Folytassuk a nyár eseményeinek sorolását, induljunk júlistól.
Így lesz kerek a világ. Sokaknak ismerős a cím, amely az érdekes megyejárásokon kívül is számtalan eseményt nyújtott ez évben. Nekem mindössze egyetlen kiránduláson sikerült részt vennem, de volt néhány, amit látatlanban is sajnálom, hogy kihagytam.

A hónap közepén az a megtiszteltetés ért, hogy a Nap együttessel tarthattam Révfülöpre, ahol fantasztikus koncertet adtak este, ám addig sem telt eseménytelenül a nap. Mégegyszer köszönöm a lehetőséget.

Nyíregyházán idén is megrendezték az Úszó Alkalmatlanságok versenyét. Sajnos most is a tónak azon a részén, ami kevés lehetőséget biztosít a nézőknek a jó rálátásra, ráadásul a partszakasz még eléggé romokban hevert a befejezetlen “felújítás” miatt.
A hónap végén kicsit sikerült világgá mennem. Jólesett egy hosszú hétvége kikapcsolódás.

Több éves vágyam vált valóra, amikor eljutottam az Oldalvágány Fesztiválra. Már tudom, hogy ezt soha nem lett volna szabad kihagynom.

Nyíregyházi programokkal idén augusztus 20-án sem kecsegtettek, így immár hagyományosan Nyírpazonyban ünnepeltem. Itt idén is rendkívüli programmal készültek. Aa egész napos, minden igényt kielégítő színpadi programból a rám vonatkozó rész a Napra és a Karmapirin koncertje volt. Nehezen önthető szavakba, mennyire jó volt mindkét koncert.

Következzen most egy olyan kép, amelynek albumát még nem osztottam meg, és ezzel most szembesültem. Nyírbogáton adott egy fantasztikus koncertet az Ocho Macho augusztus közepén. Januárban részletesen beszámolok róla. 😉

És már el is érkeztünk a VIDOR Fesztiválhoz. Ez az időszak volt a leghosszabb szabadságom, ami azt mutatja, én méltó módon készültem a rendezvényre. Talán érzed, nem volt teljesen felhőtlen az örömöm. Mintha az idei VIDORra is érvényes lett volna a rezsicsökkentés, bár nem tudom, valójában mennyit költöttek rá. A nagyszínpadon volt néhány parádés, sőt, rendkívüli műsor, de volt nagy melléfogás is, egészében azonban a délutánonkénti VIDOR hangulat hiányzott leginkább. Az igazi bohóckodások. Persze csöppet sem bántam meg, hogy szabadságon voltam ebben az időszakban, de kis odafigyeléssel, és nem feltétlenül pénzzel a délutánok hangulatát vissza lehetne hozni mondjuk jövőre. És most had válasszak azokról képet akiken évek óta nem múlik a VIDOR hangulat. Köszönet nekik ezért.

Kóstolja meg! – hallod, és már tudod is, hogy ismét a Múzeumfaluban vagyunk. Idén is olyan sokféle étel készült, hogy el sem tudom sorolni, nem hogy végigkóstolni lett volna esélyem. Persze azért volt, amit nem hagyhattam ki. 🙂

A Kállay Gyűjtemény rendezvényéről már szóltam első féléves beszámolómban, most mégis újra megemlítem őket, mert “Az autók világa” című kiállításuk, és az e köré épített rendezvények üde színfoltjai voltak Nyíregyháza történéseinek.

Az augusztus 20-ai Karmapirin koncert annyira meggyőző volt, hogy egy percig sem gondolkodtam rajta, követem-e őket Nagydobosra, a Nemzetközi Sütőtökfesztiválra. Képzelj el egy hatalmas mezőt, körben mindenhol bemutatók, árusok, vendéglátóhelyek, a végén pedig egy hatalmas színpad. Ez a kép fogadott érkezéskor, és a színpadon az éppen beálló Karmapirin.
Kis nézelődés, és már loholtam is vissza a színpadhoz, mert feldübörgött a nyitány. Fantasztikus koncert volt ez is, érdemes volt autókázni kicsit.

Viszonylag kevés időm maradt idén az állatbarátkodásra, de ha tehettem ott voltam a rendezvényeken.

Sikerült végre egyszer szinte együtt kelni a nappal úgy, hogy ez nem a munkába igyekvés volt, hanem egy kis ködös, aranylós szombat reggel. Persze a ködös témában vannak még lehetőségek.

A számos idei Pila koncert közül erre a félévre is hozok egy képet, ezt most egy másik felállású koncertről. Nagyon szeretem ezt a hangulatot is, nem csoda, ha a szomszéd városba is ellátogattam ezért.

A Romkertben a számos jobbnál jobb koncerten kívül is mindig történik valami érdekes. Idén a tetoválók versenyét emelem ki ezek közül. Persze a kora délután kezdődő eseményt is koncertek követték.

A Sóstói Múzeumfalu a Márton napi rendezvénnyel zárta az idei évet. Azt azért megemlítem, hogy októberben újabb látványossággal, az Árpádkori faluval gyarapodott kedvenc helyem.

Előző összefoglalómban már említettem, hogy idén kicsit elriasztott Sóstótól az a mérhetetlen mennyiségű kő, amit ott beépítettek. A sóstói munkálatokba igen sok pénzt öltek, nem mindenről gondolom úgy, hogy volt értelme, amit viszont hiányolok, az a Sóstói kilátó felújítása. A jelenlegi állapotról inkább nem teszek most fel képet, remélem, nem jut a tavi fahíd sorsára.
Örömömre szolgál, hogy a meglévő mondjuk két koncerthelyszín mellé újabb csatlakozott, és bízom benne, hogy a lelkes üzemeltetők meg tudják valósítani álmukat. Mindenesetre néhány nagyon jó koncert már volt a Club Főnixben.

Idén is sikerült egy jó hangulatú délelőttön némi plusz élelemmel meglepni az erdei madarakat, nekem pedig néhány különleges képet is készítenem.

Sikerült kicsit hősködnöm is, természetesen a hőst nagyon átvitt értelemben említve. 🙂 Mindenesetre Köszönöm a lehetőséget ismét.
Az év utolsó napjai sem teltek eseménytelenül, bár kicsit sok elvarratlan szál eldolgozása maradt az utolsó napokra, és a kabátom zsebe így is lukas maradt, azonban karácsony után még sikerült egy régi tervem megvalósítani, eljutottam egy parádés hangulatú Karibra Kollektíva koncertre, majd pedig saját várában kerestem fel a Bordó Sárkányt. Felejthetetlen koncert volt ez is.

Ebből a részből is nagyon sok dolog kimaradt, bármilyen hosszúra sikeredett is a második féléves beszámolóm. Természetesen már elkészült az idei év fotóalbuma is, tehát nyugodtan megkeresheted, amit nem említettem. 🙂
Ebben az összefoglalóban az évtől Nyíregyháza egy ünnepi képével búcsúzom, de van még két nap, és legalább két bejegyzés hátra. Úgyhogy térj vissza holnap is, hidd el, megéri. Tartogatok egy meglepetést. 😉