MoGyoRó Trió a Korzóban

Mikulásos nap volt a vasárnap. Délelőtt a motorosok hoztak sok mikulást, délután pedig a korzós gyerekműsorra érkezett meg.
Ma ez utóbbiról mondok pár szót, és mutatok képeket.
Október elején, a Burattino Bábszínház nagyhalászi előadása előtt került szóba a várható mikulásos zenés műsor, aztán a héten pontosítódott az esemény, így vasárnap délután teljes fénybizonytalanságban, így aztán hatalmas táskával szinte minden fotós cuccomat magammal cipelve érkeztem a helyszínre. Természetesen kicsit korábban, ahogy kell. 🙂
Hamar kiderült, felszerelésem határait súrolja a fényesség, de azért viszonylag kevés dobott képpel sikerült megörökítenem a MoGyoRó Trió műsorát.
Meglepően sokan eljöttek a műsorra, így remek interaktív előadás sikeredett. Óriásbábok, és később a mikulás és a krampusz is emelték a jó egyórás program színvonalát. A gyerekek mellett a szülőknek is jutott szerep az előadáson.
Kellemes délután volt, nézd meg a képeimet az ittenire klikkelve!
KLIKK


Motoros Mikulások 14

Idén is megrendezte a Nyír1 Bikers Motoros Alapítvány a jótékonysági motoros felvonulást.
Az esemény célja, hogy meglepjék, megajándékozzák a Jósa András Oktatókórház gyermek osztályának gyermekeit.
November közepe óta várták az adományokat több helyszínen is, majd vasárnap délelőtt a hagyományokhoz híven a Nyír Pláza parkolójában gyülekeztek a motoros mikulások. Közben légzsákos biztonsági mellény bemutató is volt, és az arra járó gyerekeknek szaloncukorral kedveskedtek.
Idén az időjárás is kedvező volt, napsütésben érkeztek a motorosok, így az induláskor legalább száz mikulás sorakozott fel a parkolóban.
Én a gyülekezésnél, és az indulásnál fényképeztem. Az albumot a képre klikkelve lapozgathatod.
KLIKK


Várépítés

Nem véletlen a cím, és az sem, hogy utolsó napomon érkeztem az egri várba.
Természetesen tervezgettem az utazást, természetesen utána olvasgattam kicsit, és ezek alapján döntöttem így. Tudható volt számomra, hogy építkezés folyik, és látható volt, hogy ez nem minden esetben felújítás, sokkal inkább valaminek az építése.
A borult, esőre álló időben mégis úgy döntöttem, irány a vár. Kedvenccé vált parkomon keresztül sétáltam át most is. Útközben felidéztem néhány emléket, és már a pénztárnál is voltam.
Mondtam a néninek, hogy szeretném megnézni közelebbről a légkalapácsokat, melyek hangja messzire elhallatszott. Gondolkodás nélkül, mosolyogva adta a belépőt.
– Vajon hányszor sütik el ezt a “viccet”? – szégyelltem el magam.
Aztán hamar eljutottam az építőkig. A belső várkapu után felmentem egy lépcsőn, és egyszer csak megjelent egy építőmunkás egy gerendával. Hogy Hadházit idézzem, egy darabig “néztük egymást, mint Noé és a harmadik teve”, aztán visszafordultam elkönyvelve, hogy az biztosan építési terület.
Besétáltam a belső információhoz – ellépve egy vitéz és két kísérője útjából -, ahol közölték, ha nem akarok délutánig várni a vezetésre, eredjek előbbiek nyomába. A vaskapunál értem utol őket, és ettől kezdődött egy nagyon érdekes, sok információt tartalmazó séta. Hamar kiderült, hogy a két kísérő már részt vett valamilyen mesélős túrán, mert vitézünk – aki egyébként igen felkészült volt – folyamatosan kérdezgette őket.
A jó fél órás sétán megismerkedtünk a vár történetével, majd megnéztünk egy valóság vs. Egri csillagok kiállítást.
Ezt követően egyedül bóklásztam még vagy egy órát. Ekkor állapítottam meg, hogy nem feltétlenül az eredeti állapot helyreállítása a cél, hanem inkább a modern építőanyagok felhasználása. Ez szerintem nem tesz annyira jót a várnak, de határozottan jobb, mintha hagynák elpusztulni.
A karácsonyfaégő sor felfedezése a várfalon, és a felerősödő szél hatására fejeztem be a vártúrát.
Kifelé betértem még a pénztár épületébe, ahol egy réteggel bővítettem öltözékemet, és kicsit beszélgettünk a pénztáros nénivel, így talán nem az a “tapló látogató” kép maradt rólam, ami kialakulhatott érkezésemkor.
Hazafelé még elidőztem a parkban, szereztem estére ebédet, és indultam csomagolni.
Erről már nincs képem az albumban, amit a képre klikkelve nézegethetsz.
KLIKK

Így albumon kívül pár szó még a haza utazásról. Vasutazás rész. 🙂
Kicsit ijedten konstatáltam péntek reggel az egri vasútállomásra érkezve, hogy benn áll a Füzesabony felé induló vonat. Loholtam hát, hogy elérjem, bár a kalauzok elég nagy nyugalommal álldogáltak mellette.
– Ez még az előző – mondták mosolyogva – de inkább jöjjön ezzel, ki tudja.
Mondtam, hogy a következőre van jegyem.
– Határeset – mondták még mindig mosolyogva.
Füzesabonyban leszállva a ráérők nyugalmával sétáltam a peronon, mikor a hangosbeszélő közölte, Tokaj Intercity vonat érkezik…
Kicsit meglepődtem, de megtanultam, vasutazás közben nem gondolkodni, cselekedni!
Lépcsőn le, lépcsőn fel, és valóban jött a Tokaj. Volt még annyi időm, hogy rápillantsak a telefonomra, valóban a Tokaj IC-re szól a jegyem.
Felszálltam. Még telefonomat nézegettem, mikor elsétált mellettem a kalauz.
– Késünk sajnos több, mint egy órát, váltóhiba, meg gázolt egy másik vonat, összeszedtük az utasait. – mondta.
– De nekem a Tokajra szól a jegyem, és ez az. – csodálkoztam.
– Ez IS az, meg a nemsokára jövő is az. – villant át a már ismert kincstári mosoly az arcán – Ugyanaz az útvonal, ugyanúgy hívják a vonatot, nagyjából az idő is stimmel, jó utat! – nyugtatott meg.
Így történt, hogy valamivel korábban értem haza vonattal, mint ahogy menetrend szerint kellett volna. 🙂
Vajon mi lenne a vasúttársasággal ezek nélkül a jófej alkalmazottak nélkül?


Menj a toronyba fel!

Persze senki nem mondta, de a terveim között szerepelt, hogy visszatérek pár évtizeddel ezelőtti általános iskolás kirándulásom színhelyére. Igaz, az akkori nyár helyett most olyan köd volt, hogy a tornyot alig találtam meg, de mégsem bántam meg a kilenc emelet megmászását a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpontban.
Azt írtam a közösségi oldalamon, hogy nem bántam, hogy a napszemüveget otthon hagytam, azonban pár hónapja vásároltam egy polár szűrőt a fényképezőgépemre. No, azt nem kellett volna otthon hagyni.
Láthatod majd, elég sokat szenvedtem a vitrines fényképezéssel. Talán több neoncsövet tudsz megszámolni a képeken, mint mondjuk fényképezőgépet.
Persze így is élmény volt a kirándulás. Ahogy a belépésnél tanácsolta a kedves információs hölgy, először a csúcsot hódítottam meg. Ahogy mondta, lefelé sétálva biztosabban tarthatom majd a fényképezőgépet a termekben. 🙂
Hosszú-hosszú folyosón sétálva jutottam el a lépcsőig, amely a menyorsz Panoráma Teraszhoz vezetett. Jól körbesétáltam, kifújtam magam a hegymászás után, készítettem pár szürke képet, kis videót – ezt a közösségi oldalamon láthattad -, majd elindultam lefelé.
Értelemszerűen a Camera Obscura kimaradt, majd egyszer máskor. Megálltam viszont a hatodik emeleten, a Hell Miksa Csillagászati Múzeumnál. Körbenéztem, olvasgattam, és megvárhattam volna egy előadást, de nem akartam negyed órát üldögélni, így folytattam utamat lefelé.
Már fölfelé kinéztem az Optikatörténeti kiállítást, így aztán jó sokat időztem az ötödik emeleti teremben. Itt nem kellett előadásra várnom, viszont nagyon jót beszélgettünk a hölggyel, akire a termet bízták. Sok érdekességet megtudtam, és sok érdekes dolgot is találtam.
A kiállítás két magángyűjteményből áll. Nagyítók, mikroszkópok, fényképezőgépek, dia- és mozifilm vetítők, valamint egy későbbi időszakból filmes kamerák ragyognak a vitrinekben. Felfedeztem egy olyan fényképezőgépet, és filmfelvevőt, amelyet én is őrizgetek, és számos olyan eszközt, amely után analóg fotós koromban is csorgott a nyálam. Szóval nem véletlenül töltöttem itt is jó egy órát.
Következett a megérdemelt ebéd, a hatalmas szendvics, amit láthattál a közösségi oldalamon, és amiből a haza utamra is hoztam.

Kalandos hétfő reggeli vonatozásomon egri esemény keresgéléssel ütöttem el az időt. Így találtam a Vitkovics Alkotóház szerda esti eseményére. Az Ősz-Művészeti Party két műsora már olyan volt, ami miatt biztosra terveztem ezt az estét, és a további meglepetések sora csak szerda este, a helyszínen következett.
Nehezen tervezek tömegközlekedést, így jó fél órával a program kezdése előtt érkeztem. A kedves fogadtatás, rövid programismertetés után máris teljesen otthon éreztem magam. Írtam korábban, mennyire profi volt a szervezés, és mennyire meglepett, mekkora az érdeklődés az esemény iránt, milyen sok fiatal van körülöttem.
A kezdésig lévő időben megnézhettem a néhány nappal korábban megnyitott kiállítást a tetőtéri kiállítóteremben, és a későbbi események előkészületeit az udvaron.
Az EKKE Színpad előadása a Mézga család egy történetének élőben történő szinkronizálásával kezdődött, majd Romhányi József verseinek előadása következett. Igencsak szórakoztató előadás volt, és hozzám hasonlóan néhányan még a lépcsőn is ültek.
A következő műsorszámig hátralévőidőt az udvaron töltöttem. Már égtek a tüzek készülve a sütögetésre, a büfé is kinyitott, és a graffitisek is megérkeztek. Ja, és a zsíroskenyér. 😉
Szóval egy percig sem unatkoztunk, hamar elérkezett a Pandora Project akusztikus koncertjének ideje. Azt hiszem, sikerült meglepnem őket azzal, hogy ott voltam, és örültem, hogy ilyen szerencsém volt a nyaralásom idejének megválasztásával. A Major Dóra, Végh Janka duót szinte kezdetektől követem, mert érdekes, jó zenét játszanak, és igencsak jó a közönség kommunikációjuk is. Szóval most is remek volt a hangulat.
A koncert után maradtam még kicsit az udvaron, hiszen elkészültek a graffitisek alkotásai is, és volt még kis söröm, meg jó volt kicsit még beszélgetni is. Tudod mit? Mielőtt elkezdenéd nézegetni a képeimet, belinkelem a formáció tegnap megjelent klipjét.
Most pedig klikkelj a ködös képre!
KLIKK


Let it be!

Ha Egerben jársz, nem hagyhatod ki az Egri Road Beatles Múzeum meglátogatását. Úgy indulj, hogy nem félórás program lesz.
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok fanatikus Beatles rajongó. Mégis biztos pont volt ez a látogatás a terveimben. Ezért is indultam el mindjárt a második napom reggelén.
Vagy fél óra séta volt a szállásomtól, így nem keltem hajnalban. A kényelmes reggeli, kávé után indultam, kicsit elüldögéltem a Bazilika mellett, és nem sokkal nyitás után már ott is voltam. Első látogatóként.
A páratlan gyűjtemény hét éve látogatható, és hatalmas élmény. Ahogy írtam, nem ismerem részletesen a zenekar történetét, de a hangulat ott tartott egész délelőtt. Számtalan különleges tárgy sorakozik a vitrinekben, a falakon a zenekar történetével párhuzamosan követheted a világ eseményeit, közben pedig Beatles dalokat hallgathatsz, videókat nézhetsz, sőt, akár dalokat is játszhatsz, amolyan gitár karaoke formájában.
Az ott töltött idő alatt sokat beszélgettünk a tulajdonossal, nem csak a Beatles-ről, és biztos vagyok benne, hogy ha egyszer visszatérek, lesznek még témáink.
Szóval mindenképpen menj el oda, ha Egerben jársz.
Ebédelni az Agria Parkba ugrottam be, itt fedeztem fel gy remek kávézót, a Chris Cafe-t. Sokféle kávé, süti, kedves kiszolgálás. Ez is visszacsalogató hely.
Délután haza sétálva kis pihenés után elballagtam a Rock Cafe-ba, amelyről azt hallottam, nem szabad kihagyni.
Gondoltam, megiszom egy sört, és meglátjuk. Talán vagy három órát ültem a pult mellett. A hely hangulata eszméletlen. Igazi rock kocsma, de úgy igazán. Számtalanféle sör, rövid ital, és üdítő marasztalja a vendégeket, de akár egy hotdoggal is fékezheted az alkohol hatását, vagy csak nem kell haza rohanni, mert megéheztél.
Sajnos a mindenhol boldogan élő “jóakarók” miatt koncerteket nem rendezhetnek már a helyen, de ezen a délutánon a JaJa együttes érkezett próbára. Azt hiszem, december másodikán zenélnek majd a Dobó téren, ezt a műsort próbálták. Hatalmas élmény volt, igazi karácsonyi hangulatot teremtettek. A társaság is jó volt a helyen, jókat beszélgettünk zenéről, múltról, jelenről. Végül itt töltöttem az estét.
Ez hát a mai album története. Nézegesd a képeket az ittenire klikkelve!
KLIKK


Pár nap nyaralás

Van hagyománya annak, hogy ősz végére bennragad szabadságom. A korábbi években általában a VIDOR vitte el a nyár végét és a nyaralás lehetőségét, ami idén már nagyon indokolatlanná vált, de még bíztam benne.
Szóval pár hete most is jött a figyelmeztetés, sok a bennmaradt napom. Ez arra ösztönzött, hogy rábökjek a térképre. Nem sokkal Eger mellett találtam el, így adódott, hova is kellene mennem néhány napra. Szállást is találtam, és úgy döntöttem, a vasutazás kalandos ösvényére lépek ismét. Nagy dolgok nem történhetnek jó két óra alatt.
Az embernek gyakran vannak olyan érzései, hogy rosszabb már nem lehet. No, ez az utolsó mondat szokott leggyakrabban megdőlni. Ahogyan hétfő reggel is. IC, másfél óra, mi történhet? Nos, például 20 perc késés a másfél órához úgy, hogy semmi nem történt, csak mentünk. Az utolsó 17 kilométer megtételére szánt személyvonat sem várta meg az IC-t. Szerencsére fél-egy óránként van eszköz a 17 kilométer leküzdésére, így vagy 15 perc álldogálás után meg is tudtuk, mivel megyünk tovább. Sőt, fel is szállhattunk a vonatra, amely ezután 10 perc késéssel indult, mert a protokoll szerint ennyit várnak a következő késő vonatra, akár odaér addig, akár nem. Szóval a vonatozás továbbra is a ráérő emberek szórakozása. Utolsó beszámolómban majd mesélek még erről.
Fentiekből láthatod, több bejegyzésre bontom a beszámolómat.
Szállás foglalásnál fontos, hogy elolvasd a visszaigazolást. Ha így teszek, nem álldogáltam volna a szállás bezárt ajtajában pár percig tanácstalanul. Szerencsére a szállásadóm nagyon kedves, és segítőkész volt, így a csomagomat ott hagyhattam pár órával korábban, míg rendbe tették a szobámat.
Megkönnyebbülve indutam hát a környék felfedezésére.
Ez elsősorban a pár száz méterre lévő Érsekkert – vagy ahogy a helyiek hívják, Népkert – bejárását jelentette. Szerencsére ezen a napon még napsütéses volt az idő, így egy egészen jó mobilos fotóalbumot sikerült összeraknom a bóklászásomról.
Erre a napra ennyi dokumentálás jutott. Persze találtam még remek étkezési lehetőségeket is, és kis bevásárláson is túlestem. Jó volt késő délután visszatérni a szállásra, és kicsit megpihentetni home office-on ellustult izmaimat.
A hétfő és a gyönyörű ősz képeit láthatod, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Bujtosi kör

A novembert a temetői látogatáson túl egy bujtosi sétával indítottam.
Nem volt “fotós idő”, de ellőttem egy tekercs filmet. Sokszor eszembe jut mostanában az analóg korszak, mikor igazán figyeltünk arra, mikor, hányszor exponálunk. Sok pillanat elveszett ezért, de ma sem tudom, hogy mi a jobb? Az elveszett pillanat, vagy a sokból kiválasztott egy kép. Az előbbivel mindenesetre kevesebb a munka. 🙂
De a bujtosi séta már a digitális korszak, ahol azért a mikorra figyel az ember, de azért voltak kidobott képek, és voltak elkapott pillanatok is. …és volt pillanat, amit kihagytam volna, aminek elő sem kellene fordulnia, ha minden gazda magával vinné, amit kedvence ott hagyott egy olyan helyen, ahová be sem mehet a kedvenc. Persze a szigeten – amelynek mindkét bejáratánál van egy-egy tábla a szabályról – találkoztam olyanokkal is, akik nem kutyával voltak.
Szóval mentem egy kört a tó körül olyan helyeken is, ahol ritkán járok, és a cipőmről is lekopott közben az, amit nem akartam hazahozni.
Alapjában véve jó séta volt, megyek máskor is. Ha kíváncsi vagy a képekre, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Várkerti séta

Ahogy korábban olvashattad, múlt péntek délután Vaján voltam. Volt kis időm még a kiállítás megnyitójáig, így benéztem a várkastély udvarára, és sétáltam egyet a parkban.
Most, hogy linkeltem az oldalt, látom, adós maradtam 200 forinttal. Legközelebb a kiállításra is szakítok majd időt, és törlesztem az adósságomat.
Szóval tényleg csak egy kis őszi sétára gondoltam, így a fényképezőgép is az autóban maradt. Nem tudtam azonban képek nélkül eljönni. Gyönyörű, rendezett a park, és az ősz még hozzá is tett kicsit.
A sétát a vár előtti parkban fejeztem be, és így összeállt egy rövid fotóalbum. Egy tekercs filmnyi. 🙂
Klikkelj a képre, és tegyél egy kirándulást a várban is, ha módodban áll!
KLIKK


Székelykapu és más

Szombat reggel az esős idő ellenére kinéztem Sóstóra. Jó egy héttel korábban jártam arra, így ideje volt.
Kiderült, nem csak a csendes séta miatt volt érdemes arra járni. Örömmel láttam, hogy a székelykapu újra a helyén van.
Persze nem az eredeti, hiszen ahogy a kb. egy évvel ezelőtti képen láthatod, azt a gondozás hiánya nagyon megviselte, így szinte teljesen újra kellett építeni.

Az eredetit 1927-ben építették Dienes István tervei alapján, amit a szemből jobb oldali oszlopon faragott tábla hirdetett.
Ahogy nézegettem, nagyjából a tető zsindelyei maradtak meg az eredetiből, de a mostani munka is megérdemelné a készítő megnevezését. Sajnos nem sikerült a nyomára jutnom. Mondjuk én most nem hagytam volna az enyészetnek a két oldalt meghagyott régi kis oszlopokat, elég nagy a kontraszt az újak, és a kezeletlen régiek között.
Ahogy majd a fotóalbumomban láthatod, alaposan megnéztem az alkotást, és utána mentem még egy kört a tó körül.
Ezeket a képeket láthatod, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Csuhébabák kiállítás

Kedves meghívásnak tettem eleget péntek délután. Mészáros Józsefné csuhéból készült munkáiból rendezett kiállítást a Vajáért Kulturális Egyesület a Vajai Tájházban.
Ilikével a szépemlékű Múzeumfaluban találkoztam jó pár évvel ezelőtt. Akkor éppen hímestojásokat varázsolt. Aztán megismertem egyéb munkáit is, sokat beszélgettünk, és talán öt éve egy hímes kiállításának megnyitóján is ott voltam. Elég régen találkoztunk, így mindent megtettem, hogy ott lehessek a mostani kiállításának megnyitóján.

A Vajai Tájház a település központjában, a vártól nem messze található. Megőrzött nádfedeles múlt az új épületek között.
Nem sokkal a megnyitó előtt érkeztem. A tájház egyik szobájában a csikókályha melege, és az egyesület mosolygós tagjai fogadtak, a másik helységben pedig a kiállítás volt. Rövid ismerkedés, beszélgetés után elvonultam kicsit fényképezgetni, ám hamar érkeztek a vendégek, és az esemény hivatalos dokumentálói is. A Vajáért Kulturális Egyesület oldalán már láthatod is a képeiket.
A kiállításon egy régi falu képe kel életre a nádfedeles házakkal, harangtoronnyal, a falu utcáin járó emberekkel, rőzsehordókkal, tejes asszonyokkal, szóval egy szép csuhéfalut láthatsz.
A másik asztalon egy színes betlehem csuhéból készült alakjait láthatod, a harmadikon pedig különböző élethelyzetek csuhé figuráit csodálhatod.

A kis szoba, és az előtér is megtelt látogatókkal a megnyitón, majd érkeztek a gyerekek a helyi iskolából, akik a kiállítás körbejárása után Ilikétől elleshették a csuhébaba készítés fortélyait is.
Én köznem jókat beszélgettem új ismerőseimmel, és finom sütikkel is kínáltak. Ha rajtam múlt volna, még mindig ott ülnék. 🙂

A kiállítás egyébként november 20-ig nézhető meg a Vajai Tájházban.
Van néhány fotó tőlem is a kedvcsináláshoz a következő fotóalbumban. Klikkelj bátran a képre!
KLIKK


Holtág

A bizonytalannak ígérkező napsütésben egy kipróbált kedvenc hely meglátogatását tűztük ki célul. Csendes gurulással érkeztünk meg vasárnap délelőtt Tiszalökre, a Kenyérgyári holtághoz.
Régi terv, hogy egyszer átkompozunk innen Tokajba, de ez már jövő évre marad. A kompot a túlparton kalapálták ki tudja, milyen okból, így a a parton csúszkáltunk kicsit az őszi leveleken.
A tél közeledtét jelezte, hogy sok utánfutós autó várakozott az út szélén. Gondolom, a hajókat szedegetik ki lassan a vízből.
Visszatértünk a tanösvényhez, ami bármikor kellemes sétás kikapcsolódást nyújt. Sajnos a fahíd korlátjának valaki nekitolathatott, nem volt szép látvány. Egy vidám, gombászni induló családdal beszélgettünk kicsit, majd ők balra, mi jobbra.
Sajnos a híd túlsó végén is sérült korlátokat, lezárt faházat találtunk. Láthatóan itt az időjárás is megviselte a gerendákat, korlátokat. Bízom benne, lesz pénze az önkormányzatnak a rendbetételre, és nem a lezárás lesz a megoldás. A város imázsfilmje reményt ad a karbantartásra.
Mindezek ellenére jó volt ismét itt sétálni, és remélem, legközelebb is ezt tudom majd leírni.
Készítetten egy rövid fotóalbumot a kirándulásról, klikkelj a képre!
KLIKK


Rocktóber 21-22.

Hogy ismételjem magam a cím után, két napos Rocktóber Fesztet rendeztek hétvégén a Club Hollywood-ban. Ahogy megláttam a fellépőket, már nyomtattam is a bérletet.
Valamikor tél végén, a Bordó Sárkány koncerten jártam itt legutóbb. Jó hosszú nyári szünetet tartottam, de azért emlékeztek még rám. 🙂

Mindkét nap 3-3 fellépő volt, és mindkét nap volt olyan formáció, akiket még nem láttam. Nem utolsó sorban pedig mindkét nap voltak kedves ismerősök, akikkel mindig jó találkozni.
A péntek színpadosai az A Király Halott, a Depresszió és a New Friend Request voltak. Itt az első formációra hegyeztem ki a napot, mert vagy egy éve nem láttam őket, pedig ők is a kedvenceim közé tartoznak. A másik két zenekar koncerten új volt nekem, pedig egyikük sem ma kezdte.
A Depresszió (mármint a zenekar 🙂 ) közelében többször is jártam már, de valahogy mindig mást csináltam a koncertjük alatt, az NFR pedig egy igazán kellemes meglepetés volt számomra annak ellenére, hogy zenéjük picit túl van azon a határon, amit hallgatni szoktam. Igazán meglepő, és különleges a közönség kommunikációja volt a szimpatikus csapatnak.

Szombaton a “sosemvoltamkoncertjükönt” két olyan formáció foglalta keretbe, akiket ugyancsak szívesen hallgatok. Pedig nincs is közel egymáshoz a Mina és az Aurora zenéje.
Ezen az estén már a nullás sört is kihagytam, és olykor jókat pihentem az egyik fotelban, de azért mikor kellett, ott voltam a színpadnál. Ja, és jó sok Auróra dalt énekeltem kicsit félre vonulva.
Úgyis megnézed majd mindjárt a fotóalbumot a képre klikkelve, így láthatod, a végére egészen belejöttem a fényképezésbe. 🙂
KLIKK
Hopp, kis ajánló is, mert kiderült, van, akinek hiányzik. Pénteken Fatal Error és Kies, következő pénteken pedig Ørdøg-akusztik a Club Hollywood-ban.


Kis vonatozás

Nem elírás, inkább utalás a cím.
Nyilván lehetetlen városunkban kisvonatozni (eltekintve a játékboltok kínálatától), hiszen 2009-ben leállították a közlekedését, és – bár olykor felröppennek hírek az újraindításról, – az állapotokat nézve nehezen elképzelhető, hogy ígéreteknél valaha is többet kap a város belőle.

Kis kitérő: Ha mégis kicsit felidéznéd a hangulatot, ajánlom a Kisvasutak Baráti Köre Egyesületet, akik lelkes, fáradhatatlan munkával igyekeznek megmenteni valamit ebből az örökségből. Dombrádon található egy szabadtéri kiállítás, és egy kis múzeum a vasútállomás épületében, illetve az aktivisták folyamatosan igyekeznek a pálya egy részét közlekedhetővé tenni. Olykor még utazni is lehet a megmentett szakaszon. Ha követed őket a linken, láthatod, hol tartanak éppen.

A munkaidő utáni fotózásnak az az egyik hátránya, hogy kevés idő marad valamennyire megfelelő fényekkel, különösen ha mondjuk Sóstóra akar az ember kijutni fél öt tájban. Így volt ez csütörtökön is, ezért egyből az erdőszéli részre indultam, ami nagyjából Sóstógyógyfürdő “vasútállomás”.
Nyilván az idézőjel sem véletlen, és a pálya itteni részén sétálva kicsit, a szétkorhadt talpfákat, hiányzó rögzítőcsavarokat, rozsdaette váltókat nézve hamar elveszti az ember a bizalmát abban, hogy itt valaha bármi is biztonságosan közlekedjen. Talán csak a néha áthaladó kerékpárosok, akik közül néhányan még ma is körülnéznek a sínekre gurulás előtt. (Ej, ha ezt a zebrára hajtásnál is megtennék!)
Szóval a Múzeumfalu sarkától az állatkerti építőanyag lerakatig jártam be a pályát, majd levezetésként, hangulatjavításként kicsit sétáltam az út túloldalán, a tóparton is.
Ennyi a mai fotóalbum, de tervezek idén még Sóstót. Most azonban klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Kereszttől a villamosig

A keddi fotósétám sem volt hosszú, bár megtoldottam egy fotókiállítás megtekintésével. Így aztán elég furcsán néztek rám, mikor végül kezemben fényképezőgéppel, pólóban kicsit fázósan, szinte sötétben sétáltam a villanygyújtás előtti belvárosban.
Induláskor jól elvoltam az árvácskák között egyedüliként a Hősök terén. A közelgő telet jelzi, hogy kevés virág maradt már a téren, így nem ezek a képek uralják majd a mai albumot.
Az I. Világháborús Hősök emlékműve mindig furcsa volt számomra. Nem akarok műelemzést írni, mert nem értek hozzá, és Horthyt sem citálnám ide. Ami nekem mindig is furcsa volt a szoborban, az a felső rész. Nekem kicsit képzavar a két szélső, tragikus részhez csatolva.
Alaposan közbefényképeztem azért, aztán következett a Nemzeti Összetartozás Emlékműve a tér másik sarkában okospadostól, aminek még utánanézek majd.
Ez az alkotás többször is képbe került, még a tér harmadik sarkából is.
Az alma sem esett messze a pálmától, bár utóbbi láthatóan annyira furcsán érzi magát ott, ahogy én éreztem, mikor megláttam. Gondolom, télre valahol megkímélik majd az életét.
A lemenő nap utolsó sugarainál elkanyarodtam még a főtérre, majd a fotókiállítás következett, és végül a villamos pislákoló fénye jelezte, lassan a közvilágítás is teszi majd a dolgát.
Ezt már nem vártam meg, bár eszembe jutott, hogy olyan séta is kellene majd, míg van.
Nézd meg a fotóalbumot, aztán majd jövök még képekkel, csak előbb el kell készíteni ezeket.
Most klikkelj az ittenire!
KLIKK