Morcos tavazás

Az idei év harmadik “tekercs filmjét” szabadságom utolsó napján, pénteken lőttem el.
Ez is koradélutáni kiruccanás volt, ebből adódóan nem mentem messzire. Ezúttal egy számjegyű úton hagytam el a várost.
Persze mikor megérkeztem a császárszállási tó – tudom, hogy Oláhréti tározó a neve, de nekem így maradt meg – partjára, haragos felhők kezdtek gyülekezni. Így aztán a mai egy egészen más hangulatú fotóalbum lesz, mint a napsütésesek.
Nagy volt a csend, csak néhány horgásszal futottam össze, meg teszteltem pár mólót. Megúsztam. Illetve nem kellett úsznom. 🙂
Az fotóalbumom most is rövidke, de jó volt kicsit sétálgatni itt is.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Tokaj napsütésben

A szabadságban az a jó, hogy nagyjából akkor mégy világgá, amikor akarsz. A múlt évről áthozottban pedig az, hogy több marad az ideiből. 🙂
Szóval az év első hetét még “felkészüléssel” töltöttem. Így történt, hogy múlt szerdán, mikor kisütött a nap, elindultam Tokajba.
A nappalok még nem igazán hosszúak, így csak egy kisebb hegymászásra futotta fényképezőgéppel, meg egy sétára a főutcán.
Azért így is jó volt, meg rám is fért kis lépcsőzés. Ráadásul még kedves ismerősökkel is összefutottam, így egy kis beszélgetés is belefért.
A lassan hagyománnyá váló egy tekercs filmnyi albumban az itteni képre klikkelve lapozgathatsz.
KLIKK


Sóstói évkezdés

Írtam korábban, hogy az év első sétáját – mondhatnám, természetesen – Sóstón kezdtem.
Szeretem Sóstó természetes részét. Remek napsütéses idő volt, nem csoda, ha szinte kerülgetnünk kellett egymást az egyre inkább beszűkülő térben.
Most kivételesen a zenélő szökőkút rideg, üres betonteknőjéhez is elsétáltam, de csak azért, hogy készítsek egy képet a Svájci lak megmaradt fák felőli oldaláról. Érdekes módon a LED lámpák giccse nélkül nem igazán választotta senki a szökőkút látványát, annál inkább a tó körüli napfényt. Ja, a tömegigény…
Szóval a napfényt követve igyekeztem feltöltődni, és elkészíteni az év első, fényképezőgépes fotóalbumát. Szerencsére hamar fel kellett adnom, hogy ne legyenek emberek a képen.
Van még remény.?
Ha belelepozol a fotóalbumba az itteni képre klikkelve, jóval pozitívabb élményben lesz részed, mint a szövegem olvastán, de kicsit elkeserítő Nyíregyháza tüdejének elbetonosítása.
Nézzük azonban Sóstó ragyogását!
KLIKK


Bordó Sárkány évzáró

Komoly rajongója vagyok a Bordó Sárkány zenekarnak, de az év számomra utolsó koncertjén találkoztunk olyan ismerősökkel, akik idén több koncertjükön voltak, mint mi. Örülök, hogy ennyire megkedvelték ezt a remek zenét.
Szóval december utolsó előtti estéjén Debrecen felé vágtuk a ködöt. Eredetileg kis főtéri nézelődést is terveztünk, de ez végül elmaradt, így egyből a Nagyerdei Víztoronyhoz mentünk.
Javában tartott még az A Nyughatatlan beállása, kicsit még beszélgettünk a bejáratnál, aztán megnéztük, hol töltjük majd az estét. A rockabilly érdeklődésem partvonalán áll, így a toronyban kedves ismerősökkel beszélgetve töltöttük az első koncert idejének jó részét.
A Bordó Sárkány koncert kezdésére azonban már a kordonnál álldogáltunk. Nem vagyok egy táncos típus, de nem mondhatom, hogy mozdulatlanul álltam végig a koncertet.
Szóval most is, mint mindig igen jó választás volt velük zárni az évet. Ahogy Laci mondja a Szőlőtaposó videóban: Még ilyet! 🙂
Nem csoda hát, hogy nem nagyon fényképeztem, de azért mutatok néhány hangulatképet, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Évzárás a Hollywoodban

Évekre visszanyúló hagyomány, hogy év végén, a két ünnep között hazalátogat a Jurij zenekar.
Általában ott vagyok, bár volt néhány kihagyás. Most azonban eldöntöttem, hogy velük zárom a nyíregyházi koncertévet.
Azt is biztosra lehet venni ezeken a koncerteken, hogy sok kedves ismerős választja a bejglilejárásnak ezt a módját, így jó kis beszélgetős találkozások várnak.
Most két koncert volt. A Crunch és a Jurij zenélt nekünk.
A Crunch zenekarral viszonylag kevésszer találkoztam koncerten, a tagokkal azonban sokkal többször. Miután jól megbeszélgettük érkezés után, kivel mi történt az elmúlt időszakban, már kezdődött is a koncert. Miután fényképezőgépet is vittem magammal, így erről a műsorról is lesznek képeim.
Napközben a Ladilom című dallal hangolódtam a Jurij koncertjére, és bár a zenekartól nem hangzott el a dal, a visszataps közben azért a lelkes közönség csak elénekelte.
Jó este volt tehát ez is, és remélem, marad a hagyomány a jövőben is.
A képre klikkelve mindkét koncertről találsz fotókat.
KLIKK


Turistaként Nyíregyházán

Az új év második hosszabb sétáját Nyíregyháza belvárosában tettem tegnap. Az első természetesen Sóstó volt, erről később.
Átcsúszott kis szabadságom a múlt évről, és úgy gondoltam, ideje turistaként körülnéznem Nyíregyházán, meg bankautomatához is kellett mennem. 🙂 Adott volt hát a belváros.
Közösségi oldalamon elég jól dokumentáltam az utat, de végül úgy döntöttem, lesz egy blogbejegyzés is. Mindjárt kiderül, miért?
Mostanában sokszor otthon hagyom a fényképezőgépet, ezúttal sem gondoltam, hogy kell. Így album nem lesz, de korábban láthattál ilyet a Hősök teréről, és a forgatagról is, amit most elkezdtek bontani.
Szóval a Hősök terén ismerkedtem a turista támogató technikákkal. Elég vegyes a kínálat funkcióban, és megjelenésben is. Finoman fogalmazva észre lehet venni, hogy nem hagyományos padok, ami hasznos is lehet, de az első nagyon kilóg a környezetből.
A Nemzeti Összetartozás Emlékműnél már korábban, az alkotással ismerkedve kiszúrtam a padot, és akkor megígértem, visszatérek hozzá. Most megtettem. A karfán a felirat egy applikációt ígér. QR kód is vezet hozzá, jó turistaként feltelepítettem hát. Mindjárt indulásként különböző hozzáféréseket, és regisztrációt is kért, ami csöppet sem volt szimpatikus, de volt lehetőség regisztráció nélkül is elindítani. Nem tudom – és nem is fogom kipróbálni-, mi történik regisztráció után, de a nélkül egy térkép jön fel a pozíciómmal. Szóval egy “Ön itt áll” dolog, amit az applikáció nélkül is tudtam. Ennél a Google térkép is jóval több információt ad, így számomra turisztikailag haszontalannak minősítve töröltem is. A pad egyébként telefon töltési lehetőséget biztosít még. Pozitívum, hogy fedettek a csatlakozók.
Tovább sétálva pár tíz méter múlva egy hasznosabb padot találtam. Itt már – igaz védelem nélkül – de free WIFI is szerepelt a kínálatban, és működött is. Az USB csatlakozók a szabad ég alatt, fedél nélkül vannak, erre én telefont nem mernék rádugni száraz időben sem. Kínál azonban vezeték nélküli töltést, és ami a legfontosabb, szöveges, képes információt a térről olyan kisplakát szerűen. Jólesett valóban hasznos infót látni zuhanó bomba helyett.
Ilyen padból pár méterrel arrébb van egy másik is. Ott a szépemlékű nyíregyházi villamosról olvashatsz, mivel ez a kiállított villamos mellett van. Mindkét pad az információkkal együtt igen hasznos, én mondjuk egy QR kódot el tudtam volna képzelni valamelyik sarokban, ami bővebb információkhoz vezet, ha már internet kapcsolatot biztosít a pad. Korábban a város hivatalos oldalán volt egy nevezetességek link, amit most nem találok. Pedig az hasznos volt, ha viszonylag szerény információval is.
A QR kód kapcsán – és itt jutunk el a képi illusztrációmhoz – jutott eszembe, hogy régebben olvastam valamilyen turisztikai projektről, ahol kis NFC-s kerámia lapokat ragasztgattak turisztikai pontokra, ahonnan ezekkel kapcsolatos információhoz lehetett jutni. Emlékeimben a megyeháza, és a városháza is felsejlett, de a megyeházán – biztosan én kerestem rossz helyen, de ha keresni kell… – nem találtam meg, így elsétáltam a főtérre.
Ahogy a képen láthatod, itt sikerrel jártam. Igaz, az NFC-s telefonomon nem ugrott elő az információ, de a kerámián látható címet beírva eljutottam egy oldalra. ITT linkelem is, ne kelljen gépelned.
A linken elkalandozva megtudhatod, mi is ez valójában. Én a keresést is kipróbáltam, de Nyíregyháza szóra nem volt találat, így igyekeztem a város hivatalos oldalán megtalálni a helyi köveket.
Most szándékosan linkelek ilyen csúnyán. https://www.nyiregyhaza.hu/post/lapidaris-vegleges-helyere-kerult-14-emlekko-2022-06-08
A címből látszik egyrészt, hogy múlt év nyarán született a bejegyzés, és 14 ilyen kőről van szó a városban. Az írásban azonban 4 szerepel, de még azok helye sem.
Tovább keresve városunk hivatalos oldalán megerősítést nyert a 14-es darabszám, ám a helyekről itt sem sokat tudtam meg.
Idézek a 2021 nyarán megjelent írásból: “Például a város- és megyeháza, a római és görögkatolikus templom épületén, a Bessenyei- és Jósa-szobor talapzatán, illetve emlékkövén.”
Kellemes keresgélést! Találsz még néhány ismeretterjesztő linket az írásomban. 🙂


Karácsony Sóstón

Nem mondok újat azzal, hogy elég gyakran megfordulok Sóstó természetesnek megmaradt részén, mint ahogy ma is várható. Van egy másik tervem is még a múlt évvel kapcsolatban, de erről majd.
Most a karácsonyi sóstói sétám alatt készített képeket mutatom meg amolyan újévi jókívánságként.
Ezen a napon nem csak a mobil volt nálam, és nem is munkaidő utáni sétát terveztem. Az időjárás nem olyan volt, amiről a fotósok álmodnak, de Sóstó bármikor megmutatja szép arcát, csak ügyesen kell megválasztani a séta útvonalát.
A mai albumban sincs sok kép, de nem is akartam gyűjtögetni még hozzá. Ez a nap ilyen volt, és örülök, hogy arra jártam.
Lapozz bele az albumba a képre klikkelve!
KLIKK


Ködös kirándulás

Az ünnepek egybefüggő szabadnapjai nem csak a családi együtt eszegetésre jók, de kiváló lehetőséget biztosítanak rövidebb-hosszabb kirándulásokra is.
Nem vagyok egy nyakig medencében üldögélős, sokkal inkább a világgá menés a kedvencem, még ha a világ olykor csak pár tíz kilométer is.
Karácsony egyik napja is ilyen világgá menés volt, és ebben az sem zavart, hogy vágni lehetett a ködöt a környéken. Majd csak felszáll egyszer, gondoltuk.
Végül inkább magasra mentünk, a köd fölé. de ez sem tartott sokáig.
Az első megálló Tokaj volt. A város mintha aludt volna. Talán két emberrel találkoztunk, míg végigsétáltunk a főutcán. Végül a folyóparton kötöttünk ki. A jóideje itt folyó munkálatok miatt régen jártunk erre, és most is csak végigsétáltunk a hídtól a központig.
Furcsa dolgok történnek mostanában. Fákat vágnak ki, gallyaznak le, és a szabaddá vált téren építenek valamit. Itt legalább fából, még ha nem is világos jelenleg a funkciója az építménynek, és elég érdekes beton alap.
Hamar tovább indultunk. Ekkor jött az ötlet, hogy menjünk a köd fölé. A Szent Teréz Kápolnához sokszor ellátogatunk, mert gyönyörű a kilátás, és jó a levegő még ködös időben is. Most szerencsénk volt, mert éppen volt még lehetőségünk messzire nézni. Pár perc után azonban a felhők mindent betakatrak.
Nagyjából ennyi a mai egy tekercs film. Klikkelj a képre, és nézd végig!
KLIKK


Debreceni hangolódás

Úgy hozta a sors, hogy december első estéjén nem kellett vacsorát készítenem magamnak. Erre az estére ugyanis a munkahelyemtől kaptam az esti étket. Persze érte kellett menni Debrecenbe. 😉
Röviden céges vacsorára indultam december elseje estéjén. Adott volt az ötlet, hogy korábban megyek, és viszek fényképezőgépet. Ez mégsem gasztro bejegyzés lesz.
Úgy számoltam a pár nappal azelőtti hazai fényleképezésős fél órám után, hogy egy órát szánok erre. Ez azért volt fontos, mert időre mentünk az étterembe.
Hogy spoilerezzek, majdnem elkéstem. Szóval legalább még egy félóra elkelt volna. Nem véletlen, hogy Európa 20 legszebb adventi látványossága közé került a debreceni.
A Csapó utca sétáló részén érkeztem, így adva volt, hogy befordulok a Dósa nádor térre. Ez az egyik része a látványosságnak, meg hát így a tér túlsó végénél pont át tudok menni a Piac utcára, ami szép felvezetést ígért a Kossuth térre.
A Dósa nádor téren fénykarácsonyfák, és szelfi padok állnak, és körben árusok (megyénkből is), és egy színpad. Nem időztem sokat, így árakat nem tudok, de csodák nincsenek.
A Rózsa utcán át értem a sétáló végére. Tudtam, hogy itt többek közt fotókiállítás is vár, mégis elámultam, a megjelenésen. A Magyarország 365 fotópályázat képei sorakoznak az út két oldalán. Gyönyörű alkotások, este is kiváló megjelenésben. Sőt, talán este az igazán hangulatos.
Jelentős időt töltöttem a képek nézegetésével, de ekkor már tudtam, kicsit sietnem kell. Így jutottam a nagytemplomig, ahol szembesültem azzal, hogy kétoldalasak a képtartók. Így pillanatokat töltöttem a jégpályánál, a hütténél, és úgy általában a vendéglátó résznél.
Pár percet még beszélgettem nyíregyházi ismerősökkel, majd az órámra pillantottam.
Itt ért véget a debreceni nézelődésem. Nem tudom, megyek-e mégegyszer arra, de kedvem van egy kényelmes mászkáláshoz abban a hangulatban.
Nagyjából ezeket a dolgokat találod meg a fotóalbumomban is, klikkelj a képre!
KLIKK


Nyíregyházi hangolódás

Úgy nagyjából két hete gondoltam úgy, szétnézek Nyíregyháza belvárosában.
Először szombat délelőtt tettem egy sétát, amolyan felmérés félét. Ez elég rövidre sikerült. Ahogy elnéztem, leginkább idén is a Király család uralja a forgatagot, és van néhány kézműves dolgokat kínáló faház. Az elrendezés a múlt évi, talán a Kossuth szobor előtt kicsit kevesebb a fény.
Persze ez utóbbi hétfő este derült ki, mikor a villanyfényes képeket készítettem.
Közvetlenül munkaidő után indultam, és nagyjából fél órát töltöttem a téren. Közben megnéztem az árakat is, illetve beszélgettem egy ismerőssel többek közt a forralt borról. Örültem, hogy ez engem nem érint.
Azt terveztem, hogy havas képeket teszek még az albumba, de a hó írásomig nem lepte be még a teret, így talán majd megyek egy újabb kört. Van még idő karácsonyig. 🙂
Meglátjuk.
Most azonban lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


MoGyoRó Trió a Korzóban

Mikulásos nap volt a vasárnap. Délelőtt a motorosok hoztak sok mikulást, délután pedig a korzós gyerekműsorra érkezett meg.
Ma ez utóbbiról mondok pár szót, és mutatok képeket.
Október elején, a Burattino Bábszínház nagyhalászi előadása előtt került szóba a várható mikulásos zenés műsor, aztán a héten pontosítódott az esemény, így vasárnap délután teljes fénybizonytalanságban, így aztán hatalmas táskával szinte minden fotós cuccomat magammal cipelve érkeztem a helyszínre. Természetesen kicsit korábban, ahogy kell. 🙂
Hamar kiderült, felszerelésem határait súrolja a fényesség, de azért viszonylag kevés dobott képpel sikerült megörökítenem a MoGyoRó Trió műsorát.
Meglepően sokan eljöttek a műsorra, így remek interaktív előadás sikeredett. Óriásbábok, és később a mikulás és a krampusz is emelték a jó egyórás program színvonalát. A gyerekek mellett a szülőknek is jutott szerep az előadáson.
Kellemes délután volt, nézd meg a képeimet az ittenire klikkelve!
KLIKK


Motoros Mikulások 14

Idén is megrendezte a Nyír1 Bikers Motoros Alapítvány a jótékonysági motoros felvonulást.
Az esemény célja, hogy meglepjék, megajándékozzák a Jósa András Oktatókórház gyermek osztályának gyermekeit.
November közepe óta várták az adományokat több helyszínen is, majd vasárnap délelőtt a hagyományokhoz híven a Nyír Pláza parkolójában gyülekeztek a motoros mikulások. Közben légzsákos biztonsági mellény bemutató is volt, és az arra járó gyerekeknek szaloncukorral kedveskedtek.
Idén az időjárás is kedvező volt, napsütésben érkeztek a motorosok, így az induláskor legalább száz mikulás sorakozott fel a parkolóban.
Én a gyülekezésnél, és az indulásnál fényképeztem. Az albumot a képre klikkelve lapozgathatod.
KLIKK


Várépítés

Nem véletlen a cím, és az sem, hogy utolsó napomon érkeztem az egri várba.
Természetesen tervezgettem az utazást, természetesen utána olvasgattam kicsit, és ezek alapján döntöttem így. Tudható volt számomra, hogy építkezés folyik, és látható volt, hogy ez nem minden esetben felújítás, sokkal inkább valaminek az építése.
A borult, esőre álló időben mégis úgy döntöttem, irány a vár. Kedvenccé vált parkomon keresztül sétáltam át most is. Útközben felidéztem néhány emléket, és már a pénztárnál is voltam.
Mondtam a néninek, hogy szeretném megnézni közelebbről a légkalapácsokat, melyek hangja messzire elhallatszott. Gondolkodás nélkül, mosolyogva adta a belépőt.
– Vajon hányszor sütik el ezt a “viccet”? – szégyelltem el magam.
Aztán hamar eljutottam az építőkig. A belső várkapu után felmentem egy lépcsőn, és egyszer csak megjelent egy építőmunkás egy gerendával. Hogy Hadházit idézzem, egy darabig “néztük egymást, mint Noé és a harmadik teve”, aztán visszafordultam elkönyvelve, hogy az biztosan építési terület.
Besétáltam a belső információhoz – ellépve egy vitéz és két kísérője útjából -, ahol közölték, ha nem akarok délutánig várni a vezetésre, eredjek előbbiek nyomába. A vaskapunál értem utol őket, és ettől kezdődött egy nagyon érdekes, sok információt tartalmazó séta. Hamar kiderült, hogy a két kísérő már részt vett valamilyen mesélős túrán, mert vitézünk – aki egyébként igen felkészült volt – folyamatosan kérdezgette őket.
A jó fél órás sétán megismerkedtünk a vár történetével, majd megnéztünk egy valóság vs. Egri csillagok kiállítást.
Ezt követően egyedül bóklásztam még vagy egy órát. Ekkor állapítottam meg, hogy nem feltétlenül az eredeti állapot helyreállítása a cél, hanem inkább a modern építőanyagok felhasználása. Ez szerintem nem tesz annyira jót a várnak, de határozottan jobb, mintha hagynák elpusztulni.
A karácsonyfaégő sor felfedezése a várfalon, és a felerősödő szél hatására fejeztem be a vártúrát.
Kifelé betértem még a pénztár épületébe, ahol egy réteggel bővítettem öltözékemet, és kicsit beszélgettünk a pénztáros nénivel, így talán nem az a “tapló látogató” kép maradt rólam, ami kialakulhatott érkezésemkor.
Hazafelé még elidőztem a parkban, szereztem estére ebédet, és indultam csomagolni.
Erről már nincs képem az albumban, amit a képre klikkelve nézegethetsz.
KLIKK

Így albumon kívül pár szó még a haza utazásról. Vasutazás rész. 🙂
Kicsit ijedten konstatáltam péntek reggel az egri vasútállomásra érkezve, hogy benn áll a Füzesabony felé induló vonat. Loholtam hát, hogy elérjem, bár a kalauzok elég nagy nyugalommal álldogáltak mellette.
– Ez még az előző – mondták mosolyogva – de inkább jöjjön ezzel, ki tudja.
Mondtam, hogy a következőre van jegyem.
– Határeset – mondták még mindig mosolyogva.
Füzesabonyban leszállva a ráérők nyugalmával sétáltam a peronon, mikor a hangosbeszélő közölte, Tokaj Intercity vonat érkezik…
Kicsit meglepődtem, de megtanultam, vasutazás közben nem gondolkodni, cselekedni!
Lépcsőn le, lépcsőn fel, és valóban jött a Tokaj. Volt még annyi időm, hogy rápillantsak a telefonomra, valóban a Tokaj IC-re szól a jegyem.
Felszálltam. Még telefonomat nézegettem, mikor elsétált mellettem a kalauz.
– Késünk sajnos több, mint egy órát, váltóhiba, meg gázolt egy másik vonat, összeszedtük az utasait. – mondta.
– De nekem a Tokajra szól a jegyem, és ez az. – csodálkoztam.
– Ez IS az, meg a nemsokára jövő is az. – villant át a már ismert kincstári mosoly az arcán – Ugyanaz az útvonal, ugyanúgy hívják a vonatot, nagyjából az idő is stimmel, jó utat! – nyugtatott meg.
Így történt, hogy valamivel korábban értem haza vonattal, mint ahogy menetrend szerint kellett volna. 🙂
Vajon mi lenne a vasúttársasággal ezek nélkül a jófej alkalmazottak nélkül?


Menj a toronyba fel!

Persze senki nem mondta, de a terveim között szerepelt, hogy visszatérek pár évtizeddel ezelőtti általános iskolás kirándulásom színhelyére. Igaz, az akkori nyár helyett most olyan köd volt, hogy a tornyot alig találtam meg, de mégsem bántam meg a kilenc emelet megmászását a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpontban.
Azt írtam a közösségi oldalamon, hogy nem bántam, hogy a napszemüveget otthon hagytam, azonban pár hónapja vásároltam egy polár szűrőt a fényképezőgépemre. No, azt nem kellett volna otthon hagyni.
Láthatod majd, elég sokat szenvedtem a vitrines fényképezéssel. Talán több neoncsövet tudsz megszámolni a képeken, mint mondjuk fényképezőgépet.
Persze így is élmény volt a kirándulás. Ahogy a belépésnél tanácsolta a kedves információs hölgy, először a csúcsot hódítottam meg. Ahogy mondta, lefelé sétálva biztosabban tarthatom majd a fényképezőgépet a termekben. 🙂
Hosszú-hosszú folyosón sétálva jutottam el a lépcsőig, amely a menyorsz Panoráma Teraszhoz vezetett. Jól körbesétáltam, kifújtam magam a hegymászás után, készítettem pár szürke képet, kis videót – ezt a közösségi oldalamon láthattad -, majd elindultam lefelé.
Értelemszerűen a Camera Obscura kimaradt, majd egyszer máskor. Megálltam viszont a hatodik emeleten, a Hell Miksa Csillagászati Múzeumnál. Körbenéztem, olvasgattam, és megvárhattam volna egy előadást, de nem akartam negyed órát üldögélni, így folytattam utamat lefelé.
Már fölfelé kinéztem az Optikatörténeti kiállítást, így aztán jó sokat időztem az ötödik emeleti teremben. Itt nem kellett előadásra várnom, viszont nagyon jót beszélgettünk a hölggyel, akire a termet bízták. Sok érdekességet megtudtam, és sok érdekes dolgot is találtam.
A kiállítás két magángyűjteményből áll. Nagyítók, mikroszkópok, fényképezőgépek, dia- és mozifilm vetítők, valamint egy későbbi időszakból filmes kamerák ragyognak a vitrinekben. Felfedeztem egy olyan fényképezőgépet, és filmfelvevőt, amelyet én is őrizgetek, és számos olyan eszközt, amely után analóg fotós koromban is csorgott a nyálam. Szóval nem véletlenül töltöttem itt is jó egy órát.
Következett a megérdemelt ebéd, a hatalmas szendvics, amit láthattál a közösségi oldalamon, és amiből a haza utamra is hoztam.

Kalandos hétfő reggeli vonatozásomon egri esemény keresgéléssel ütöttem el az időt. Így találtam a Vitkovics Alkotóház szerda esti eseményére. Az Ősz-Művészeti Party két műsora már olyan volt, ami miatt biztosra terveztem ezt az estét, és a további meglepetések sora csak szerda este, a helyszínen következett.
Nehezen tervezek tömegközlekedést, így jó fél órával a program kezdése előtt érkeztem. A kedves fogadtatás, rövid programismertetés után máris teljesen otthon éreztem magam. Írtam korábban, mennyire profi volt a szervezés, és mennyire meglepett, mekkora az érdeklődés az esemény iránt, milyen sok fiatal van körülöttem.
A kezdésig lévő időben megnézhettem a néhány nappal korábban megnyitott kiállítást a tetőtéri kiállítóteremben, és a későbbi események előkészületeit az udvaron.
Az EKKE Színpad előadása a Mézga család egy történetének élőben történő szinkronizálásával kezdődött, majd Romhányi József verseinek előadása következett. Igencsak szórakoztató előadás volt, és hozzám hasonlóan néhányan még a lépcsőn is ültek.
A következő műsorszámig hátralévőidőt az udvaron töltöttem. Már égtek a tüzek készülve a sütögetésre, a büfé is kinyitott, és a graffitisek is megérkeztek. Ja, és a zsíroskenyér. 😉
Szóval egy percig sem unatkoztunk, hamar elérkezett a Pandora Project akusztikus koncertjének ideje. Azt hiszem, sikerült meglepnem őket azzal, hogy ott voltam, és örültem, hogy ilyen szerencsém volt a nyaralásom idejének megválasztásával. A Major Dóra, Végh Janka duót szinte kezdetektől követem, mert érdekes, jó zenét játszanak, és igencsak jó a közönség kommunikációjuk is. Szóval most is remek volt a hangulat.
A koncert után maradtam még kicsit az udvaron, hiszen elkészültek a graffitisek alkotásai is, és volt még kis söröm, meg jó volt kicsit még beszélgetni is. Tudod mit? Mielőtt elkezdenéd nézegetni a képeimet, belinkelem a formáció tegnap megjelent klipjét.
Most pedig klikkelj a ködös képre!
KLIKK


Let it be!

Ha Egerben jársz, nem hagyhatod ki az Egri Road Beatles Múzeum meglátogatását. Úgy indulj, hogy nem félórás program lesz.
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok fanatikus Beatles rajongó. Mégis biztos pont volt ez a látogatás a terveimben. Ezért is indultam el mindjárt a második napom reggelén.
Vagy fél óra séta volt a szállásomtól, így nem keltem hajnalban. A kényelmes reggeli, kávé után indultam, kicsit elüldögéltem a Bazilika mellett, és nem sokkal nyitás után már ott is voltam. Első látogatóként.
A páratlan gyűjtemény hét éve látogatható, és hatalmas élmény. Ahogy írtam, nem ismerem részletesen a zenekar történetét, de a hangulat ott tartott egész délelőtt. Számtalan különleges tárgy sorakozik a vitrinekben, a falakon a zenekar történetével párhuzamosan követheted a világ eseményeit, közben pedig Beatles dalokat hallgathatsz, videókat nézhetsz, sőt, akár dalokat is játszhatsz, amolyan gitár karaoke formájában.
Az ott töltött idő alatt sokat beszélgettünk a tulajdonossal, nem csak a Beatles-ről, és biztos vagyok benne, hogy ha egyszer visszatérek, lesznek még témáink.
Szóval mindenképpen menj el oda, ha Egerben jársz.
Ebédelni az Agria Parkba ugrottam be, itt fedeztem fel gy remek kávézót, a Chris Cafe-t. Sokféle kávé, süti, kedves kiszolgálás. Ez is visszacsalogató hely.
Délután haza sétálva kis pihenés után elballagtam a Rock Cafe-ba, amelyről azt hallottam, nem szabad kihagyni.
Gondoltam, megiszom egy sört, és meglátjuk. Talán vagy három órát ültem a pult mellett. A hely hangulata eszméletlen. Igazi rock kocsma, de úgy igazán. Számtalanféle sör, rövid ital, és üdítő marasztalja a vendégeket, de akár egy hotdoggal is fékezheted az alkohol hatását, vagy csak nem kell haza rohanni, mert megéheztél.
Sajnos a mindenhol boldogan élő “jóakarók” miatt koncerteket nem rendezhetnek már a helyen, de ezen a délutánon a JaJa együttes érkezett próbára. Azt hiszem, december másodikán zenélnek majd a Dobó téren, ezt a műsort próbálták. Hatalmas élmény volt, igazi karácsonyi hangulatot teremtettek. A társaság is jó volt a helyen, jókat beszélgettünk zenéről, múltról, jelenről. Végül itt töltöttem az estét.
Ez hát a mai album története. Nézegesd a képeket az ittenire klikkelve!
KLIKK


Pár nap nyaralás

Van hagyománya annak, hogy ősz végére bennragad szabadságom. A korábbi években általában a VIDOR vitte el a nyár végét és a nyaralás lehetőségét, ami idén már nagyon indokolatlanná vált, de még bíztam benne.
Szóval pár hete most is jött a figyelmeztetés, sok a bennmaradt napom. Ez arra ösztönzött, hogy rábökjek a térképre. Nem sokkal Eger mellett találtam el, így adódott, hova is kellene mennem néhány napra. Szállást is találtam, és úgy döntöttem, a vasutazás kalandos ösvényére lépek ismét. Nagy dolgok nem történhetnek jó két óra alatt.
Az embernek gyakran vannak olyan érzései, hogy rosszabb már nem lehet. No, ez az utolsó mondat szokott leggyakrabban megdőlni. Ahogyan hétfő reggel is. IC, másfél óra, mi történhet? Nos, például 20 perc késés a másfél órához úgy, hogy semmi nem történt, csak mentünk. Az utolsó 17 kilométer megtételére szánt személyvonat sem várta meg az IC-t. Szerencsére fél-egy óránként van eszköz a 17 kilométer leküzdésére, így vagy 15 perc álldogálás után meg is tudtuk, mivel megyünk tovább. Sőt, fel is szállhattunk a vonatra, amely ezután 10 perc késéssel indult, mert a protokoll szerint ennyit várnak a következő késő vonatra, akár odaér addig, akár nem. Szóval a vonatozás továbbra is a ráérő emberek szórakozása. Utolsó beszámolómban majd mesélek még erről.
Fentiekből láthatod, több bejegyzésre bontom a beszámolómat.
Szállás foglalásnál fontos, hogy elolvasd a visszaigazolást. Ha így teszek, nem álldogáltam volna a szállás bezárt ajtajában pár percig tanácstalanul. Szerencsére a szállásadóm nagyon kedves, és segítőkész volt, így a csomagomat ott hagyhattam pár órával korábban, míg rendbe tették a szobámat.
Megkönnyebbülve indutam hát a környék felfedezésére.
Ez elsősorban a pár száz méterre lévő Érsekkert – vagy ahogy a helyiek hívják, Népkert – bejárását jelentette. Szerencsére ezen a napon még napsütéses volt az idő, így egy egészen jó mobilos fotóalbumot sikerült összeraknom a bóklászásomról.
Erre a napra ennyi dokumentálás jutott. Persze találtam még remek étkezési lehetőségeket is, és kis bevásárláson is túlestem. Jó volt késő délután visszatérni a szállásra, és kicsit megpihentetni home office-on ellustult izmaimat.
A hétfő és a gyönyörű ősz képeit láthatod, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Bujtosi kör

A novembert a temetői látogatáson túl egy bujtosi sétával indítottam.
Nem volt “fotós idő”, de ellőttem egy tekercs filmet. Sokszor eszembe jut mostanában az analóg korszak, mikor igazán figyeltünk arra, mikor, hányszor exponálunk. Sok pillanat elveszett ezért, de ma sem tudom, hogy mi a jobb? Az elveszett pillanat, vagy a sokból kiválasztott egy kép. Az előbbivel mindenesetre kevesebb a munka. 🙂
De a bujtosi séta már a digitális korszak, ahol azért a mikorra figyel az ember, de azért voltak kidobott képek, és voltak elkapott pillanatok is. …és volt pillanat, amit kihagytam volna, aminek elő sem kellene fordulnia, ha minden gazda magával vinné, amit kedvence ott hagyott egy olyan helyen, ahová be sem mehet a kedvenc. Persze a szigeten – amelynek mindkét bejáratánál van egy-egy tábla a szabályról – találkoztam olyanokkal is, akik nem kutyával voltak.
Szóval mentem egy kört a tó körül olyan helyeken is, ahol ritkán járok, és a cipőmről is lekopott közben az, amit nem akartam hazahozni.
Alapjában véve jó séta volt, megyek máskor is. Ha kíváncsi vagy a képekre, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Várkerti séta

Ahogy korábban olvashattad, múlt péntek délután Vaján voltam. Volt kis időm még a kiállítás megnyitójáig, így benéztem a várkastély udvarára, és sétáltam egyet a parkban.
Most, hogy linkeltem az oldalt, látom, adós maradtam 200 forinttal. Legközelebb a kiállításra is szakítok majd időt, és törlesztem az adósságomat.
Szóval tényleg csak egy kis őszi sétára gondoltam, így a fényképezőgép is az autóban maradt. Nem tudtam azonban képek nélkül eljönni. Gyönyörű, rendezett a park, és az ősz még hozzá is tett kicsit.
A sétát a vár előtti parkban fejeztem be, és így összeállt egy rövid fotóalbum. Egy tekercs filmnyi. 🙂
Klikkelj a képre, és tegyél egy kirándulást a várban is, ha módodban áll!
KLIKK


Székelykapu és más

Szombat reggel az esős idő ellenére kinéztem Sóstóra. Jó egy héttel korábban jártam arra, így ideje volt.
Kiderült, nem csak a csendes séta miatt volt érdemes arra járni. Örömmel láttam, hogy a székelykapu újra a helyén van.
Persze nem az eredeti, hiszen ahogy a kb. egy évvel ezelőtti képen láthatod, azt a gondozás hiánya nagyon megviselte, így szinte teljesen újra kellett építeni.

Az eredetit 1927-ben építették Dienes István tervei alapján, amit a szemből jobb oldali oszlopon faragott tábla hirdetett.
Ahogy nézegettem, nagyjából a tető zsindelyei maradtak meg az eredetiből, de a mostani munka is megérdemelné a készítő megnevezését. Sajnos nem sikerült a nyomára jutnom. Mondjuk én most nem hagytam volna az enyészetnek a két oldalt meghagyott régi kis oszlopokat, elég nagy a kontraszt az újak, és a kezeletlen régiek között.
Ahogy majd a fotóalbumomban láthatod, alaposan megnéztem az alkotást, és utána mentem még egy kört a tó körül.
Ezeket a képeket láthatod, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Csuhébabák kiállítás

Kedves meghívásnak tettem eleget péntek délután. Mészáros Józsefné csuhéból készült munkáiból rendezett kiállítást a Vajáért Kulturális Egyesület a Vajai Tájházban.
Ilikével a szépemlékű Múzeumfaluban találkoztam jó pár évvel ezelőtt. Akkor éppen hímestojásokat varázsolt. Aztán megismertem egyéb munkáit is, sokat beszélgettünk, és talán öt éve egy hímes kiállításának megnyitóján is ott voltam. Elég régen találkoztunk, így mindent megtettem, hogy ott lehessek a mostani kiállításának megnyitóján.

A Vajai Tájház a település központjában, a vártól nem messze található. Megőrzött nádfedeles múlt az új épületek között.
Nem sokkal a megnyitó előtt érkeztem. A tájház egyik szobájában a csikókályha melege, és az egyesület mosolygós tagjai fogadtak, a másik helységben pedig a kiállítás volt. Rövid ismerkedés, beszélgetés után elvonultam kicsit fényképezgetni, ám hamar érkeztek a vendégek, és az esemény hivatalos dokumentálói is. A Vajáért Kulturális Egyesület oldalán már láthatod is a képeiket.
A kiállításon egy régi falu képe kel életre a nádfedeles házakkal, harangtoronnyal, a falu utcáin járó emberekkel, rőzsehordókkal, tejes asszonyokkal, szóval egy szép csuhéfalut láthatsz.
A másik asztalon egy színes betlehem csuhéból készült alakjait láthatod, a harmadikon pedig különböző élethelyzetek csuhé figuráit csodálhatod.

A kis szoba, és az előtér is megtelt látogatókkal a megnyitón, majd érkeztek a gyerekek a helyi iskolából, akik a kiállítás körbejárása után Ilikétől elleshették a csuhébaba készítés fortélyait is.
Én köznem jókat beszélgettem új ismerőseimmel, és finom sütikkel is kínáltak. Ha rajtam múlt volna, még mindig ott ülnék. 🙂

A kiállítás egyébként november 20-ig nézhető meg a Vajai Tájházban.
Van néhány fotó tőlem is a kedvcsináláshoz a következő fotóalbumban. Klikkelj bátran a képre!
KLIKK