Motorizáció


Súlyos pali

Akkor jó a tervezés, ha sikerül úgy felrúgni, hogy amiért felrúgod, az jobb.
Persze még nincs lefutva a mai Macskafogó, de most más van.
Mamámnál töltöttem az időt, és a háttértévéből felvillant egy név, és időpont.
13:20 Borlai Gergő.
Pont a kezdésre értem haza.
Egy portréfilm indult az m2-n.
Itt pedig egy érdekesség 😉

Ja, és a cím. Tátrai Tibusz mondta a portréfilmben: Súlyos pali…

Utóélet. Persze leragadtam a témánál, és ezt is látnod kell: Peta és Gergő


Hideg napok

Valahogy úgy vagyok a mostani időjárással, hogy szép, jó, de kicsit már sok. Illetve kevés.
Én inkább a hűvöset kedvelem, vagy ha a meleg és a hideg között kell választani, a hideget.
Nem ér félreérteni 🙂
Arról is van véleményem, de arról majd máskor.
Szóval inkább hideg.
Most mégis kicsit ellenpontoznám a jelent.
Tegnap sikerült olyan szerencsésen hazaérnem, hogy még nyitva volt a bolt, így a majdnem szokásos szombat reggeli programom elmarad. Nem bánom.
Ami eszembe jutott tegnap, az itthon van, ami meg nem, az nem is lesz ma 🙂
Kicsit eltávolodtam az eredeti témától, de most ügyesen visszatérek.
Ha nincs más, nincs friss, az ember felnyúl a polcra, és levesz valamit.
Hogy egy klasszikust idézzek: “Ma is konzerv vért iszunk” 🙂 (Persze hogy Macskafogó! Azt hiszem, ez lesz a délutáni program.)
Persze a helyzet azért nem ilyen tragikus, csak egy meleg nyári este képe a mai illusztráció.
Sóstó, és 2006 július. Mikor csütörtök délutánonként a szökőkúthoz csalogatták az embereket.


Álljunk meg egy Kortyra!

Hétvégém egy része azzal telt, hogy szállást próbáltam keríteni Miskolcon. Terveim között szerepel ugyanis, hogy idén újra részt veszek a Kocsonyafesztivál rendezvényein.

Pár szó a fesztiválról, ha már ajánló 🙂
2006-ban voltam először ezen a rendezvényen. Három napig tartó mulatság, persze van elő- és utóélete, de az igazi buli ez a februári hétvége.
Rengeteg rendezvény, kirakodóvásár, színpadok, sátrak, koncertek, színházi előadások, ez a program.
A 2006-os fesztiválról találhatsz ITT egy összefoglalót.
Utána minden évben szóba került kis fagyoskodás februárban Miskolcon, de valahogy sosem jött össze.
Remélem, idén nem ébredtem későn.
Ja, hogy miért ez a post címe, és miért nagybetűs a Korty?
A Korty egy sör, amely 2006-ban került először a fesztivál itallapjára. Valahol megvan az a híradó részlet, ahol véletlenül pont engem kérdeznek az új italról. Most akkor hihetek a véletlenben? 😉

A mai kép kiválasztásánál sokat gondolkodtam, hogy tündér, vagy béka?
A tündér mellett döntöttem, a békát keresd meg 🙂


Sóstó


Jéggitár

Mai témánk egy februári szabadtéri koncert.
Érintjük még a Bálint napot, szobrozunk a fagyban, és szó esik a női fürdőruháról.
Persze most nem mesélek minderről, hanem linkelgetek, mert a reggel 5 órai kelés nem barátja a mesélésnek.
Tehát figyelj, mi van aláhúzva 😀
2008-ban egy őrültnek látszó ötletről olvastam. Aztán megvalósult.
Valentin napi rendezvényként jégszobrászok érkeztek városunkba. Fúrtak, faragtak, este pedig szabadtéri Bikini koncert zárta a napot.
A képen Lukács Peta alkalomhoz illő ruházatban 🙂


Második félév

Elérkezett az ideje a múlt évi visszatekintés következő részének.
A második félév sokkal változatosabb, eseménydúsabb volt anélkül is, hogy sikerült volna nyaralni valahol.
Mondjuk elég rosszul indult, mert szinte egész júliusban nélkülöznöm kellett kedvenc objektívemet, amely egy ártalmatlannak tűnő fotózás idején adta meg magát. Sajnos őt azóta is nélkülözöm, mert olyan irreális összeg lenne a javítása, amit nem vállalnék be. (Ha érdekel valakit, keressen. 🙂 )
Szóval megindult az új objektív utáni hajsza. Végül az utolsó utáni pillanatban nem kevés körömrágás után sikerült egy remek példányt vásárolnom.
Lakodalomra készülni mindig is izgalmas, még akkor is, ha nem én vagyok az áldozat vőlegény.
Nem csoda hát, ha kora reggel ott voltam a helyszínen. A helyszín a Múzeumfalu volt, az apropó pedig az új objektívem vizsgája, és persze a palóc lakodalom.
Aztán jöttek sorra az események.
Huszártalálkozó, KGST Party és a Vidor fesztivál. Imádtam az új objektívet, remek volt vele dolgozni, bár a félhomályt nem igazán szerette. Számomra azonban ez a maximálisan elérhető árkategória.
Elérkezett a szeptember, és a Kóstolja meg Magyarországot! a Múzeumfaluban.
Kora délután egyszer csak megállt a szép új objektívem.
– Pedig csak két hónapos! – csodálkoztam együtt az ügyfélszolgálatos lánnyal a szervizben.
Aztán végig gondoltam, hogy ez idő alatt körülbelül 7000 expo került bele. Persze azért nem kellett volna meghalnia.
Szerencsére viszonylag hamar megjavították, csak kisebb események múltak el nélküle. Közben tettem egy kis kirándulást a manuális objektívek világába. Nem volt tanulságtól mentes…

A múlt év úgy alakult, hogy az év végére csúsztatott nyaralás is elmaradt, és sok-sok koncert is kimaradt jórészt a lustaságom miatt. Amit nagyon sajnálok, az az Óperentzia Inter Cafeban tartott koncertje volt. Itt azonban korábban remek Vörös István szóló koncerten vettem részt. Szóval összességében jó hajtós, remekül szórakozós volt az év második fele.
Van pár album, amit nem osztottam meg még ebből az időszakból.
Ezek következnek nemsokára, mert azért nem említettem meg mindent a múlt évből. 😉


Felszállóág


Részben színes

Már a Bujtosi tó partján eszembe jutott a cím – meg persze beugrott az a bizonyos film is -, mikor fekete-fehérre állítottam a fényképezőgépet.
Az a bizonyos film lehet, hogy nem is volt rossz, de mert kötelező volt megnézni iskolailag, így kevés dologra emlékszem belőle. A részben színesre igen. A jelen történései fekete-fehérek voltak, ami ugye igen jól illeszkedik egy háborús film hangulatához. Az álmok meg nem meglepő módon színesek. Még háborúban is…
Persze nem háborúzni mentem a Bujtosra, hacsak nem tekintjük annak a Tél tábornokkal való küzdelmet. 😉
Félretéve a gyenge poénokat a jelenlegi fotóalbum rövid története:
Jól összefagytam a Bujtosi tó partján, miközben készítettem pár képet. Nagyrészt fekete-fehéret. Nagyon nagy részt 🙂


Pancsi


Ma nem…

Mikor a múlt év végefelé ráakadtam a koncert hírére, biztos voltam benne, hogy ott leszek. Nem lehet az a lustaság.
De ahogy megjelent a plakát a Lovarda programajánlójában, úgy el is tűnt pár nap múlva. Rosszat sejtettem, de még bíztam.
Aztán egy másik tervezett fellépő lapján találtam meg a hírt, mégsem lesz koncert.
Később találtam tippeket a miértről is, ebbe nem mennék bele.
A lényeg, hogy ma este nem lesz Deák Bill koncert Debrecenben 🙁
Mégsem szeretném, ha ezen a napon Bill zenéje nélkül maradnánk. Keresgélés közben már három jelöltem volt, mikor ráakadtam arra amit mindjárt megmutatok.
A felvétel 1977-ben készült, és különlegessége Bencsik Samu játéka…


Összevisszaság

Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, hogy semmi sem igazán tiszta mostanában. Most éppen nem politikáról, összefonódásokról, kihasználásról szólok, most csak egy ártatlan téma, az időjárás.
Valahogy nincs igazán négy évszak. Van pár óra tél, pár óra tavasz, aztán kis ősz.
Azért remélem, nyáron nem fog esni a hó 🙂


Színes vödör

A buszon egy nagyon idős néni utazott. Mellette az egyik áruházlánc emblémájával ellátott vödör félig naranccsal. Vödrös narancs akció van az áruházban.
Biztosan az unokánál hagyta a többit, nyugtáztam.
Aztán hasonló korú néni telepszik mellé. Ő nem kombinál, kérdez.
– Miért csak félig van a vödör?
– Megtetszett a vödör, de ha telepakolom, nehéz lett volna.

Eszembe jut a kép, amikor a vevők a púposra pakolt vödrökkel egyensúlyoznak a pénztárhoz, és örülök, hogy a néni ilyen ártatlan tudott maradni.


Folk Error


Kis lépés az embernek…


Szétesés

Tegnap valahogy nem sikerült megírnom a mai bejegyzésemet, igaz, volt is mint csinálni.
Ma heti pihenőnapot tartok 🙂
Azt terveztem tegnap, hogy ma megyek fotózni kicsit. Azt már nem terveztem meg, hova, mit, mert elaludtam közben. Most kinézve az ablakon megállapítottam, hogy kellően rossz idő van ahhoz, hogy épeszű ember ne menjen fotózni, tehát készülök lassan. 😉
Itt pedig legyen egy közel négy éves kép nem minden célzatosság nélkül 🙂


Köd előttem…

Azt most nem tudom megmutatni, milyen volt ma reggel az idő, miközben utaztam, de a mai képpel a tegnapot igen.
Reggel nem volt túl nagy tejföl, viszont érdekes volt az út felülete. Láttam útközben az árokban hátán álldogáló autót, de ez nem az a lap, ahol halálmadárkodunk, erről nincs fotó. Szerencsére az utasok sértetlenül beszélgettek az árokparton.
Apropó, árokpart. Természetesen nem értek az útfelújításhoz, azt azonban mégsem értem, hogyan lehet úgy ütemezni, hogy az aszfaltozást tél elején fejezik be, a padkát és az út menti, árokparti növényzetet egyszerűen legyalulják, és várják a tavaszt. Amiből nagyjából az lesz, hogy ha ilyentájt valaki padkát fog, ami a négyesen elég mindennapos esemény, jó eséllyel gyalog mászik vissza az árokpartra. Tavasszal pedig az első olvadáskor az egész padka eltűnik majd az árok mélyén, mert nincs, ami megkösse a homokot…
De ne ugorjunk ilyen messzire.
Este hazafelé érdekes volt a helyzet.
Pallagtól Újfehértóig teljesen mesebeli volt a világ. Az autó fényében gomolygott a köd, és néha piros, néha fehér fények tűntek fel itt-ott, majd ugyanolyan hirtelen vesztek a semmibe.
Aztán Újfehértó után mintha egy másik világba csöppentem volna. Majdnem hazáig láttam 😉
Ez viszont még a reggel.


A múlt emlékei

Lépjünk vissza egy évet az időben, és lássuk, minek örülhettünk múlt évben?
Persze szűkítsük le az eseményeket képeskönyvem írásaira 😉
A január némi blogmotor reszelgetéssel indult, és mindjárt az első napokban megjelent a freewebes adatbázis elérhetetlenség réme. Ez aztán végig kísérte(tte) az évet, és okozott pár álmatlan éjszakát… de most csak a szépre emlékezem 🙂
A hónap amolyan behavazós volt. Egyrészt alig volt időm fotózni, másrészt az időszak normális esetben azért mégis inkább havas, mint nem, tehát ha éppen fotóztam, jó eséllyel volt a képen hó.
A tavasz hozta el igazán az új képeket a képeskönyvembe. Az ébredező természet Sóstóra csalogatott, de gyönyörű virágokat is láthattál a Tuzson János Botanikus Kertben készült fotókon. A május elhozta a fantasztikus szabadban tölthető időt, nyitott a Múzeumfalu indulhattak a szabadtéri koncertek.
A Mustárház 2009-ben is indított zenei tehetségkutatót, melyet magasan a debreceni Van zenekar nyert. Ők voltak számomra az év nagy felfedezettjei, és szerencsére pár koncerten sikerült is látnom, hallanom őket. Most, hogy eszembe jutott, meg is kellene kérdeznem, mi a helyzet az új dalok felvételével? Addig pedig egy koncertegyveleg itt, a korábbi dalaikat meg a honlapjukon hallgathatod meg. Ja, és szombat este fellépnek a Kuttya fesztiválon, Debrecenben.

A félévet a már említett Szent Iván éj zárta.
Évek óta járok a Múzeumfaluba, de ezen az éjszakán olyan arcát mutatta, amilyennek még sohasem láttam. Ráadásul a szemerkélő esőt a Csík zenekar igyekezett észrevétlenné tenni. Felejthetetlen este volt.
Ami pedig a második félév eseményeit illeti, ahhoz vagy végig nézed a múlt év második felét, vagy vársz türelmesen az összefoglalóra… ja, vagy mindkettő 😉


Zümm


Sajátgép

Idézhetném itt a telefonos informatikai támogatás párbeszédét, de… meg is teszem:
– Nyisd meg a Sajátgépet!
– De ez a céges gépem!

Persze ez csak a post címéről jutott eszembe.
Amiért pedig ez lett a cím: itthonról írom a bejegyzést a saját gépemmel, a saját internetemen.

Szóval köszönöm annak, aki ma nem csak mondta, hogy megnézte, hanem meg is nézte, és meg is javította az internet kapcsolatomat.