A ló

Rengeteg a hajléktalan és talán nem csak én érzem, hogy egyre agresszívabbak. Múlóban a nagy hideg, de én azért utazgatok. Sokat megfordulok pályaudvarokon, és érdekes jelenséget tapasztalok. Először azt gondoltam, egyedi, de immár több pályaudvaron is hasonlót látok.
Nyíregyháza: a bejárati ajtónál úgynevezett hőfüggöny működik, nyilvánvaló hát, hogy ez a gyülekezőhelyük. Ezzel nem is lenne baj, elférnének itt, de miért kell úgy dohányozni, hogy elállják mindkét ajtót, és becsukódni sem engedik? És miért kell ezután a csikket bent eldobni? És miért kell az ingyenes újságokat szétszórni, a tartóját felborítani? És miért kell elállni az utasok útját, és megjegyzéseket tenni, ha nem akarja az ember szinten tartani az alkoholszintjüket?
Debrecen: Váróterem-felújítás. Az a kevés pad is kikerült az amúgy csöppet sem hangulatos előtérbe. Nagyon tetszik, hogy két könyvárus is van ugyanebben a térben, az azonban kevésbé, hogy nemcsak hogy leülni nem lehet a nap bármely szakában, mert a padon végigfeküdve alkoholmámorban horkolnak, de a könyveket sem lehet nyugodtan nézegetni, mert aki éppen nem alszik, az igen erőszakos gyűjtést folytat – nem beszélve azokról az alakokról (és itt nem biztos, hogy hajléktalanokra gondolok) akik arra késztetik az utasokat, hogy kézben hordják a hátizsákjukat. Elég sokat járok itt is, de sosem láttam még rendőrt. Gondolom, kerülik a konfliktust.
Miskolc: Elmúlt hétvégi “élmény”. Szépen, kulturáltan felújított pályaudvar-épület (az, hogy a piktogramokat félreértettem, nyilván az én hülyeségem 🙂 ). A váró padjain itt is jónéhány hajléktalan álmodik szebb világról.
Itt is azt mondom, ez nem lenne baj, ilyen világot élünk sajnos. De… egyik fölkel, és elmegy valahová. Pár pillanat múlva diákkorú pár érkezik, az üres padnak megörülve vidáman letelepszenek. Néhány perc elteltével visszatér az iménti hajléktalan, megáll velük szemben, és üvöltve elzavarja őket az “ő padjáról”…
Nos, itt jön a képbe a címben említett állat, és annak másik oldala.
Mintha oda kerültünk volna… Itt gondolom úgy, hogy elérték azt a határt, ami után vége a toleranciámnak. Itt gondolom azt, hogy vissza a korábbi helytzetbe, és ha magához tért, lehet emberieskedni. Itt gondolom azt, hogy azért is van a vasúti biztonsági szolgálat, hogy ott legyen a pályaudvaron, és kezelje ezeket a helyzeteket. Itt gondolom, hogy azért is van a rendőrség, hogy ne csak a térfigyelőn keresztül “szurkoljon” a békés utazónak, hanem személyes varázsát latba vetve jelenjen meg olykor ezeken a helyeken, és tegye a dolgát.