládámat, különösebben már meg sem lepődök. Ez azonban most más volt.
Nem írom le konkrétan mi volt a kiadvány, mert jöhetett volna a másik oldalról is. SZVSZ a véletlen műve az oldal, ezügyben semmit nem vethetnek egymás szemére a hölgyek, urak…
De azt megkérdezem: Ki az az agyament, aki egy évben három napot nem bír ki anélkül, hogy ba.. piszkáljon másokat?
Remélem, az egész tisztelt szerkesztőbizottság karácsonyfája alatt CSAK politikai szórólap volt.
Mi lesz itt még?