Azt hiszem, nem meglepő, ha ismét felmerült bennem az igény képeskönyvem költöztetésére.
Illetve nagyjából év eleje óta foglalkoztat.
Sajnos a Freeweb eddigi stabilnak mondható szolgáltatása mostanra szinte használhatatlan.
E hétvégi meglepetésük a péntektől nagyjából mostanáig halott FTP, és levelezés (utóbbit már régen nem használom).
Illetve úgy tűnik, csak az én kedvemért az ezévi blogom teljes elérhetetlensége immár harmadik napja.
A mai FTP helyreállással jutottam oda, hogy valamelyest átkapcsoljak az ideiglenes tartalomra.
Ez történik ma úgy másfél órája, és még eltart kis ideig.
Jelenleg saját domainemből nem elérhető a lapom, mert nincs pofám hetente új átirányítást kérni, még ha ingyen is van…
Elérhető a Vészblogom (az más tárhelyen van), illetve ott már módosítottam ennek az – átmeneti – oldalnak az elérhetőségét.
Elérheto a blogom a korábbi freewebes címről (ezt is sikerült ma már módosítani).
A sidebar egy szűkebb tartalma látható, mert csütörtök este már fáradt voltam a lementéséhez, most pedig fontosabb dolgokat kell helyreállítanom, mint a márciusi programajánló…
Ha van még hely a könyvjelzőid között, kérlek tedd el a Vészblog címét is, hátha nem hal be mindkét szolgáltató egyszerre…Keresek tehát hétvégén is muködo tárhelyet SQL támogatással, Wordress motorú blog üzemeltetésére.
Freeweb és Extra kizárva az ismert okok miatt.
Nem helyeznék el olyan reklámot, amely ellentétes nézeteimmel, elképzeléseimmel, és nem adnám fel naplóm függetlenségét sem.
Magyarán nem akarom beépíteni sehova.
Cserébe nem riadok vissza némi anyagi áldozattól, de ez azért ne haladja meg a jelképes mértéket.
Nem titkolt szándékom képeskönyvem stabil elérhetőségének biztosítása.

Nem titok, imádom a Múzeumfalut.
Igyekszem mindenféle rendezvényükön ott lenni.
Ezért is örültem a hírnek a héten, hogy a téli szünetük közben mégiscsak lesz egy rendezvény.
Láttam ugyanis egy hírt miszerint ma disznóvágás lesz e remek helyszínen.
Sokféle rendezvényükön voltam már.
Fűnyíró versenyen, amely igazán egy céges rendezvény volt, de remek alkalom arra, hogy egy napot a Múzeumfaluban töltsek.
Majális sem lehet anélkül, hogy fel ne keressem Sóstót.
Hasonlóan hangulatos a pünkösdi rendezvény is.
Az igazi nagy ász mégis a Kóstolja meg Magyarországot! szeptemberben.
Múlt évben egy újabb eseménnyel bővült a Múzeumfalu repertoárja.
A KGST Party egy olyan nagyszabású rendezvény volt, hogy hetekig erről beszéltem 😉 Visszatérve a disznóvágás hírére, azonnal ki is linkeltem a programajánlómba, had örüljön más is neki.
Az örömöm egészen péntek estig tartott.
Azt is tudhatod, egy ideje nem vagyok korán hazaérő.
Így olyan este 8 tájt vettem észre, hogy eltűnt a link.
Illetve a link nem, csak a hír, ahová mutatott.
Lázasan keresgéltem, de sajnos nyomát sem találtam.
És a helyesbítésnek sem.
Ez – ha lehet – még jobban bosszantott.
Próbáltam megtudni, mi az igazság, de este kilenckor ez elég lehetetlen vállalkozás…
Nem jó, ha elmarad egy rendezvény, de az még rosszabb, ha hajnalban félrevezetetttájékoztatott emberek állítanak be valahová.
Én például ezért nem veszem le a korábban feltett eseményt változáskor, hanem a változást írom ki.
Szóval most nem tudom, hogy van disznóölés a Múzeumfaluban, vagy nincs.

Szerk.:
Kiderült. Egy másik portálon, – tehát nem ott, ahol hírként kitették, majd eltűnt – megjelent a tudósítás a zártkörű rendezvényről. A
hivatkozott oldal fő- és szerkesztőjétől azóta sem kaptam választ.
Szomorú.
Leveszem a linket, és a hivatkozott lapot megbízhatatlan
hírforrásnak minősítem.
Hátha a megújulással a szemléletük is változik
majd…

Az biztos, hogy én nem mentem ki hajnalban.
Remélem, aki nálam olvasta a hírt korábban, az azt is látta, mikor módosítottam, és édesanyámat nem emlegetik a Múzeumfalu kapujában.
Hogy valami jót is írjak, olvastam, hogy február 28-án lesz a szokásos a Múzeumfaluban.
Még nem linkelem ki, mert kicsit jobban utánajárok előbb…

Levelet kaptam.
Egy a keleti végeken több papíralapú, és internetes médiát működtető társaság próbált meggyőzni, hogy nem élhetek kiadványai nélkül.
Én erről mást gondolok.
Egy ideje már az internetes kiadványukról is…
Ezért ma felhívtam őket.
Köszönés, bemutatkozás… legalábbis részemről.
– Kaptam egy levelet önöktől.
– Igen, alul kell kitölteni, és visszaküldeni. Ilyen egyszerű. – kapom a tájékoztatást, hülyének nézést csípőből.
– Tudom, olvastam, de én nem megrendelni akarok. – mondom türelmesen.
– Akkor egyszerűen dobja ki. – kapom ismét.
– Nem vagyok hülye – mondom. Már nem vagyok türelmes. – Azt szeretném tudni, hogyan kaptam a levelet?
– Ja, akkor kapcsolom az illetékest.
Ekkor eszmélek, hogy a kioktatásra valószínűleg a telefonközpontos van kiképezve.
Kapcsol.
Ismét bemutatkozom. Ismét csak én.
– Szeretném megkérdezni, honnan vették az adataimat?
– Pillanat…. 2005-ben küldtünk önnek egy bemutatószámot.
– Emlékszem. Valami más bejegyzés? – próbálok célozni arra, hogy akkor emlékeim szerint az első napon kértem, töröljenek az adatbázisukból.
– Igen, első nap visszamondta az ingyenes számot.
– Más?
– Más nincs.
– Én úgy emlékszem, akkor kértem, töröljék az adataimat.
– Erről nincs semmi.
– Akkor most ismét kérem.
– Ahogy gondolja. Töröljük.
Megköszönöm, elbúcsúzunk.
És most feljegyzem ide, hogy legközelebb biztos legyek, kértem a törlést.
Tanúim vannak 🙂

A változatosság kedvéért ma az ADSL halt meg.
Persze én vagyok a hülye, hogy még mindig a T-nél vagyok, bár a UPC az alternatíva, így szinte mindegy.
Szóval meghalt.
Klasszikus közelítés, mielőtt az ügyfeles hülyének nézne: modem ki, router ki, várakozás, majd vissza.
Tárcsázgat az árva, de semmi.
Nosza, telefonáljunk.
Előttem a délután.
Elsőre mindjárt meghal az ügyfélszolgálat is, miután begépelem az ügyfél azonosítómat.
Pedig végre sikerült megszerezni a jót.
Nem adom fel könnyen.
Újrahívás.
Ekkor már semmit sem kér, egyből ügyintézőhöz futok.
Illetve elvileg ügyintézőhöz.
Gyanús.
Nagy lehet a baj.
Semmi kérdés, hogy melyik szolgáltatás, semmi ügyfélkód kérés, persze a reklámot végignyomja.
Ja, az automata nem hal meg.
Tudod. Nem működik semmi, de gyere hozzánk ügyfélnek.
Aztán szépen kihangosítom az unalmas dalt, meg a dumát, hogy hívásom fontos számukra, meg hogy a várakozási idő több, mint 4 perc.
Ez így megy vagy 25 percig.
Az több, mint 4.
Aztán jön a kezelő, és rendkívül profi módon (komolyan!) közli, a teljes rendszerük áll.
A műszakis kollégákat sem érik el, de reméli, ma meglesz a hiba.
Erős a kísértés, de kihagyom a magas labdát, miszerint a hiba már megvan.
És nem említem, hogy létezik egy mobil üzletáguk is, ha esetleg a kollégákat szeretnék elérni.
Békében elválunk.
Bepötyögöm a postot, mert a gépem még működik (kopp kopp kopp), és átszervezem a délutánt.
Jó lesz ez az írás hétfőre 😉

Valaha híresek voltak a magyar szinkronok.
A kereskedelmi tv-k eljövetelével ennek (is) vége.
Gondolom, ezt is olcsón akarják megcsináltatni.
Valamilyen film megy valamelyik adón.
Háttértv.
Ember odamegy a lóhoz, melyet másik csutakol éppen.
Felemeli az egyik lábát (mármint a lóét 🙂 ).
Majd így szól:
– Új pata kéne rá.
Ja.
Szerencsepata.

Úgy fél hét körül érünk a temető főbejáratához.
Hatalmas láncok zárják a kaput.
Megdöbbenünk.
A kiírás szerint ebben az időszakban este hatkor zárnak.
– Az oldalsó kapun autóval még be lehet menni. – próbál segíteni egy arra járó.
Autóval?
Csak autóval?
Hát mi ez?
Éjszakai autóverseny, autósmozi, vagy temető?
Mi az, hogy gyalog nem, de autóval igen?
Most akkor vagy nyitva vannak, vagy nem.
Talán megértem, hogy tartani kell a zárórát.
Talán még ezekben a napokban is, nagyon pontosan.
De akkor minden kapunál, vagy egyiknél sem.
Micsoda pofátlanság ez?

Ha valahol linkelik egy postomat, abban biztos lehetek, hogy olvasta, aki linkelte.
Az, hogy érti is, mit, miért írtam, már kevésbé biztos.
Az pedig, hogy annak is utánajárna, miről szól az írás, ugyancsak bizonytalan.
Így történhetett meg az is, amiről most írok.

Megjelent egy blogban egy bejegyzés a városházánk felújításáról.
Tekintsünk el most az írás tartalmától, meg attól is, hogy tényleg borzalmasan sikerült ahogy a képen látom.
Ami írásra késztetett, az a postban szereplő két link.

Az egyik az én egyik bejegyzésemre mutat, a másik pedig pont arra a – mondjuk – helyi médiára, amelytől linkelt írásomban igyekszem elhatárolódni pont az “olvasócsalogató” módszerei miatt.

Tudom, írhatnék off topic hozzászólást az ottani íráshoz, de azt hiszem, ez csak rám és az említett írás szerzőjére tartozik.
Mivel ott a blogban nincs lehetőség a szerzőnek privát üzenetet küldeni, gondoltam, megírom itt.
Ha valóban olvas, megtalálja.

Pénteken véletlenül úgy értem haza, hogy a távvezérlőn véletlenül kiválasztott csatornán éppen híradó ment.
Jó pár évvel ezelőtt kedveltem Albert Györgyi műsorait, interjúit, mert felkészült volt, és azt csinálta, ami a dolga.
Újságíró volt, az én értelmezésem szerinti újságíró.
Aztán valahol, valamikor, valamitől kisiklott az élete.
Az ő élete, ami – szerintem – csak rá tartozott.
Akár hagyta, hogy segítsenek rajta, neki, akár nem.

Néztem a híradót, ahol azt mondták, hazafelé tartott egy interjúról.
Aztán nem sokkal később azt, hogy hozzájuk tartott egy interjúra.
Majd egy másik csatorna híradójában, hogy éppen tőlük tartott haza.

No, ettől hányok.
Az ilyen szemét médiától.
Teljesen mindegy, hogy be-, vagy kiszállt éppen a taxiból.
Nekem.
Nekem a tragédiát jelenti, azt, hogy meghalt egy ember.
Ilyenkor a jóérzésű ember egy nekrológot vár.
De nem!
“Ezek” előszednek mindent.
“Ezeknek” semmi nem szent.
“Ezek” sosem hallottak tisztességről.

Pár napja még botrányos helyzetekbe vitték bele kihasználva függőségét.
Pár nap múlva meg ál krokodilkönnyekkel siratják majd.

Mert ezt veszi a nép…