Változatosság

Tegnap reggel egy első osztályú kocsit találtunk a vonat elején.
Legalábbis kívül hatalmas egyes volt rajta.
Mivel a vonat “leírása” csak másodról szólt, nyugodtan felszálltunk.
A kocsiban eszméletlen büdös fogadott, mintha elektromos tűz lett volna nemrég.
Ezt támasztotta alá, hogy sem világítás, sem fűtés nem volt.
Feladtuk hát a magasabb komfortot.
A meglepetéseknek azonban még nem volt vége.
Valószínűleg villanyszerelő vállalkozás középvezetője lehetett egyik fülketársunk.
Ezt abból gondolom, hogy útközben megtanultunk elektromos hálózatot tervezni, kitanultuk, hogyan kell telefonon üvöltve-káromkodva helyre tetetnni az otthon maradottakat, nehogy úgy érezzék, lazíthatnak.
Aztán a stresszes állomáson – kitaláltad, Hajdúhadház – furcsa vasutasok szálltak fel.
Illetve vasúti alkalmazottak.
Ettől kezdve a MÁV belső ügyeit hallgathattuk a jól táplált és jól értesült triótól.
Meg némi SZJA törvény értelmezést.
Szószólójuk, aki olyan sötét volt, hogy szerintem tőle égett ki a villamos hálózat a másik kocsiban úgy vágta le magát másfél mázsájával a három fizető utas közé, hogy komolyan aggódtam testi épségükért.
Szóval érdekes utunk volt.