…és ha már TRB

Idén még nem írtam Zefiről, de a sidebar-on is ott a link, figyelemmel kísérheted mindennapjait.
Bevallom, csodálom kitartását, mellyel sorsát viseli. Jómagam, mikor jó pár éve életemben először mezei gyomorrontással kórházba kerültem, akkora pánik fogott el, mintha onnan soha többet vissza nem térhetnék…
Zefi mindennapjai jó féléve telnek úgy, hogy erős hite, családja, remek orvosai, ismerősei, barátai, rajongói tartják benne a lelket (hú, de rossz így ez a mondat).
Egy ideje követhetjük is a “történéseket”, bár most jó pár napja hallgat.
Nem egy szívderítő olvasmány, mégis naponta megnézem, és őszintén drukkolok a felépüléséért. Szerencsére egyre jobb hírek érkeznek, már készül a visszatérés terve.
Remélhetőleg pár hónap, és ott láthatjuk az újrapolitúrozott Hammond mögött…