Nagyik

Idős, jólöltözött házaspár száll fel a vonatra.
Nagyapa elől, kis kerekesszatyrot húz fel maga után a lépcsőn.
Nagymamánál olyan nagymamás táska.
Nem túl nagy, de nem is kicsi.
Épp akkora, hogy valami mindig kilógjon belőle.
Emlékszem, ilyen volt gyermekkoromban nagymamámnak is.
Mikor hazaért valahonnan, mindig kikandikált valami nekünkhozott.
Nagyapa, miután biztonságban tudja a kerekest, nyúl nagymama táskájáért.
– Ne karmolássz azzal a nyamvadt kezeddel! – jön az elutasítás.
– Kuss! – érkezik kapásból az elfogadás.
Nagymama segítség nélkül száll fel.
Csendben elindulnak ülőhelyet keresni.
Vajon mióta élnek így együtt?