2017.05.20. szombat, 08:15
Mondták pár napja, óvatosan a zenei kritikával, hiszen nem vagyok zenész. Nem jártunk teljesen a dolog végére, de én azt mondtam, véleményem azért lehet, és van is, mint ahogy bárki másnak is.
Mivel a fotózás a hobbim, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan rendezvényekre megyek el amiről úgy gondolom, tetszeni fog. Aztán van, amikor tévedek. Ilyenkor jön a negatív vélemény, és legközelebb nem nézem meg az adott produkciót. Hangsúlyozom, saját véleményt írok, nem valaki másét ismétlem.
Ez a rövid bevezető választ ad arra a kérdésre is, miért nem vagyok ott bizonyos eseményeken, és azért most írom le, mert a pár héttel ezelőtti Mobilmánia koncerten volt néhány dolog, ami – nekem – nem tetszett. Ettől még a szép számú nézősereg remekül érezte magát, és ez így van jól.
A Mobilmánia létrejöttének célja az volt úgy tíz éve, hogy a P. Mobil dalok a régi, ismert tagok előadásában szólaljanak meg. Az apropót pedig az adta, hogy a P. Mobil abban az időben meglehetősen kanyargós úton kereste a helyes irányt. Szóval komoly igény volt a Mobilmánia hangzására, és ezt Zefi remekül ismerte fel, ami nyilván nem tetszett mindenkinek, és akkor finoman fogalmaztam. Az igény azonban jogos volt, a siker pedig megérdemelt.
Így került egy színpadra Zefi, Bajnok, Tunyó, Vikidál és Rudán Joe. Szép volt, jó volt. Szerencsém volt szinte az utolsó koncertjüket látni a debreceni Lovardában Tunyóval.
Tunyó halála nagy változást hozott a zenekarban, és ez már nem az az irány volt, amiért én nagyon kedveltem őket. Szinte teljesen egybefolyt a Rockband a Mobilmániával, és elkezdődött az a zenészvándorlás, ami a P. Mobilnál is folyt pár évvel korábban.
Ezek miatt többször lemondtam a Mobilmánia koncertekről, de néha azért visszatérek, hátha.
Megtudtad tehát, hogy kerültem azon a vasárnap estén a Club Hollywoodba, a Mobilmánia koncertjére.
A zenekar alapos változáson ment keresztül utolsó találkozásunk óta. Zefi, Bajnok és Donászy maradt, új fiatal gitárosok és énekes érkezett, és vendégként Vikidál, illetve az évek óta visszatérő – számomra elfogadhatatlan – Tunyó bejátszás.
A P. Mobilnak nagyobbrészt a Tunyogi korszakát hallgatom, évek óta, rendszeresen. Így különösen rosszul esik, ha a zenekar nem tudja lekövetni a több éves énekfelvételt. Tunyó szerintem több tiszteletet érdemel.
A Mobilmánia ebben a felállásban érthetően már egy ideje nem csak P. Mobil dalokat játszik. A saját dalaik kissé más irányt mutatnak, de ez rendben van egy önálló, nem csak a múltból élni akaró csapatnál. A Deep Purple feldolgozással azonban még van munka, Bye bye London ide vagy oda.
A műsor jó része rendben volt, mégis egy darabig most ismét hagyom érni az elhatározást, hogy ellátogassak a koncertjükre. Addig pedig hallgatom a P. Mobil Tunyó és Vikidál korszakát.
Mutatok azonban képeket a vasárnap estéről. Klikkelj az ittenire!