Sztrájk?

Érdekes az mostani vasutas sztrájkbejelentés.
Mivel csak Debrecen környékén találnak követőkre, így úgy kommentálják, mintha eleve ez lenne a céljuk.
Hallottam a minap nyilatkozni a helyi ingyenélőt.
Azt mondta, nyugodjanak meg, Debrecen környékén nem járnak majd a vonatok.
Túl azon, hogy a cinikus kijelentéskor többen saját kezűleg szedték volna le a mosolyt az arcáról, látszik, hogy csak az ország eme sötétnek nevezett szegletében képzelik azt a jegykezelők, hogy míg például részegen is járhatnak munkába, ezért nekik több pénz jár.
A “kalauzhölgy” ugyanis rendszeresen esik be alkoholbűzösen a reggeli járat fülkéjébe “nem érdekel a diákigazolvány” kijelentéssel.
De beszélhetnék Nyíregyházán az általunk csak szőke pénztárosnak nevezett hölgyről, akihez rendszeresen utazó már nem megy.
Agybani sötétségéhez, mely miatt az igazi szőkék (ezen itt nem a hajszínt értve) is kiközösítenék, olyan durva arrogancia társul, hogy reggelenként azt nézzük, mikor húzza ki valaki a fülkéjén lévő kis lyukon.
Szóval ezekkel lehet sztrájkolni.
Az egyik úgysem fog fel semmit az alkoholgőz mögül, a másik meg gondolom értetlenül nézi, miért nem áll senki az ablaka előtt.

De találtam egy korábbi – márciusi – írást, amely akkor keletkezett, mikor dolgoztak ezek a jóemberek, csak már néha én is unom, hogy a vasútról írok.
Most azonban mégis megjelenítem…

A debreceni vasútállomásra érve jókora tömeg fogadott.
Három pénztár működött, a váróterem közepéig állt a sor.
A kijelzőn minden irányból közlekedő vonat mellett jókora késések.
Gondoltam, megkérdezem az infót.
Az ajtón azonban jókora tábla fogadott: információ a személypénztárnál.
Ennek megfelelően az ajtó is zárva.
A szomszédos átjárónál azonban három vasutasruhás beszélgetett.
Látásból már a fél pályaudvart ismerem hajléktalanostól, cigányostól, vasutasostól.
Szemtelenül megzavartam hát trécselésüket.
– Biztos, hogy be kell állnom valamelyik sorba, ha informálódni szeretnék?
– Az van kiírva.
– De egy óra, mire rám kerül a sor, és a jegyvásárlók, meg visszaváltók sem nagyon örülnének neki.
– Na jó! Mit szeretne tudni?
– Azt, hogy mikor juthatok haza Nyíregyházára?
– Ki van írva.
– Az van kiírva, hogy 90 percet késik. Az már elmúlt. Kérdezném: elment a vonat, és elfelejtették törölni, vagy 100 percen felüli a késés, és elfelejtették kiírni, vagy itt van a vonat, és azt felejtették el kiírni?
– Nem tudom, azzal kell utazni, ami van.
– Érdekes hozzáállás, de köszönöm.
Ezután elindultam a peronok felé, hátha találok egy vonatot.
A 10. vágányhoz érve megtaláltam ugyanazt a 90 perc késéses kiírást.
Felmentem.
A vonat akkor érkezett be.
Kevesen hibáztak rá hozzám hasonlóan, a hangosbeszélő pedig akkor szólalt meg, mikor a vonat beállt.
Gondolom, előtte befejezték a beszélgetést…
Kemény 2 perce volt az utasoknak, hogy a váróból a 10.-re kiérjenek, és felszálljanak.
Hagytunk ott legyintő embereket…

Nos, így néz ki, ha dolgoznak.
Kíváncsi vagyok, Nyíregyházán a “Békés, Boldog Ünnepeket” táblát lecserélték-e a “SZTRÁJK” feliratúra?