Ha egy szót mondhatnék csak a Rock és Blues legendák koncertjéről, illetve inkább a hangzásról, a szó az lenne: szar.
Tudom, ezt a szót még nem láttad leírva nálam, most azonban ez jutott csak eszembe.
Fel vagyok háborodva, hogy egy ilyen helyre el mertek hozni egy ilyen rendezvényt.
Fel vagyok háborodva, hogy az előadók partnerek voltak ebben.
A történet: a bejáratnál kiderült, P. Mobil nem lesz.
Ezért a belépő 200 forinttal olcsóbb.
Mármint a helyszínen.
Mert elővételben ugye…
Nálam mindig kétszázforint ez a dal…
Azt már ott megtudtuk, hogy Tunyó pénteken rosszul lett a koncerten, és ezért marad el a mai Mobil.
Itthon aztán megnéztem a P. Mobil lapját.
Mitagadás, érdekes a közlemény.
Bennem nagyon rossz érzést kelt.
Térjünk vissza a Zrínyi Gimi tornatermébe.
Nos, ez mindenre alkalmas, csak koncertre nem.
Kong, visszhangzik, rosszul szól minden.
És talán néhány beállás is felületes lehetett, gondolok itt például a Lordra, mert Bill utánuk egészen tűrhetően szólt.
De csak sorjában.
Waszlavik olyan volt, amilyenre számítottam.
Talán kicsit mégis gyengébb.
Mintha csak egy floppyt hozott volna a szintihez.
Nem szépítem, borzalmas volt.
A Lordtól nem vártam már azt, mint régebben, de becsületesen helytálltak.
Ha ez a hangosítás felül tudta volna múlni a Sokol rádió minőségét, egy életre emlékezetes maradhatott volna.
Profi zenészek, megcsinálnak egy ilyen koncertet.
Aki igazán ott is volt, Erő, és Misi.
Misi hangja, lendülete páratlan.
Szerencsére Erő játéka hallatszott valmennyire, de Gödike hiába kaparta le a billentyűt a szintiről.
Pedig becsülettel dolgozott.
Loui is ütötte, ahogy kell, a Vidaferipótló viszont nagyon kevés volt.
Azt hiszem, egy basszistának kevés, hogy előre-hátra mászkál a színpadon néha hol Erőnek, hol Misinek van útban.
A Lord jobbat érdemel…
Jött Bill.
Szerencsére ekkorra már összejöttünk annyian, hogy kevésbé kongjon a terem.
De továbbra is azt mondom, a hely alkalmatlan koncertek tartására.
Ja, a Bill koncertről ismét csak azt írhatom, mint eddig bármikor.
Fergeteges volt.
A Király mindig jól választ társakat, és most a basszusgitáros is csúcs volt.
Remélem, a Lord basszusosa maradt megnézni…
A Ricsében igazán az tetszett, ami nem Ricse volt, és az utánpótlás, Nagy Hunor Attila dobolása.
De a hangulatra nem volt panasz, öreg zenészek, tudják mit kell csinálni.
Ja, és fontos még kiemelnem a gitárosukat (no nem a Vedres Joet, a másikat)
Ezután következett a Mini.
Valamikor az ifiparkban láttam őket élőben, koncerten utoljára.
Eszméletlen volt, csak a hangosítással volt még mindig bajom.
Ezután úgy döntöttünk, otthagyjuk a koncertet.
Így nem hallottuk az Emerettát és a Blues Campany-t.
Talán majd egyszer, egy normális helyen.
Ide esetleg egy Bill koncertre megyek el.
De csak azért, mert olyan ritkán jár felénk, hogy semmiképpen nem szeretnék kihagyni egyetlen alkalmat sem.
Ja, képek nem lesznek.