Az elsőkből lesznek az utolsók – jutott eszembe a mondás megfordítása, mikor szembesültem azzal, hogy a legelső kisszínpados koncertről nem írtam beszámolót, nem osztottam meg a képeket. Zárjuk hát ezzel az idei VIDOR Fesztivált.
Nyitó napon ugye “hagyományosan” nincs kisszínpad – hova vezetne, ha vidámság lenne megnyitó előtt -, szombaton kihagytam a VIdámság és Derű ORszágos seregszemléjét, így a vasárnap délutáni volt az első kisszínpadosom.
A Rockhajó műsora volt, amit ismét szerettem volna megnézni, így időben érkeztem.
Bár ebben az évben sátorozási lehetőség – értsd: mobil fedés – is volt a kisszínpadon, a vasárnapi szikrázó napsütést még élvezhették a fiúk. A további napokon aztán, ahogy láthattad, szükség volt a védelemre.
A Rockhajó saját dalainak köszönhetően előkelő helyet foglal el kedvenc listámon, így most is igyekeztem tökéletesíteni szövegtudásomat. 🙂
Ez a nap hozta el idei első látogatásunkat a VIDOR Kertben, ahol a Marina & The Kats formáció fergeteges koncertjét láthattuk. Szerintem nagyszínpad esélyes produkció. Bár nem fényképeztem az albumom számára, emlékemben megőrzöm a koncertet.
Ugyancsak ez a nap hozta el idei első – rövid – találkozásomat a pantomimesekkel is. Örültem, hogy újra itt vannak.
Most pedig lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!

“Hiszen elmúlsz húsz” – jutott eszembe, mikor a VIDOR záró napjának beszámolóját kezdtem írni. Meghát 2 éve Geszti is rendelkezik némi VIDOR érintettséggel, így elfér a link indulásnak. Nem is beszélve a dal szövegéről. Akár a beszámolót sem kellene megírnom, de nem úszod meg. 🙂 (Na, lenyomtam a Rapülőket, mert nem tudok összerakni egy mondatot. 🙂 )

Szóval 2. Nappal kezdtük a záró napot. Ez a 2. nap volt, amikor koncerten láttam őket, és már az 1. napon úgy gondoltam, követem majd őket. Nem túl sokan napoztunk a téren a kezdéskor, így jól körbe mászkáltam a színpadot a szaladgálós gépemmel, készítve egy pár perces videót is. Ma reggel kaptam egy 90%-os tárhely figyelmeztetést, így ezt most nem fogod nálam látni, de az albumban pár képpel megmutatom a hangszert, ami miatt külön is érdekelt a koncert. Persze a mai világban az sem utolsó, hogy saját zenét játszik a formáció és szerencsére nem is (mai) rádióbarát formában.
A következő kisszínpados produkció előtt az artisták búcsúztak a fesztiváltól, pár kép lesz erről az albumban. Nem lesz viszont a pantomimesek búcsú sétájáról, ami kicsit meghatott, így eszembe sem jutott a fényképezés.
Köszönöm nekik az idei VIDOR hangulatot is.
Kisszínpadot említettem az imént. Nos, nevéhez méltóan az utolsó koncert fellépői fel sem fértek rá. A Retro Rock Band előadása volt az utolsó produkció a színpad környékén, és itt ér véget nálam is a VIDOR képsora.
Be is rakom ide, de ha érdekelnek a továbbiak, gyere vissza a klikkelés, képnézegetés után.

“Nem nagyon értem a 20:30-as kezdés koncepcióját” – írtam tegnap a nagyszínpad 19 órás műsorának hiányáról.
Miközben azon tanakodtunk, várjunk-e másfél órát a Gyöngyhajú lány balladájára, a téren boldog (ezt ő egy óra múlva tudta meg), boldogtalan gyülekezett a téren az egyik helyi rádió autó sorsolására. Ilyen sort legutóbb a pénzintézet előtt láttam a vírus kihirdetése után.
Nos, ez volt az áthidaló “produkció”, de ekkor már mindegy volt, maradtunk hát a musicalre.
Valamikori Omega fanként ismertem a Hűtlen barátok dal keletkezésének okait, körülményeit. Így kezdésnek furcsa volt számomra, de a történetbe illesztve, új értelmet kapva kiválóan illeszkedett a zenés játékba. Talán ebből már kitalálhattad, tetszett az előadás. Legalábbis az a része, amit láttam, hallottam belőle.
Joggal kérdezheted, miért hagytam ott akkor?
A láttammal nem volt gondom, hiszen ez nem hagyományos színházi előadás volt, a nagy érdeklődés miatt természetesnek vettem, hogy többen voltunk, mint ahány ülőhely. Azonban a kocsmát ezen a nézőtéren túlzásnak tartottam különösen azért, mert így a beszélgető társaságokat is bevonzotta, ami a nem túl erős beszéd hangosítás miatt szinte élvezhetetlenné tette az előadást a hátsó sorokban.
Szóval bekerült a terveim közé, hogy egyszer megnézem a Gyöngyhajú lány balladáját, mert tetszett, és biztosan tetszett volna akkor is, ha normális körülmények között nézhetjük végig.

Nos, így zártam a huszadik VIDORt. Nem fogok külön értékelést írni, megvolt hét közben szerintem.
Lesz még egy bejegyzés, mégpedig a legelső, általam megnézett kisszínpados koncertről.
Most berakom a menükbe is a VIDOR dolgokat, hogy a fotóalbumok között is megtaláld.
Találkozzunk délután Újfehértón, a Queen Forever Tribute Band koncertjén!

A VIDOR ajánlóim stílusában, de kis mesével megspékelve íme a tegnapi nap.
Szeptember 3., péntek.
Kisszínpad: 15:30 Tüneth, 17:30 Nelson.

A Tüneth együttes játéka, és fotós-, mobilos állványok sokasága jelezte, több formációból is ismert helyi előadók vannak a színpadon. Eszembe jutott egyik ismerős minapi “oktatása”: Bátran állj be mindenki elé, hiszen te azért vagy ott, hogy fényképezz! Ezt én azóta sem gondolom így, maradtam hát a szokásos helyezkedéseimnél. Így is volt bőven, aki a tanácsnak megfelelően járt el. Én úgy gondolom, a néző azért megy egy fesztiválra, hogy lásson, nekem meg az a dolgom, hogy elkapjak pillanatokat. Nem szeretem a lecövekelt fényképezést, bár néha ezt hozza a kényszer.
Szóval a nézők között bolyongtam a Nelson koncertjén is, ami igencsak tetszett tegnap is. Mármint a koncert, persze a bolyongásnak is megvan a varázsa. 🙂
Saját dalok rock, blues stílusban, olykor egy-egy feldolgozás, hogy az ismerkedő nézők is tudjanak együtt énekelni.
Ezek a pillanatok láthatók az első albumban, mert most három részre szedtem a nap képeit.
Szóval klikkelj a képre, nézd meg a tegnapi kisszínpad képeit, aztán gyere vissza olvasgatni!

Nagyszínpad: 19:00 Cimbaliband és Talamba, 20:30 Mamadou Diabaté & Percussion Mania.

A Cimbaliband kezdte a nagyszínpad műsorát, és színpad előtt egy furcsa fotós? videós?, aki két rendőr kíséretével érkezett, majd távozott magával víve a rendőröket is.
Közben Unger Balázs már alaposan kiporolta a cimbalmot, és a közönség is közelebb lopakodott a színpad kordonjához.
A műsor második részében a Talamba érkezett a színpadra kis közönség átmozgatásra, vagy ahogy Zombor Levente mondta, hónalj szellőztetésre. Különleges hangszerek, utazás egy mesevilágba, és jókedv. Itt tartottunk, mikor visszaérkezett a Cimbaliband a színpadra, és egy improvizatívabb rész következett.
Rövid átállás következett a nagyszínpadon, ahová egy üdítő után visszatértem, mert kezdődött a Mamadou Diabaté & Percussion Mania showja. Talán a kordonszűrés tette, de kezdetben elég nehezen ment a kommunikáció a közönséggel, aztán maradt a zene, valamint a kért tánc, és éneklés helyett pedig a sikítás. Ez talán az előző estéről ragadt be. 🙂 Juteszembe, a zenészek kissé jobban öltözöttek voltak, mint a “közönségkoncert” előadói.
Nézd meg a képeket, klikkelj az ittenire, de gyere még vissza!

VIDOR Kert: 22:00 Bordó Sárkány.

Igyekszem a lehető legtöbb Bordó Sárkány koncerten ott lenni, mert nem csak a zenéjüket kedvelem, hanem azt a hangulatot is, amit teremtenek. Jóval a koncert kezdés előtt megérkeztünk a VIDOR Kertbe, így üldögéltünk keveset, meg volt időm beszerezni a CD-ket, amit elég régen terveztem már.
Úgy a műsor második percénél már egyértelmű volt, hogy ez nem egy csendes-ülős program lesz.
Lemezbemutató koncert volt, hiszen nemrég jelent meg negyedik albumuk, ám a korábbi albumok dalaiból is előkerült néhány. Fergeteges volt, rengeteg táncossal a színpad előtt. Most nagyon büszke voltam a nyíregyházi közönségre.
Mondanám most is, ahogy tettem pár VIDOR kertes produkciónál, hogy ez nagyszínpadot érdemelt volna, de a nagyszínpad korlátozások miatt ez most itt közönségbarátabb volt.
Rendkívül jól éreztem magam, jó volt kicsit beszélgetni is, meg örülök, hogy készíthettem néhány “fejek fölötti” fotót. Nézd meg ezt is a képre klikkelve, aztán elmesélem, mi lesz a mai terv.

Ma kezdésre oda akarok érni a kisszínpadhoz, hiszen fél négytől a 2. Nap játszik. Ajánlom, mert különleges produkció, nem mindennap látható hangszerrel, saját dalokkal, érdekes szövegekkel.
17:30-tól a Retro Rock Band játszik majd ugyanitt, közben pedig remélem, találkozunk még a pantomimesekkel. Nélkülük nincs VIDOR, és VIDOR zárás.
Valamikor, mikor még csak ilyen megosztás létezett, omegás voltam. Az emlékezetes nyíregyházi “útkereszteződés koncert” után szakadt el valami, és akkor megfogadtam, soha többet Omega koncert. Ezt tartottam, és tartom ezután is, ám a nagyszínpad Gyöngyhajú lány balladája produkciója felkeltette az érdeklődésemet. Talán azért, mert azokat a zenéket azért szeretem.
Nem nagyon értem a 20:30-as kezdés koncepcióját, hiszen a téren legkésőbb hétkor mindennek vége, és ahogy a népbarát produkció délutánján – számomra ugyancsak érthetetlen módon – már két és fél órával kezdés előtt ki lehetett hajtani a megkülönböztetetteket még az éppen zajló kisszínpados koncertről is, úgy a padokat is el lehetne helyezni a nagyszínpad előtt időben. Gondolom, ültetett lesz a dolog. Ráadásul ez most az együtt szórakozást sem zavarná meg a kordonon kívül.
No mindegy, ez már ilyen. Majd elütöm valahogy az időt, vagy kihagyom a produkciót.
A VIDOR Kert, és ezzel a VIDOR a Kelet Brass Band-del zár este tíztől.

Tegnap kicsit rápihentünk a mára. A terv a két kisszínpados koncert volt.
A Beat 432 koncertjére érkeztem a térre.
A trió kellemes jazz zenét játszott, és a korai időpont ellenére hamar gyülekezni kezdtek a nézők.
A szünetben a Duo Trixx műsorán szórakozhattak a felnőttek és gyermekek, és a pantomimesek is megérkeztek.
A nap második fellépője a No Cnt’ Roll & Mr. Bluesman, akik kiváló bluest játszottak.
A hangulatot az sem tudta elrontani, hogy biztonsági őrök kezdték ellenőrizgetni a karszalagokat 6 órakor, koncert közben az este fél kilenckor kezdődő nagyszínpados műsor miatt, amiért egyébként az egész belvárost körbekerítették.
Nem sok kedvem maradt fényképezni, így a mai album elég rövidke.
A blues koncert egyébként fél hétig tartott, ami után gyorsan elhagytuk a teret.
Klikkelj a képre, aztán lássuk, mi a terv mára!

Természetesen a kisszínpaddal kezdek.
A Tüneth együttes játszik majd fél négytől, majd fél hattól a Nelson.
A nagyszínpadon este héttől a Cimbaliband és a Talamba műsorát láthatod, majd a régi VIDOR hangulatú Mamadou Diabaté & Percussion Mania következik. A karszalag marad a nagyszínpadnál, de nem lesz akkora cirkusz, mint tegnap, és a tér fák mögötti része is szabad marad.
És amit nagyon-nagyon várok, a Bordó Sárkány koncertje este tíztől a VIDOR Kertben. Ide továbbra sem kell karszalag.

Nem bonyolult, de igen szórakoztató nap volt a tegnapi. Kicsit régi VIDOR hangulat.
Az Artézis koncertjére érkeztem a térre, ahogy terveztem. A koncert most is kiváló volt, kedveltem, fényképezgettem, majd a lassan szokásos kávé mellett hallgattam tovább a zenét.
A két koncert közötti szünetben sétálgattam kicsit a belvárosban, felhőfényképeztem, majd jött a Polip együttes.
A slágerek hallgatása közben ismét fényképezgettem, beszélgettem ismerősökkel, és jöttek a pantomimesek.
Ebből ismét egy remek történet kerekedett, és annyi kép, hogy albumom jelentős része ebből áll.
A nagyszínpados színházi előadás elején még beszélgettünk kicsit az időközben kiürült kisszínpad szélén üldögélve, majd irány haza képfeldolgozni.
Íme tehát a képek, klikkelj az ittenire!

A tegnapihoz hasonlóan mára is a helyi formációk maradnak délután, aztán uzsgyi, mielőtt körbekerítenek.
Az esti közönségkedvenc miatt ma ugyanis nagyobb részen kerítik el a teret. A kiülős teraszok is csak védettségivel látogathatók az esti koncert idején a szervezők által várt nagy nézőszám miatt.

Kezdem azzal, hogy a közösségi oldalon (értsd: Facebook) is elkezdődött az új tanév, így mától nem jelent meg az oldalsávomban a rájuk mutató widget. Levettem hát, és kicsit átrendeztem az oldalsávot, míg kiderítem, ma mit találtak ki.
Ennél vidámabb dolog azonban, amiről most mesélek.
Tegnap is is a helyi formációkkal kezdtem a VIDOR napot. Az Ad Hoc Team koncertje várt a Kossuth téren kora délután. Vers megzenésítések, esőmentes műsor, gyülekező nézők.
A következő helyi fellépő előtt követtem kicsit Csocsó bohóc tevékenységét, és megittam déli 🙂 kávémat.
A Hobo Tribute Band műsorának koncepciójáról nem hiszem, hogy sokat kellene beszélnem, nevükből elég egyértelmű. Ők voltak a délután másik helyi kisszínpadosa.
Kis beszélgetést követően beöltöztünk az esti koncertekhez, és a pulóver-kabát kombó védelméből élveztük Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint elvarázsoló műsorát cseppet sem irigyelve őket a szélfútta színpadon.
Az Erik Sumo Band koncertjére is lassan gyülekezett a közönség, így ismét szégyenkeztem kicsit az érdektelenség miatt. Némi vigaszt nyújtottak a kordonon kívül állók, akik lélekben csatlakoztak a benti száz körüli nézőhöz. Nekik külön megköszönte Tövisházi Ambrus.
Belehallgattam még Katona Petra előadásába a VIDOR Kertben, aztán úgy döntöttem, hazahozom a képeket.
Nézd meg őket az ittenire klikkelve!

A mai terv az Artézis és a Polip Band koncertje délután a kisszínpadon, és persze pantomim.