Olvasom az írást Nyíregyháza lapján. Mélygarázs építését tervezi az önkormányzat.
Az ötlet jó, mert a belváros lezárásával rengeteg parkoló szűnt meg. Illetve azok is csak elvileg, mert az építési területként – talán ok nélkül – kijelölt területen rengeteg autó parkol nap mint nap. Bizonyára engedéllyel, mert a könyvtár mellett hónapok óta őrkunyhó van…
Szóval az ötlet jó, mint mondtam. Ismét a megvalósítás az, ami – hogy finoman fogalmazzak – kívánnivalót hagy maga után. Láthattuk ugye a kiskörút nyomvonalának elfuserálását egy magánérdek miatt. Ha ez már így alkult, lehetne kicsit köszörülni a csorbán.
Sajnos azonban – mint oly sokszor mostanában – most is azt érzem, mintha az egyetlen igazi cél az öreg fák kiírtása lenne, bárhol is legyenek azok.
Sorolom: Hunyadi út – Bocskai út kereszteződése, mert nem tud befordulni a busz. (Megjegyzem a fa akkor is ott állt, mikor az kereszteződést vakon tervezték.)
Spar áruház oldalában, az Obi áruház építése miatt sunyi módon, bérfavágókkal.
Ungvár sétány, a Jósaváros kövezése okán, állítólag véletlenül.
Tőke utcai bölcsőde udvarán, mert árnyékot vetett a gyermekekre. A szülők azóta ernyőket hordanak az intézménybe, hogy ne kapjanak napszúrást a picik. (Megjegyzem ezek az ágak ma is ott száradnak az udvaron.)
Hirtelen ennyi jutott eszembe a közelmúlt eseményeiből.
Nézzük akkor, hol lehetett volna kisebb kárt okozni az építkezéssel? Köszörülhetnék a csorbát azzal, hogy nem a belváros immár szinte egyetlen parkját, öreg fáit dúlják fel, hanem az amúgy is pusztaként működő, a kiskörút elfuserált nyomvonala kapcsán parlagon maradt terület alatt helyezik el az autókat.
Tudom, próbálták pályáztatni, de a vállalkozónak jobban tetszett a park . (Szerintem a városlakóknak is jobban tetszik.)
Nincs messzebb a belvárostól, mint a park, és ráadásul az a terület olyan ronda maradt, hogy valamit úgyis kezdeni kellene vele, nehogy a maradék, véletlenül odatévedt turista is sírva fusson el a városból.
Vagy a másik nem kevésbé ronda belvárosi terület a Síp utca – Egyház utca közötti évek (talán évtizedek) óta pusztaként üzemelő terület. Hátha a mélygarázs tetejébe lehetne fákat ültetni.
És hogy honnan a cím?
Amikor a Nagy Gödör építkezés terveit láttam, azt mondtam, ez nagyon ismerős. Aztán – ahogy fotóarchívumomban nézelődtem -, meglett a megoldás.
Miskolcon láttam szinte ugyanilyet, mikor a Kocsonya-fesztiválon fényképezgettem.

Most pedig a fent linkelt írásban miskolci nézelődésre hív az önkormányzat. Igaz, most a mélygarázs építése kapcsán.
Remélem, városunkból nem lesz Miskolcklón. Szürke városból van már elég.
Nyíregyházának volt egy arculata. Annak már nagyobbrészt reszeltek, de lehetne új. Ehhez viszont szerintem nem az itt-ott elszórt kisebb-nagyobb betonkockákon át vezet az út.

Hónapok óta tátong ez a lyuk a belváros intenzíven gyalogos járta helyén.
Ez már önmagában is okot adhatna a javításra, mert akkora a hasadék, hogy egy felnőtt is beleeshet. Akár nappal is. Este pedig egyáltalán nem mondható fényárban úszónak a hely.
Igaz, úgy 20 méterre beton is, fény is van, de az építési terület, nem igazán lehetséges ott közlekedni.
Talán kitaláltad, a hely a Nagy Gödör építkezés kerítésétől van ilyen hatalmas távolságra.
Tucatjával “suhannak” el itt naponta az építkezés járművei, talán a beszakadáshoz is lehet köze a hatalmas jószágok mozgásának. Eddig a munkások a gödörben dolgoztak, gondoltam, nem látják.
Egy ideje azonban már a felszínen betonoznak. Talán nem növelné meg teljesíthetetlenül az építkezés költségét, ha egy vödör betonnal átsétálna egy szakember az út túloldalára…
Ráadásul itt szükség is lenne rá, nem úgy, mint a leendő üzletházra.

Tegnap néhányszor átrohantam a téren. A nyár közeledtét jelzik a múlt évről már ismert sárga tetős asztalok, melyek hol a Bethlen utcára, hol a sétálóba kerülnek át néha a térről az ott rendezendő programtól függően.

Ismét megállapítottam, hiányzik az információs asztal, melyre két éve olyan büszkék voltak, és szerintem is jó gondolat volt. Kár, hogy már múlt évben sem láttam.
Én ugye elbóklászok a városban, de ha – ahogy mondják – a cél az idegenforgalom fejlesztése, lehetne tenni érte valamit, hogy a belvárosba tévedő idegen ne a Nagy Gödör építkezés kerítésére ragadjon fel városnézés közben, hanem megtalálja az olyan látnivalókat is, amiket valóban érdemes megnézni.
Ugyancsak érdemes lenne városi, és megyei rendezvények programfüzetével ellátni az idetévedőket. Az lehet, hogy a Turinform irodában vannak ilyenek, de biztosan nem csak én vagyok úgy vele, hogy szívesebben látnám, ha ezt próbálnák a kezembe nyomni a téren a szuper olcsó cipővásárlásra, vagy az önmegismerésre felhívó lapok helyett.
Tavaszkezdetkor az egyik hírportálon foglalkoztak a téren lévő hajléktalanokkal is.
Akkor elég kezelhetetlennek tűnt a dolog. Napokig néztek farkasszemet a padon borozgató hajléktalanok az előttük álldogáló tehetetlen közteresekkel, aztán nagyrészt eltűntek valahová.
Megmaradt ugyan a posta lépcsőjén üldögélő néni, pár méterre tőle, az automatánál a vak srác, meg a saját készítésűnek látszó (és hallatszó) bendzsóját immár gitárra cserélő muzsikus, de tegnap ennyi volt a megszokott arcokból.
Meg persze a szórólaposok, akik engem szerencsére már békén hagynak. Viszont uniós ajándékként megjelent a téren egy román cigány csapat.
Nagyon nem mennék bele az “értékelésbe”, de háromból háromszor akadtam ki tőlük.
Hihetetlenül szemtelenek, agresszívak (meg persze büdösek). A szokásos nyálas szöveggel érkeznek szemből. Aztán bármit teszel, nem tudod kikerülni. Ha mégis, akkor rád ragadnak, ha gyorsabb próbálsz lenni, stílust váltanak, és szidni kezdenek.
És mindezt láncban.
Átjutsz az egyiken, ott terem a másik. Mondom, háromból háromszor kellett átverekednem magam a téren rajtuk, és harmadszor már én is üvöltöttem. Remélem, megjegyeztek.
Remélem úgy, hogy mától elkerülnek, és nem úgy, hogy kapok egy kést a hátamba…

Ismét gödrözök kicsit 🙂
A cím a még mindig friss emlékként élő Indul a bakterház-ból ugrott be, mikor szembetaláltam magam ezzel a szerkezettel:

Szembe, mert valamilyen oknál fogva csak forgalommal szemben tud takarítani.
Városi legendák terjednek az eszköz hatékonyságáról, már ami a szembejövők megdobálását illeti. Mint látszik, az útkaparás hagyományos tisztító funkciója azonban nem az erőssége.

…de lássuk a történetet!
A Nagy Gödör építkezés jellegéből adódóan tetemes mennyiségű föld eltávolításával jár, melyet a képen látható jókora autók serege hordoz el valahová.

Ennek nyilván ez a rendje, a hely adott, onnan csak ily módon lehet elvinni. (Azt, hogy az egész építkezésnek mennyi értelmét látom, elmondtam már párszor.)
Tehát jön a teherautó a sáros építési területről, és hozza a sarat. A rakfelületén, és a kerekén. A kerekéről viszonylag hamar elhagyja, a platóról azonban egész úton szórja.
Ez a Dózsa György úti, és a Hunyadi úti kereszteződésben különösen látványos, és nem kevésbé veszélyes. Útvonala remekül követhető a felszórások alapján.
Hiába, mint tudjuk, “hitből, homokból”… és a homok még megvan.

Jön tehát az útkaparó, szemben a forgalommal. A forgalom pedig menekül. Oldalra. És ekkor jön a meglepetés. Valami kopog. Bizony, ez a remek szerkezet nem annyira gyűjti, mint inkább dobálja a sarat… meg amit az úton talál. Eddig csak hallottam róla, tegnap azonban “volt szerencsém” rosszkor rossz helyen lenni.
Az álló kocsisorban lámpára várakozva átélni a kövezést.
Csak ülsz tehetetlenül az autóban, és hallod, ahogy kopog az anyag az autón.
Tudom. Miért mászkálok arra?

A kép ismerős lehet. Amiért most előkerült, az a bal alsó sarokban álldogáló “kerekesseprű”.

Nos, ez az eszköz azt a szokást vette fel, hogy a forgalommal szemben sepri az utat.
Az tagadhatatlan, hogy rengeteg sarat felhordanak a hatalmas földszállítók az amúgy is kaotikus közlekedési “renddel” megáldott útszakaszra. Ezt valóban illik mielőbb eltakarítani.
Ami a gondom vele, az a módszer. Persze ez az egész Nagy Gödör építkezésre vonatkozik.
A szemlélet, hogy nem érdekel semmi, senki, mi építkezünk, ha kell, ha nem.
Szóval a sárdobáló jön. Szembe a forgalommal. Akkor is, mikor a lámpa zöldre vált. Akkor is dobálja a sarat, mikor mellette áll egy autó…
…és hogy honnan a cím? Remélem, már csak négyszázat kell aludni, és helyreáll a rend a randa belvárosban.

A cím egy jópár éves kabaréjelenetet juttat eszembe.
Kern András előadásán még ma is jókat vigyorgok, pedig egyrészt ahányszor hallottam, talán tudom kívülről, másrészt nem biztos, hogy az, amiről szólt, akkor annyira mulatságos lett volna.
A párhuzam valahol ott lehet, hogy egyrészt annyiszor írtam már a témáról, hogy tudhatod, mi a véleményem, másrészt a belvárosunkat sem azért “építik” át, hogy jól szórakozzunk..

Nem ígérem hát, hogy a város szép arcát látod majd – eljön majd az is, remélem -, cserébe viszont választ kapsz arra a kérdésre, igazuk van-e a tilosban parkoló autósoknak. Szerintem…
De kezdjük a körsétát egy csöppet sem hízelgő, és vendégcsalogató képpel, a Nagy Gödör építkezés mi(nden)napi arcával.

Nemrég azt ígérték, elhelyezik azt a táblát, amelyen mindenki láthatja, kiknek köszönhető ez, és a majd várhatóan a látványtervnek megfelelő jó egy év múlva megjelenő kép.
Nos, körbejárva nem találtam ilyen táblát. [Szerk: A képek hétfőn készültek. Kedd délután arra járva már voltak táblák.]
Talán erre a képre – érthető okokból – nem olyan büszkék az “alkotók”, mint mondjuk a valóban szépen újjáépülni látszó Jereván építői (de erről majd akkor, ott 🙂
Most nézzük az autósokat.
A építkezés egy másik sarka, a művház, és környéke. Néhány fizető parkoló, szerintem – mostmár – korrekten kitáblázott forgalomirányítás, és annak teljes figyelmen kívül hagyása.

Úgy gondolom, innen a közteresek hiányoznak a maguk durva nevelési módszereivel. Itt más nem segít.

Ez volt az “autósellenes” rész. 🙂
Jöjjön most a másik oldal. Egy utcával beljebb.

Itt is – táblailag – hasonló a szigor. Amit nem értek, itt miért tilos a parkolás.
Elvileg a Nagy Gödör építkezéssel indokolták, azonban közben a területet sikerült úgy bekeríteni, hogy ezen az útvonalon az nem közelíthető meg.
Magyarul semmiféle építési forgalom nincs. Jogos tehát – szerintem – hogy ezt a területet használhassák parkolásra, különösen az ünnepi forgalom idején. Meglepne, ha pont ez idő alatt akarnák bedíszburkolni az utcát…
Tehát innen egy ember hiányzik létrával, villáskulccsal, aki leszereli a képen látható táblát.

Tudom, hogy elég negatív a hangulatom mostanában. Talán az ősz teszi…

A fa – a tegnapi zászlóhoz hasonlóan – a Nagy Gödör építkezés kerítésén belülre került.
Kedden még élt…

Kíváncsi lennék, van-e tipped, mi lehet a címbeni dolog?
Nem ma keletkezett a név, nem is én találtam ki, még abból az időből származik, mikor a Nagy Gödör Üzletház – no, ezt viszont én – a nagy gödör szakaszánál tartott, és reménykedhettünk abban, hogy híres elődjéhez hasonlóan ő is eltűnik majd a süllyesztőben.
Ez álom maradt, a nyomasztó Csernobil-klón immár sokadik nevén ott kísért a belváros közepén.
Elvégre ebben a fene nagy demokráciában legalább a névről had döntsön a nagyérdemű…
Minap bokrétát kötöttek az épülő Nagy Gödör Üzletház tetejére, így már biztosan nem lesz fű a helyén 🙁
Szebb sem lett tőle, de legalább biztosak lehetünk benne, hogy nem építik tovább… felfelé.
Mint láthatod, az építkezés remekül illik a környezetbe.

És hogy miért is foglalkozom ilyen sokat vele?
Mert nehezen tudom elfogadni, hogy ilyen egyszerűen tönkre lehet tenni a belvárost, és minden egyes újabb híradásról eszembe jut, milyen szép nonprofit park lehetne a helyén.
A betontitanicot pedig Cseka blogjában olvastam, a szeptember 17.-ei bejegyzés.
A Nagy Gödörre visszatérve múlt hétvégén jártam a belvárosban.
Jókora vas gerendák kötik össze a leendő üzletház két szárnyát.

Ezek tartják majd azt az üvegfolyosót, amelyről büszkén írták a nagygödörhívők, hogy milyen remekül átlátszó lesz majd.
Bizonyára elkerülte figyelmüket, milyen átlátszó lehetett volna a belváros betonszarkofág építés nélkül…