Egy éjszaka a parkban

Évek óta Nyíregyházán töltöttem a Múzeumok Éjszakáját. Most úgy döntöttem, megnézem, hogyan csinálják máshol. Nézegetve a környező települések programjait a debreceni tűnt a leghívogatóbbnak. Nem is csalódtam.
Délután nagy tervekkel keltünk útra. A Déri Múzeum különleges kiállításai mellett az Ifjúsági Ház Country találkozója volt a tervezett cél.
Debrecen főterén áthaladva egy jófej srác állított meg, és elmondta, elveszett Rejtő Jenő, de segíthetünk megtalálni a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeumban. Mindjárt kezünkbe is nyomott néhány lapot segítségül. “…kilépés bizonytalan” – akadt meg a szemem a klasszikus idézeten.

Tovább haladva a Déri térre értünk és rájöttem, mi az, ami hiányzott nekem az elmúlt években a nyíregyházi rendezvényeken. A gyerekek a park füvén játszottak, szaladgáltak, emberek üldögéltek leterített plédjeiken, közben pedig a színpadon folytak a technikai előkészületek. Valamikor régen Nyíregyházán is volt hasonló a Jereván mellett felállított színpadnál…
Szóval maradtunk a téren az öreg fák árnyékában.
Elsőként a Crocodile Rock repített a múltba remek zenéjével. Jólesett kis Ten Years After és Zeppelin.
Ekkor már látszott, hogy Rejtő Jenőt nem mi fogjuk megtalálni, ugyanis következett az Éva Presszó koncertje. Ez volt az este egyik várva várt programja. Nagyon régen voltam már koncertjükön, de azért a dalszövegek nagy része még megvolt, bár nem nagyon énekelgettem, hiszen gyerekek is voltak a téren. 🙂
Vannak viszont fényképeim, amelyeket az ittenire klikkelve nézhetsz meg. Utána azonban gyere vissza, mert nincs még vége a beszámolónak.

Éváékat a Bordó Sárkány Régizene Rend követte. Ők is a lehetőség szerint kihagyhatatlan kategóriába tartoznak, zenéjük most is nagyon jó hangulatot teremtett. Hol a lépcsőn ülve, hol a színpad körül mászkálva élveztem a remek hangzást. Ha pedig a színpad körül mászkáltam, fényképezgettem is, így ma van egy második fotóalbum is. Itt is a képre klikkelve éred el a többit.

A koncertek után a Lángoló Csigák műsora következett, de be kell valljam, eközben haza indultunk. Az indító LED fények nekem nem hozzák azt a hangulatot, amit mondjuk egy tűzshow, és nem vártuk már meg a valódi lángokat.
Összességében azonban jó döntés volt, hogy a szabadtéri, füves pályás 🙂 programot választottuk.