Általában nehezen találom ki a bejegyzések címét – különösen igaz ez az ajánlókra 🙂 -, most azonban egyből beugrott a cím.
Van néhány nyíregyházi zenekar, akiknek koncertjei szerencsére kilógnak a napi rutinból. Jó ezekre a koncertekre vadászni, és szerencsére mostanában sorra előkerülnek ezek a formációk.
Szerdán például mindjárt két olyan is, akiket egyébként ritkán hallok.
A Zene Sóstón szerdán igazán kedvemre való zenét hozott. Valamennyire számítottam rá, de azért voltak bizonytalanságok. Kezdem ezzel.
A Jazzmed Band énekes cserén ment át, és az azért eléggé meghatározó egy formációnál, ki van a fronton.
Én igazán Fenyvesvölgyi Attila énekével – illetve kicsit előbb – ismertem meg a zenekart, és ő magasra tette a mércét az énekben.
Helyére Szarka Tibor érkezett. Ezért is volt nagy a várakozás.

Ásványvízért indultam, mert volt még idő a kezdésig. Az úton keltem át éppen, mikor meghallottam az éneket beállásnál. Megszaporáztam a lépteimet.
A koncertet korábbi, saját instrumentális zenéjükkel kezdték. Ez az, amire azt mondom, nem mindennapi. Most is nagyon tetszett.
Az énekes dalok populárisabb feldolgozások voltak. Valóban feldolgozások, és nem másolások. tetszett ez is, és az új énekes hangja is meggyőző volt.
A VIDOR-on hétfő délután hallhatod majd őket a VIDOR faluszéli, de általam leginkább ajánlott színpadán, az Országzászló téren.
Most pedig a képek, aztán a másik koncertről. Klikkelj a képre!

A Texas Tourist volt az este másik zenekara, és nem véletlenül mondtam, hogy különleges volt ez az este.
Ezt a formációt eddig egyszer láttam a sötétségbe boruló X-Caféban, Jimmy énekével azonban nem most találkoztam először. Ezért is volt fontos, hogy ezen a koncerten is ott legyek.
A koncertek előtt kérdezgették tőlem a szökőkútnál, hogy milyen zene lesz. Nem tudtam megmondani, azt javasoltam, maradjanak, aztán megbeszéljük. 🙂
Most sem tudom igazán. Nem tudnám egyik sablont sem rájuk húzni, és talán pont ez a jó. Olykor rock, kis funky, blues, és hozzá remek – az jutott eszembe, hogy olykor zaklatott – gitárjáték, előbukkanó basszus futamokkal, és persze az ének, és a dalok közti “mese” tette teljessé, különlegessé ezt a műsort.
Őket első szombat és hétfő délután láthatod majd a zajosabb, de belvárosi VIDOR színpadon, a Kossuth tér sarkán.
Most pedig képeket láthatsz róluk, ha klikkelsz az ittenire. 🙂

Eső eső hátán, esőnapon, és majdnem esőnapok. Ez lesz ma. 🙂
Szépen haladunk a Zene Sóstón koncertjeivel, és idén alig hagytam ki műsort. Nem is érdemes kihagyni, hiszen egy évet biztosan várni kel majd a következő fordulóra.
A szerda és szombat délutánonként, a sóstói szökőkútnál hallható koncertek közül eddig kettőt mosott el az eső, és néhánynál próbálkozott. 🙂 Volt, hogy előkerültek esernyők, de a közönség kitartó volt.
Mivel a rendezvénynek adott időpontig be kell fejeződnie, így az elaradt koncerteket az adott napi előtt lehet pótolni. Így történt ez szombat délután is, amikor a Long Dusty Road már délután ötkor a húrok és egyebek közé csapott.
A remek country zenéhez táncosok is érkeztek – volt még hel, jöhettek volna még -, és bár nézegettük az eget, megúsztuk szárazon.
Mai első albumom ezen a koncerten készült. Klikkelj a képre!

Az eredetileg kiírt időpontban az eredetileg kiírt formáció következett. Most semmi nem zavarta meg Kovács Miklós bandájának műsorát. Sokkal élvezetesebb volt így, mint pár hete a hitgyülivel versenyezni a főtéren. 🙂
Találkozunk még, de most a képek erről a koncertről. Klikkelj az ittenire!

Szerdán is két koncert lesz Sóstón, a szökőkútnál, mert nemrég elmaradt a Jazzmed Band koncertje, így 17 órakor ők kezdenek. Bele kell húznom, hogy odaérjek, nagyon kedvelem a zenéjüket. 🙂
Utánuk a Texas Tourist következik majd, akikről ugyancsak elmondhatom, hogy kedvemre való zenét játszanak.
A linkeken találsz több infót is a formációkról, találkozzunk a szökőkútnál szerda délután 5 körül!

Utazzunk vissza kicsit az időben, mondjuk szerdára, de szigorúan este hat utánra, mert egyébként nagyon jó nekem a péntek délután. 🙂
Szóval szerda este hat óra, Nyíregyháza Sóstó, szökőkút környéke. Eppen sárgabarackot és szilvát vásárolok, és figyelmeztetnek, hogy a rétest is most vegyem meg, mert később elfogyhat, ahogy az előző héten.
Be is vásárolok hát, még van időm elvinni az autóhoz, sőt, még egy kis uzsonna is belefér. A zöld műfüves színpadon pedig tart a beállás, a Rockwise zenél majd. Gyülekezik a közönség is, és pontos időben elkezdődik a koncert.
Időutazás ez is, akárcsak mai bejegyzésem, csak én nem megyek olyan messzire. 🙂
A zenekar az ötvenes, hatvanas évektől egészen napjainkig utaztatja a közönséget, és a dalok közötti összekötő szövegben mindig megtudunk valami érdekeset az adott korszakról, dalról, előadóról.
Én jól éreztem magam, tulajdonképpen ezért is mentem. 🙂 Meg persze fényképezni.
A képeket pedig akkor láthatod, ha klikkelsz az ittenire.

Nem hiszem, hogy újat mondanék azzal, hogy elég sok koncerten megfordulok. Ilyet azonban még nem láttam. Talán ezért is maradtam olyan sokáig… 🙂
Kezdem az elején.
Dél után nem sokkal értünk ki Sóstóra. A színpad mögül érkeztünk, ahol éppen Charlie énekelt persze felvételről, és borzasztó torzan. Dolgoznak a hangosításon, gondoltam, és végigsétáltunk a főzőhelyek között, aztán úgy döntöttünk, van még idő ebédelni.
A Blaha Büfé-Fagyizót választottuk a többszöri jó tapasztalat miatt. Most sem csalódtunk. A választott étel finom, és jókora adag volt, az árak korrektek Sóstóhoz képest, a 4 decis korsó tele töltve, és a kiszolgálás is rendben volt.
Aztán visszaindultunk a színpadhoz. Charlie kitartott, és ugyanolyan torzan szólt. Rossz előérzetem lett.
A szökőkútnál megvártuk a főzőverseny eredményhirdetését, közben szereztem kávét, elvoltunk.
Egy basszusgitárt hallottunk a színpadról, majd csend, illetve valami zúgás, és kezdődött is a Milord duó műsora. Közelebb mentünk a színpadhoz. Egy zúgó fátyolon át szólt a két ének, és a billentyű. Volt néhány kísérlet a javításra, kevés eredménnyel. Lement a műsor, amelyet ennél csak jobban szólva hallottam már néhányszor.
A képre klikkelve találsz néhány fotót.

Átállás következett. Érkezett egy technikus, aki beállítgatta a lámpákat a színpadon. Akkor még nem tudtuk, ő lesz a nap hőse…
Következett az Artézis. Nagyon szeretem a zenéjüket, most a Zene Sóstón fellépésüket hangolták össze a főzőversenyes rendezvénnyel, így a nagyszínpadon, korábbi időpontban játszottak. Pár perc után éreztem úgy, jobb lett volna a kis színpad. A hangosítás miatt mindenképp. Az egyébként most is nagyon jó előadásból a basszusgitár, valami billentyű, és némi ének jött a zaj, zúgás mellett. Azért az albumban van kép a dobosról is, hiszen ő is játszott, még ha nem is nagyon hallotta a közönség.
A formáció egyébként péntek este fél héttől Nyíregyháza főterén játszik a Made in Nyíregyháza jegyében. szerintem jó lesz. 🙂

Már gondolkodtunk, hogy menni kéne innen, de az előző napi, fantasztikus, kiváló hangosításos korzós koncert után azt gondoltam, kell még kis ilyen hangulat, várjuk meg a Realmen-t.
Jó fél óra beállás próbálkozás után adta fel a zenekar. A technikus láthatóan már korábban.
A helyzetet a korábban már említett világosító mentette meg. Kb 15 perc alatt megcsinálta azt a keverőn, amit az eredeti ember a nap korábbi részében képtelen volt, és szinte már jól szólt a cucc. A korábbiakhoz képest valóban csodát tett. Remélem, kellően díjazták is, hogy megmentette a rendezvényt.
Képeim erről a koncertről is vannak. Klikkelj!

Az előzőekből nyilván adódott némi csúszás, de mindenképpen szerettem volna másodszor is meghallgatni a Blues Balloons-t. Így most erről is van albumom, klikkelj a képre!

Az utcabált már nem vártuk meg, nem volt báli hangulatom. 🙂

Holnap hétvégi ajánló következik, és lehet, hogy most kicsit távolabbi programokat is ajánlok majd.

Remélem, nem unod még a nyíregyházi témákat, mert van még bőven, amiről nem beszéltem, mutattam meg a képeket. Igyekszem hiteles maradni a magam szerény lehetőségeihez képest. 🙂
így ma is három albumot osztok meg a hozzá tartozó beszámolókkal, és akkor is maradna még, ha hétvégén nem bővülne a készlet.
A három albumban az a közös, hogy mind egy koncert sorozat, a Zene Sóstón része, és nem akarom megvárni hozzá a negyediket.

Az első közel két hete készült. Az Állatbarát Alapítvány rendezvényéről szaladtam át pár percre a sóstói szökőkúthoz, hogy készítsek néhány képet a Mentha Project műsoráról. Ezeket láthatod, ha klikkelsz a képre.

Pár nappal később, szerdán a Dóra és a Felfedezők zenéltek hatalmas érdeklődés mellett a sóstói piac pavilonjai mellett.
Van már néhány képem a formációról, de elég régen találkoztunk már, gondoltam, frissítem néhány újjal a gyűjteményemet. 🙂 Így munka után gyorsan kimentem Sóstóra kellemes társaságban kicsit kikapcsolódni. Megérte.
A találkozás képeit az ittenire klikkelve nézegetheted.

A hétvégém elég sűrű volt szerencsére, és néha jólesik világgá menni, más jó zenéket is hallgatni. Így a szombati Zene Sóstón kimaradt, de ahogy láthattad a napokban, azért találkoztunk a No Dress Code Acoustic zenekarral. Szóval nem lettek Cseh Tamás elvonási tüneteim. 🙂

Szerdán azonban már dolgoztam, és igyekeztem is haza, hogy odaérjek Szirota Jennifer és zenekara csodálatos koncertjére. A képeken majd láthatod, hogy nem csak én gondoltam kihagyhatatlannak az eseményt. Jó volt ismét találkozni.
Így a mai írásom végén egészen friss képeket is láthatsz. Klikkelj bátran az ittenire.

Hogy ismételjem kicsit magam, holnap este fét héttől a Long Dusty Road műsorát láthatod majd a Zene Sóstón jóvoltából a szökőkútnál. Hozd magaddal a táncolós cipődet! 😀

Tölthettem volna még vagy 10 percet a lakásban munkából hazatérve, de úgy döntöttem, jobb Sóstón.
A szökőkútnál sem volt hideg szerda délután, de már pakoltak a színpadra, és a nézők is érkeztek lassan.
Ezen az estén a Szüret Utcza könnyed jazz zenével szórakoztatta a Zene Sóstón rendezvényre érkezőket. Én igazán azt szeretem a koncertjeikben, hogy – bár ismerem a repertoárt – mégsem hallom kétszer ugyanúgy a dalokat. A rengeteg improvizáció, vidám zenélés az, ami időről időre elvisz a koncertjeikre.
Szerda este is jól éreztem magam, jó társaságban, jó zene mellett telt az idő.
Fényképezgettem is. Klikkelj a kére, és nézd meg az albumot!

Hétvégén számos olyan esemény történt, amelyen részt vettem, és kb. kétszer annyi, amin nem, bár jó lett volna. Így a beszámolók elmaradtak hétvégén. Mai bejegyzésemben két koncertről is mesélek.

A Zene Sóstón harmadik évében már mondhatom, hogy hagyományokhoz híven az Ukulele Trió indította az idei koncertsorozatot múlt szerdán. A népszerű dallamok különleges feldolgozásai a koncert közben érkező szúnyogbombázó (vagy talán inkább szúnyogterelő) Ancsa zajának ellenére is nagy sikert arattak. A távolból figyelők akár csárdást járó közönségről is beszámolhatnának. 🙂
Mai első fotóalbumom ezt a koncertet dolgozza fel.
Klikkelj a képre, majd gyere vissza, mert folytatom.

A Zene Sóstón koncertjei szerda és szombat délutánonként, 18:30-kor kezdődnek a sóstói szökőkútnál.
Szombaton a duóból trióvá alakult Melounge szórakoztatta a szép számmal összegyűlt nézősereget.
Néhány napja a Bencs Villában már láttam a formációt ebben a formában. Akkor is, és most is tetszett a műsoruk.
Természetesen néhány képet erről az estéről is megnézhetsz a következő albumban, ha klikkelsz a képre.

Szerdán a Jazzmed Band játszik majd a szökőkűtnál, érdemes ismét arra járni. 😉

…és még egy rövid gondolat. Az hiszem, a sóstói szórakozóhelyek forgalmának is jót tesz az, ha ilyen színvonalas koncert esték csalogatják Sóstóra a vendégeket. Ezen érdemes lenne elgondolkodni bizonyos vendéglátó hely vezetésének…