Zenith 50

Kezemben a Zenith 50 koncert műsorfüzete, a monitoron a péntek esti koncert egyik fotója, és próbálom leírni a gondolatokat, amik péntek este a volt KISZ tábor katlanjában eszembe jutottak.
Már megérkezéskor megrohantak az emlékek. Nem csak a régi nyarak és a pár évvel ezelőtti KGST Patry emlékei, hanem a kapuban kézhez kapott műsorfüzet képeit nézegetve az Ifiparkosak is.
A sóstói busz végállomáson most nem állt ott a régi Ikarus, az út mentén és a strand mellett parkoló autók azonban mutatták az eltelt időt. A közönség jó része már nem sétálna haza Sóstóról egy éjszakai koncert után.
Talán pont ezért is vártam izgalommal, vajon kik és hányan lesznek a koncerten? Hatalmas meglepetés volt a több száz néző már jóval a koncert kezdése előtt, és folyamatosan érkeztek továbbra is a Zenith rajongói. A katlan jobb időket is látott lelátója zsúfolásig megtelt, de oldalt, a színpad mellett is sokan álldogáltak. Voltak, akik lapcsánkával, sörrel a kezükben érkeztek a távolabbi sörsátor felől, és később a színpad előtti füves “táncparkett” is megtelt.
Eközben pedig a színpadon felcsendültek az ismert slágerek az ötven éves Zenith együttes tolmácsolásában. Mintha megállt volna az idő. Sokaknál felelevenedtek a dalszövegek is, és talán majd előkerül egy videó, ahol a nézőtér minden pontján éneklik a Hey Jude-ot, vagy éppen a Smoke on the water-t.
Csak álltam és bámultam a színpad mellett, meg persze én is igyekeztem előkotorni az emlékek közül a dalszövegeket. Ja, és néha fényképezgettem is, meg váltottam pár szót a régen és a nem olyan régen látott ismerősökkel.
Fantasztikus volt a közel három órás koncert. Hatalmas pörgés, páratlan hangulat, kiváló zene, remek műsorvezetés, szóval minden, ami egy születésnapi koncerthez kell.
Megható volt a tűzijátékos emlékezés a már égi zenekarban játszókra. Ott volt mindenki ezen az estén a régiek közül is.

Jó volt újra találkozni, jó volt kicsit elmélázni a koncert végén a bejáratnál, hogy “menjünk gyalog, vagy várjuk a buszt”, majd beülni az autóba és hazaindulni a parkolóból egy hangos “sziasztok” után.

Számos fotót , beszámolót láttam már az estéről, most én is hozzáteszem a magamét. A képre klikkelve elérheted az én fotóalbumomat is.