Mint tudjuk, hétfő hajnal óta nincs internetem. Ma megpróbálok keríteni egy kölcsön modemet, és folytatni a hiba behatárolását. Nem hiszem el, hogy egy megélni akaró szolgáltató ezt megengedheti magának… (Szerk.: elvileg megcsinálták)
Még mindig BB-n írok, és nem nagyon tudom visszaellenőrizni a megjelenést. Ezt igazán a mostani post melléklete miatt írom. Nem tudom, látható lesz-e a Youtube?

Tehát a mai post:
Kedvelem a Jurij zenekar zenéjét. Igaz, múlt évben talán csak egy koncertjükön voltam, de ez az én lustaságom miatt volt.
A csapat most szeretne eljutni a Pannónia fesztiválra, és ehhez megfelelő számú szavazatot kell gyűjteniük, mert ez egy meghívásosdi.
Ha nem ismerned a zenéjüket itt most mindjárt megmutatom, illetve lapjukon is belehallgathatsz. Ha úgy érzed, megteheted, segítsd őket szavazatoddal, hogy eljuthassanak Pannóniába! 😉
Itt szavazhatsz, azt kell beírnod, hogy Jurij.

Gondolom, nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, tegnap hétfő volt. A hétfő általában egy kevésbe jó nap. A hétvégi lustálkodás után ismét időre kell kelni, a munkahelyen is keletkeznek meglepetések a hét első napjára. Nem csoda hát, ha általában azt mondjuk, “csak hétfő”.
A mostani hétfő azonban méghétfőbb lett…
Már hajnalban körvonalazódott, nem lesz egyszerű nap. Mintha egy kattánasra ébredtem volna az éjszaka közepén. És valóban, valamelyik elektromos berendezés adott hangot abbéli örömének, hogy visszajött az áram. Persze a világítós órat is lenullázta, de ez nem zavart annyira. Bár idegesítő a villogása, ébresztőnek a telefon van beállítva jó ideje.
A hajnali ébredési procedúra közben jött a következő meglepetés. Internet sincs.
Begyakorlott mozdulatok: modem, router kikapcsolás-visszakapcsolás.
Semmi.
Notebook előszedés, közvetlenül modemre csatlakozás, tárcsázás.
Semmi.
Illetve 678, mint jó egy hete.
És mindez reggel fél hatkor. Remek.

Hibabejelentőre már nincs idő, megy a vonat.
Napközben sincs idő.
Délutan a MÁV leggyengébb láncszeme bejelenti, elmúlt a gyógyszer hatása, és bár önálló ötlete, indoka most nincs, sztrájkot hirdet csak úgy, szolidaritásból. Ez azért már hétfőnek is sok.

Este hazaérve első dolgom hívni a T ügyfélszolgalatot.
Itt most semmi különös. Nem próbálnak velem új hálózatot építtetni, rendszert újratelepíttetni. A klasszikus “húzzam ki a modemet, resetelik a vonalamat, dugjam vissza a modemet” dologgal beérik. Tesztkörnyezetem hajnal óta él, kipróbálom, természetesen nem megy. Elmesélem, talán segít, hogy ugyanez volt másodikán, ha megnézné az akkori bejegyzést…
Nem hatja meg.
– Felveszem hibára, 72 órán belül megnézik a kollégák.

Előszedem a Blackberrymet, és megírom ezt a bejegyzést.
Közben pedig számolom a perceket.
Egyrészt mikor, és mennyi időre javítják meg, másrészt mikor ér a házba végre a másik szolgáltató?

Már nem gondolkodnék a váltáson.
Már akár az ördöggel is, ha nem kell hűség 🙂

Eddig sem titkoltam, ezután sem titkolom, hogy a bejegyzéseket általában előre megírom, és időzítve jelenik meg. Tehát általában a megjelenéskor dolgozom. Most is így van.
Több oka is van, hogy ezt most leírtam.
Egyrészt ha megnézed bal oldalt a sidebar-on a kategóriákat, láthatsz olyanokat, amelyek ugyan látszólag tartalmaznak bejegyzéseket, mégsem elérhetők. Nos, ezek az előre megírt bejegyzések, vagy bejegyzés vázlatok, és még nem tudom, hogyan tudom ezeket a számolásból is kihagyni.
Másrészt tegnap jósoltak ugyan havat, de nem biztos, hogy valóban lesz is.
A kép tehát nem a jelent ábrázolja, ilyen elég ritkán fordul elő nálam. Mostanában persze az is, hogy ráhibázok az időjárásra. Ami vigasztal, hogy ez annak sem mindig sikerül, aki ebből él meg 😉
Tehát tél Nyíregyházán, december 20-án.

Vagyis “A távoli számítógép nem válaszol”.
Szóval idén egy újabb kategória indul el. Lassan mindegyikben lesz egy-egy bejegyzés 😉
Don Quijote-nak kezdem érezni magam. Múlt évet végigküzdöttem a két ingyenes szolgáltatóval, de legalább a domain működött, csak hol ide, hol oda kellett irányítgatni. Ezt már akkor untam, meg az sem igazán öröm, hogy azt kell nézegetni, mi él éppen.
Idén – mostmár mondhatom – elindult az új, reklámmentes tárhelyen képeskönyvem idei kötete. Nem volt zökkenőmentes, de megy.
Nem kellett két napot várni a következő akadályra.
Tegnap dél körül volt egy áramszünet, amely az egész környékünket érintette. Mikor visszatért az áram, nem tért vissza az internet, ellenben az utca túloldalán lévő matávos házikón üvöltött a sziréna.
Végigpróbáltam az ilyenkor szokásosat: modem ki-be, gép újratölt, ilyesmi, aztán telefon az ügyfélszolgálatnak.
A kezelő több, mint 20 perc után jelentkezett. Elmeséltem a történteket, aztán következett az, amiről nem is álmodtam.
Nyilvánvaló volt, hogy semmiféle eszköze nincs a vizsgálathoz, de van egy remek protokoll. Végigcsináltuk. Nagyjából fél óra volt, szerencsére van tartalék gépem, amin kísérletezhettünk. Megtudtam, amit korábban is gondoltam. Nem nálam van a baj.
Elbúcsúztunk, vártam.
Nem szedtem szét a tesztkörnyezetet, és este 6 körül elvesztve türelmemet újrahívtam az ügyfélszolgálatot, de mostmár a műszaki segítséget választottam.
Ekkor csak 10 percig hallgattam zenét, és itt már nem biorobot (nem bántás, neki ez a dolga) volt, hanem gondolkodó ember.
Neki is elmondtam az áramszünet-matávházsziréna sztorit.
Annyival jutottunk előrébb, hogy megerősítette, nem nálam van baj, szól a műszakisoknak, de este már ne számítsak semmire.
Ekkor azt gondoltam, ismét szól…
A délben összerakott tesztkörnyezetet beállítottam, hogy néha próbálkozzon, aztán kedvenc Lines-ommal (ingyenes, letöltheted ;-)) játszogattam.
Vagy 10 perce golyóztam, mikor kapcsolódott a tesztgép. Tényleg nem nálam volt baj…
…és úgy tűnik, az hiányzott a javításhoz, hogy szóljanak a műszakisoknak.
De vajon mikor szóltak volna, ha nem telefonálok újra?…

Ahogy tegnap megígértem, eszem ágában sem volt kimozdulni itthonról. Szerencsére vannak tartalékaim az előző évről, és itt nem a nagy karácsonyi zabálásokra gondolok, bár azzal sem hazudnék 🙂
Karácsony második napján a remek napsütéses időben Sóstón fotóztam. Pár képet már megmutattam képeskönyvem előző kötetében.
Most a többi képhez is elvezetlek, ha ráklikkelsz a látszólag a padon pihenő fára.

Lassan indul az új év. Olyan mezei hétvége hangulatom van. Persze tegnap dolgoztam, a napom nagyjából olyan volt, mint a képeskönyvem állapota tegnap. Hol sikerültek a dolgok, hol nem.
Itt köszönném meg, hogy volt aki szilveszterkor is megpróbálta megnézni a blogomat, esetleg szólt is, hogy nem működik rendesen.
Ha nem jártál erre tegnap, nem sokat veszítettél. Bár készültem rá, nem igazán jelent meg normálisan akkor. Mostmár látható, ha érdekel, visszanézhetsz 2009-re.
Nagyjából ez történik, amikor a tudatlanság szorgalommal párosul. No, nem égetem magam tovább, szerencsére sikerült úrrá lenni a káoszon. Azt hiszem 🙂
Némi háttérmunka van még, ami remélhetőleg nem okoz észrevehető változást, de szükséges ahhoz, hogy ötödik évébe lépő képeskönyvem továbbra is lapozgatható legyen.
Nem untatlak technikai dolgokkal, most csak annyit, hogy klikkelgess bátran bármire, majd kiderül, mi történik. Ha megtisztelsz azzal, hogy jelzed, ha hibát találtál, külön megköszönöm.
Nem hinném, hogy ma sétára csábítana a kinti időjárás, de talán ez nem azt jelenti, hogy egész évben ilyen lesz 🙂