“Hány cédula egy élet”

Immár tudjuk mikor először, és mikor másodszor, és sejtjük, mi vár ránk addig.
Beköszöntött az az időszak, mikor a levelezőprogramban leporolja az ember a pár évvel ezelőtti szűrőlistát, nem kapkod a telefonért az SMS-hangra, inkább a reklámújságokba sem lapoz bele, és mikor a postaláda tartalmát egyenesen a szemetesbe dobja, elgondolkodik, vajon nem volt-e véletlenül valami hasznos – mondjuk csekk 🙂 – is közte?
Rémlik valamilyen ajtóra kitehető tábla az előző időszakból, amely a lelkes pártaktivisták zaklatásától volt hivatott védeni, de sajnos csak rémlik, így lehet, saját magamnak kell előállítani valamit.
Ha lesz valami jó ötletem, közzéteszem. 🙂
…addig pedig egy részlet a címben említett Adamis Anna szövegből:
“…De azt ne feledje senki se, ki cédulákat ír,
hogy róla is készülhet más helyen, ugyanilyen papír,
az utolsó cédula kőből van, vagy fából, ha kevés a pénz,
és múlt időben ír oda egy erre fizetett kéz….”