Köd előttem…

Azt most nem tudom megmutatni, milyen volt ma reggel az idő, miközben utaztam, de a mai képpel a tegnapot igen.
Reggel nem volt túl nagy tejföl, viszont érdekes volt az út felülete. Láttam útközben az árokban hátán álldogáló autót, de ez nem az a lap, ahol halálmadárkodunk, erről nincs fotó. Szerencsére az utasok sértetlenül beszélgettek az árokparton.
Apropó, árokpart. Természetesen nem értek az útfelújításhoz, azt azonban mégsem értem, hogyan lehet úgy ütemezni, hogy az aszfaltozást tél elején fejezik be, a padkát és az út menti, árokparti növényzetet egyszerűen legyalulják, és várják a tavaszt. Amiből nagyjából az lesz, hogy ha ilyentájt valaki padkát fog, ami a négyesen elég mindennapos esemény, jó eséllyel gyalog mászik vissza az árokpartra. Tavasszal pedig az első olvadáskor az egész padka eltűnik majd az árok mélyén, mert nincs, ami megkösse a homokot…
De ne ugorjunk ilyen messzire.
Este hazafelé érdekes volt a helyzet.
Pallagtól Újfehértóig teljesen mesebeli volt a világ. Az autó fényében gomolygott a köd, és néha piros, néha fehér fények tűntek fel itt-ott, majd ugyanolyan hirtelen vesztek a semmibe.
Aztán Újfehértó után mintha egy másik világba csöppentem volna. Majdnem hazáig láttam 😉
Ez viszont még a reggel.