2007.11.30. péntek, 08:47
Idős, jólöltözött házaspár száll fel a vonatra.
Nagyapa elől, kis kerekesszatyrot húz fel maga után a lépcsőn.
Nagymamánál olyan nagymamás táska.
Nem túl nagy, de nem is kicsi.
Épp akkora, hogy valami mindig kilógjon belőle.
Emlékszem, ilyen volt gyermekkoromban nagymamámnak is.
Mikor hazaért valahonnan, mindig kikandikált valami nekünkhozott.
Nagyapa, miután biztonságban tudja a kerekest, nyúl nagymama táskájáért.
– Ne karmolássz azzal a nyamvadt kezeddel! – jön az elutasítás.
– Kuss! – érkezik kapásból az elfogadás.
Nagymama segítség nélkül száll fel.
Csendben elindulnak ülőhelyet keresni.
Vajon mióta élnek így együtt?
2007.11.26. hétfő, 19:12
…hogy azért nézzek hírportálokat, hogy tudjam, mikor hogy jutok el a munkahelyemre.
…hogy azért vegyek ki szabadságot, hogy ki ne rúgjanak, mert nem érek be.
…hogy ha éppen nem sztrájkolnak a vasutasok, akkor is késik a vonat.
…hogy sztrájkolók vigyorognak rám a tv-ből.
…hogy holnap, miközben hajnalban gyalogolok keresztül a városon az állomásra, a buszsofőrök a melegedőben falják a szakszervezet júdáspogácsáját, mint tették azt vasutas társaik nemrég.
…hogy pohos, jól fizetett szakszervezeti vezetők a családok karácsonyával zsarolnak.
Pár nap későn kelés után ma ismét 5 óra.
Tegnap este kilenc után nehezen kényszerítettem magam alvásra.
Valahogy maradtam volna még ébren.
Meg persze ma itthon, legalább hétig aludva, majd ágyban KV-zva.
De ez nem lehetséges, így aludtam.
Most pedig készülődök a hajnali vonatozásra.
5:55-kor, mint mindig kilépés az ajtón, és huss.
De azért szép napot! 🙂
2007.11.25. vasárnap, 10:43
Szerda.
Kis pozitívkodás az első szabinapon. 😉
Mégiscsak van valami haszna a mai sztrájknak.
Nem sok értelme lett volna dél körül munkába indulni, így szabadságot vettem ki.
Nem mondom, hogy kedvemre való, ha más osztja be az időmet, de ezt most hagyjuk.
Tehát szabadságon vagyok, és igyekszem behozni a lemaradásaimat.
Persze a csöpögő vízcsapot is megcsinálom majd, de most libázok előbb. 
Valami előzetes volt már az úgy két hete történt eseményről, ígyhát nem mesélek sokat.
Jövőre gyere el, nézd meg személyesen. 🙂
Íme az album:
klikk
A reggeli KV-m mellett elgondolkodtam, nekem miért fontosak a kis zöld terek?
Talán azért, mert a döntéshozókkal ellentétben én sokat járok gyalog.
Például régebben átsétáltam a Benczúr téren, vagy leülhettem a Jereván teraszán.
(Tényleg! Vajon mi lesz vele?)
Aztán ki a forgalmas Széchenyi útra.
Ismét zaj, tömeg, forgalom.
El az Omnia mellett, majd hirtelen balra be a térre.
És eltűnik a tömeg, a zaj.
A jókora bozót nagyrészt eltakarja a csúf valóságot.
És tart ez mindaddig, míg át nem érek a Kálvin térig.
Mert mondom, én sétálok.
Aki autóval jön, annak ebből annyi marad, hogy:
“Már megint mindenki előttem akar átmenni a zebrán.”
“Már megint kerülgetni kell ezt a francos parkot.”
“Már megint elsőbbséget kell adni az Iskola utcán szembejövőnek.”
“Már megint a jegyirodánál áll a sor vége.”
“Már megint késve tudok behajtani a sétálóutcába.”
2007.11.23. péntek, 18:45
Ma remek napfényes idő volt, és ma sem utaztam.
Bóklásztam kicsit a városban.
Napozgattam, miközben néztem a serénykedő embereket a Kossuth tér fel nem dúlt részén.
Aztán eszembe jutott egy tér, aminek lehet, ugyancsak nem sok van hátra.
Rájöttem, sosem fényképeztem még itt.
Legyen hát.
Az idén lemaradtam a Kossuth téri fenyőállításról.
A sztrájknak köszönhetően azonban a díszítésnél kicsit ott voltam.
2007.11.22. csütörtök, 19:14
Nálam véletlenül került mára az előző két szomorú bejegyzés.
Most este találtam ezt a SZON-on.
Itt pedig megnézheted a videot is…
Tegnap, mikor jó pár nap után kénytelen voltam a belvárosba menni, gondolkodtam, melyik oldalról kerülhetem meg.
Mikor odaértem, megdöbbentem.
Ami eszembe jutott, hogy olyan, mint egy börtön.
Nagyjából így képzelem el én a büntetés végrehajtás intézményét.
Nem színes tv, nem kényelem, napfény.
Büntetés végrehajtás.
Hogy ne vágyjanak vissza.
Hogy az első hidegebb napon ne így próbáljanak az otthoninál jobb körülmények közé kerülni.
Szóval elrettentés.
Aztán eszembe jutott, hogy a megyében épül egy funkciójában, és nem csak kinézetében börtön börtön.
Rákerestem…
Nézd meg!
Szerinted melyik az elrettentőbb?
2007.11.19. hétfő, 16:14
Folytatódik az egy darab egyes számot oldalán viselő vagont olykor tartalmazó, de egyébként csak másodosztályú kocsikkal közlekedő vonatunk története.
A mai szakadt, ütött-kopott, koszos vagonos világban felüdülés egy nem izzadós-műbőrüléses kocsi felbukkanása.
Még akkor is, ha csak itt-ott van fűtés és világítás, és némely ablakot felhúzni sem lehet.
Ilyen külsőségek láttán az ember nem is gyanakszik arra, hogy ez a kocsi a pályaudvari és Elvirabéli kiírás, és a hangosbeszélőn ugyancsak közölt “csak másodosztályú, nemdohányzó kocsikkal közlekedik” bemondás ellenére elsőosztályú.
Eddig a kalauzok sem gyanakodtak erre.
Így hát ha néha felbukkant a szerelvényben a kocsi, igyekeztünk ott helyet találni.
Csütörtökön azonban morcos, szigorú tekintetű kalauz érkezett, és emígyen szólt: “A másodosztályon kellene majd keresgélni legközelebb!”
Hiába érveltünk azzal, hogy a kocsi állapota a másodosztály szintjét sem üti meg (márha nem a mávos normát nézzük), merthogy ott is alapvető lenne a világítás és a fűtés, nem tágított.
Ennél érdekesebb csak az állomási információs hölgy levezetése volt.
Szerinte ha az ugyanazon a vonaton olykor-olykor megjelenő szakadt nem műbőrülésessel szeretnénk utazni, annak a következő a módja:
1. Kimegyünk a peronra
2. Megnézzük, van-e olyan kocsi, amelynek oldalán egyes szám díszeleg
3. Visszamegyünk a pénztárhoz, és vásárolunk első osztályú pótjegyet
4. Megpróbáljuk elérni a vonatot.
A jogosan felmerülő kérdésre, miszerint:
Miért nem mondja be a “műsorközlő”, hogy ma éppen van elsőosztályú kocsi is, a válasz értetlen arccal a következő volt:
Mert fogalma nincs, nem ő állítja össze a vonatot.
Gondolom a vonat összeállító más szakszervezet tagja, és így bizonyára csak az oly ritka sztrájkok idején beszélnek…
