Réges régen tervezgettem, hogy megnézem a Vay Ádám Múzeumot Vaján. Úgy tűnik, mindig télen szánhattam rá magam az indulásra, mert olyan emlékeim vannak, hogy sosem volt nyitva, mikor menni akartam. Most kiderült, télen zárva tartanak. Innen a felismerés.
A szombat reggeli kávé mellett tervezgettük, hova kellene mennünk a borongós időben? Az irány az útlezárások miatt nagyjából adott volt, így kevés gondolkodás után már keresgéltem is a nyitva tartás infót. Most szerencsém volt, így hamar útra is keltünk.
Pár évvel ezelőtti – később kiderült, tíz egynéhány lehet az a pár – emlékeimben egy elég rosszul kinéző épület élt, megérkezve ennél kedvezőbb kép fogadott. Kiderült, hogy 2004-ben újították fel az épületet, ekkor kerültek ide az állandó kiállítás darabjai is.
Kicsit megdöbbentett a park bejárata melletti csupa tükör épület. Nem tudom, hogyan került oda, de nagyon üti a környezetet. Hamar továbbálltunk, és egy tájékoztató tábla mellett elhaladva már kopogtunk is egy ajtón. Kiderült, jó helyen járunk. Belépőjegy, sétajegy, fotójegy, és már sétáltunk is fölfelé a lépcsőn.
Kísérőnk egy ajtó mögött varázsolt valamit, amitől néhány helységben világos lett. Így most te is tehetsz egy hangulatos sétát a kastélyban, és ehhez csak az itteni képre kell klikkelned.

Vártam az elmúlt hosszú hétvégét, de abban nem voltam biztos, hogy két vár is vár rám. A szombati diósgyőri kirándulás váratlan volt, a pusztai hőség helyett választottuk a hűvösebb kalandozást, de erről tegnap már beszámoltam.
Vasárnapra sárospataki időtöltés volt a terv, és elhatároztuk, hogy ha a szokásos hétvégi időjárásos rémisztgetés most sem válik valóra, késő estig maradunk.
Több ok is emellett szólt. Nyíregyházán nem volt esti program, ami siettetett volna haza, Sárospatakon viszont a Bordó Sárkány koncertje marasztalt. No, erről majd pénteken, most a nap egyéb történései.
A Szent Erzsébet Ünnep második napján a Vízikapuhoz vezetett első utunk – közben azért beszereztünk egy korsó sört, nagy volt a meleg -, ahol hagyományőrző lovagi bemutatók voltak éppen. A lejáratnál már sült az ökör, dolgozott a kovács mester és a kirakodóvásár is éledezett.
Kora délután érkeztek a gólyalábasok, a színpadon középkori zene szólt, majd kezdődött a gyülekezés a felvonuláshoz.
A látványos felvonulás résztvevői most is bejárták a belvárost, majd visszatérve a zászlóforgatók tartottak látványos bemutatót. A színpadon is zajlott az élet. Középkori táncok, komédiások, gólyalábasok szórakoztatták a nézőket.
Eddig tart a mai mesém, mert eddig tart a mai fotóalbum is. A képre klikkelve láthatod a mai képeket, a Bordó Sárkány koncert képeit pedig – ahogy írtam – pénteken.

Hétvégén rendezték meg a Diósgyőri várban a XXI. Borsodi Fonó című rendezvényt. Nem először tervezem, hogy megnézzem, de a kiteljesedésre még várnom kell.
Úgy terveztük, hogy egy teljes napos programként megnézzük a várat – ez is egy régi terv – és bónuszként pár koncertet is látunk.
Igazán akkor hittem el, hogy 1500 forintos belépőért nem csak a várban bolyonghatok naphosszat, hanem többek között a Kerekes Band, a Csík zenekar és Lajkó Félix koncertjét is láthatom, mikor a kezemre került a karszalag.
A várban valóban órákig el lehet nézelődni, érdekes kiállítások, interaktív táblák segítik a kalandozást. A várbani vendéglátó részleg is rendben van, korrekt a kiszolgálás, és nem éreztem, hogy le akarnak nyúlni, szóval az árak is megfelelőek.
Azonban a 17:20-as koncert kezdésig így is sok időnk maradt, így döntöttünk az itthoni Jónás Vera koncert mellett.
Maradjunk azonban a várban, jöjjenek a képek. Az ittenire klikkelve jutsz most is a fotóalbumhoz, amiben, most vannak – szerintem – igazán jó képek is. 😉