KV mellett

A reggeli KV-m mellett elgondolkodtam, nekem miért fontosak a kis zöld terek?
Talán azért, mert a döntéshozókkal ellentétben én sokat járok gyalog.
Például régebben átsétáltam a Benczúr téren, vagy leülhettem a Jereván teraszán.
(Tényleg! Vajon mi lesz vele?)
Aztán ki a forgalmas Széchenyi útra.
Ismét zaj, tömeg, forgalom.
El az Omnia mellett, majd hirtelen balra be a térre.

És eltűnik a tömeg, a zaj.
A jókora bozót nagyrészt eltakarja a csúf valóságot.
És tart ez mindaddig, míg át nem érek a Kálvin térig.

Mert mondom, én sétálok.
Aki autóval jön, annak ebből annyi marad, hogy:
“Már megint mindenki előttem akar átmenni a zebrán.”
“Már megint kerülgetni kell ezt a francos parkot.”
“Már megint elsőbbséget kell adni az Iskola utcán szembejövőnek.”
“Már megint a jegyirodánál áll a sor vége.”
“Már megint késve tudok behajtani a sétálóutcába.”