Koncertturné 3/1

Nos hát eljutottunk addig, hogy elkezdjek albumozni a múlt hétvégi Nyárindító fesztiválról.
Elsőként az Óperentzia koncertjét ábrázolom.
Már csak azért is igyekszem vele, mert holnap 14 órakor Nyíregyházán, a Benczúr téren koncerteznek ismét, este 8-kor pedig már Budapesten, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeumban (Andrássy út 103.).
De most nézzük, mi történt múlt szombaton a Mustárházban?
klikk a képre


Madártávlat

Jöjjön hát a tegnapi magyarázat.
Nézd meg jól ezt a képet:

OK.
Most fordítsd fejjel lefelé a monitorodat 🙂

Így ni.
És akkor mesélek keveset a Pulykanapokról.
Június első szombat-vasárnapja.
Nagy sütés-főzés Debrecenben, a Kossuth tér környékén
Mellé még kirakodóvásár, meg könyvünnep.
Nincs ezzel így semmi baj, hangulatos, remekül el lehet tölteni az időt.
Nézelődni, vásárolgatni, enni, inni.
Ezt is tesszük, és igyekszünk ignorálni a műsorközlő – hogy mondjam finoman – gyenge humorát.
Sikerül remek könyveket vásárolni, meg az indiánok is zenélnek egy mellékutcában.
Aztán jön – a már szertartásosnak tekinthető – perec/sör.
Békésen üldögélve falatozunk, mikor elkezdődik a déli műsor.
Semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy ez cigányzene.
Alapból ez illik is a rendezvényhez.
Illetve illene, ha az lenne.
De hogy ezt a társaságot honnan szalasztották?
Nem hiszem, hogy ezt a trágár, vulgáris, obszcén nótázást hívják polgári szórakozásnak a kálvinista Rómában.
Ez mindenesetre így sikerült.
Elmenekültünk, és én csak másnap délelőtt tértem vissza pár percre.
A képek azért ennél jobb hangulatot festenek.
Sőt, olyat, amilyenre vártunk…
klikk a képre


Árkon-bokron

…és akkor még nem is mondtam semmit a Robinson Kupa kijelölt pályájáról.
Ahogy az elmúlt években, most is érdemes volt a dombon bóklászni.
A korábbi években már kinéztem néhány jó látószöget, persze a pálya sem egyforma mindig.
Remélem, legalább a Robinson domb megmarad maréknyi zöld területnek a betonrengetegben, és jövőre ismét itt találkozhatok a bringásokkal.
Tehát végre itt vannak a képek. 🙂
Nézegesd!
klikk a képre


Megint Élet Záhonyban

“2008-ban már harmadik alkalommal kerül megrendezésre a M.É.Z. feszt. A korábbi évek bebizonyították , hogy igenis van igény egy több napos szabadtéri kulturális rendezvényre ebben a térségben is. A mai nehéz világban szükségük van az embereknek kikapcsolódásra, kultúrára, szórakozásra.”

…olvasható a M.É.Z. fesztivál honlapján.
A résztvevők listáját, a programot nézve kétség nem férhet a fentiek igazságához.
A jövő hét második felét érdemes Záhonyban tölteni.
Kissfarkas trió, Briganthy, Crack-up, Szemafor, Frontális Ütközés, Burn Out, Közel10, AB/CD, Diktátor, Pokolgép, Zup, Sex Action, Radar, Neck Sprain, Frogshow, U.C., Bohém Rapszódia, Nüansz, Takács Ramás Dirty Blues Band, Szeg, Kft, Hopika, Charlie, Mortem, Play Machine, Falka – ez a fellépők listája.
De meg kell még említeni a motoros rendezvényeket is.
Sajnos én idén sem lehetek ott, de egyszer… 🙂
Ígyhát a Hopika egyik 2005-ös koncertjén készített képeim egy másik valóságot ábrázolnak.
[OFF]Remélem, idén is lesz sörfesztivál.[ON]
klikk a képre


Le kell menni kutyába

Tegnap reggel Dj. Shuffle 🙂 a Kopaszkutya fenti “betétdalát” tolta a fülembe buszozáshoz.
Nyomban eszembe is jutott, hogy közre kellene már adnom a a fotoalbumot a kutyakiállításról, mielőtt mindenki elpártol a lapomtól. 😉
Napok óta az a gondom, hogy nem tudok kísérőszöveget írni hozzá.
Most, vonatozás közben ez is megtörtént. 🙂
Tehát következzenek a május 25.-én a Múzeumfaluban megrendezett CAC kutyakiállítás képei.
klikk a képre


Zenéljünk

A hely: Mustárház.
Az időpont: május 17.
Az alkalom: Amatőr zenei tehetségkutató verseny.
A résztvevők a fellépés sorrendjében: Nitro, Északi Pályaudvar, Rockstone, Creep, Hátsó Bejárat, Zumbeispiel, Cassiopeia, Fair Play, Face Down, Shortbus Circus, REC, Hate, Peanut Project, Lélekmátrix, Hipertónia, Fuzz Meh.

Én a Hátsó Bejárat végefelé értem oda sajnos, így kihagytam a Creep-et.
Állítólag nagyon jók voltak.
Képek a Zumbeispiel-lel kezdődnek az albumban.

Lássuk a helyezetteket:
6. helyezett a REC (közben rájöttem, a Lovardában láttam őket korábban, a Rocksuli koncerten),

5. a Fair Play (jó zene, különleges az egy számra beugró énekes),

4. a Peanut Project (egyedi hangszerek, hangszerelés, előadásmód),

3. Shortbus Circus (nekem a legjobban az ő zenéjük tetszett, kiemelkedő volt a gitáros-énekes srác – nem a képen lévő, hanem a világos pólós),

2. Zumbeispiel (pörgős bulizene),

1. helyezett pedig a Creep.
Róluk sajnos nincs fotóm.

Mindenképpen meg kell említenem a Fuzz Meh formációt is, mert nagyon ígéretesek.
Azt hiszem, talán az apró hangszer kezelési probléma miatt csúsztak ki az első hatból.
Én azonban őket teszem be linkképnek a fotóalbumhoz.
Ne feledd, két hét múlva nyárindító koncertek a Mustárházban!
klikk a képre


Pünkösd késő

Nem mondom, hogy utolérem magam, de legalább nem felejtek el dolgokat.
Legalábbis nem véglegesen 🙂
Ahogy elkezdtem vágni a mustárházas képeket, eszembe jutott, hogy a pünkösdi albummal is lógok még.
Illetve lógtam eddig. 😉
Volt ugye a májusfa állítás, amit praktikusan május elsején végeztek el a Múzeumfaluban.
Erről a fenti linken láthatsz képeket.
Mint tudjuk, semmi nem áll örökké 🙂
Így hát pünkösdkor a majálisihoz hasonlóan jó hangulatú nap keretében táncolták ki a fát.
Persze a kitáncolás nem tartott egész nap, sok más érdekes dolog történt még.
Ezekről nézegethetsz fotóalbumot, ha a legalsó képre klikkelsz.


klikk a képre


Kié a nagy P?

Nem ma történt, mikor a P. Mobil koncertjein fenti sorokat lehetett hallani.
Nem ma.
25 éve…

A P. Mobilt elhagyó zenészekből néhány új csapat építkezett.
A Dinamit a messzi homályba vész, és Pandora szelencéje is bezáródott azóta.
A P. Mobil pedig jó néhány, a zenekart alapjaiban felforgató átalakulás után ott tart, hogy szinte csak a Lóri van.

Néha felnézek a lapjukra, mert még mindig nem adtam fel a reményt, hogy lesz még egy új, jó Mobil lemez.
Azonban ha nem akarom hitegetni magam, el kell ismernem, nem sok esély van már rá.
A fórum a lapon szinte csak acsarkodás, Lóri blogjából süt a gyűlölet.
Már szinte mindenkit elmart maga mellől.
Illetve mindig lesznek újak, több-kevesebb sikerrel.

Most néhány volt mobilos zenész összeáll, és csinál egy mobildalos turnét, de ahogy az egyik fórumos hozzászóló írta, igazán nagyot egyikük sem robbantott, nagyrészt a múltból próbálnak megélni.
Persze ezzel a kijelentéssel kicsit vitába szállnék megemlítve néhány zenekarnevet, akikre azért mégsem mondható, hogy csak a Mobilból élnek, sőt.
Coda, Tunyogi Band, Rockband.
Ők valamennyire saját arculatot alakítottak ki, (szerintem) remek saját zenéik is vannak, még ha olykor felcsendülnek a mobilos dalok is.
Én ezt egyáltalán nem tartom árulásnak, hiszen a Mobil nagyon szép korszakaiban voltak valamennyien a zenekar tagjai.

Úgy tűnik, Lórinál az általa kirugdosottak mobildalos összeállása verte ki végleg a biztosítékot.
Mert miközben ő éppen énekest keresett a frissiben kirúgott Joe helyett, dobosuk az SBB-vel turnézott, egyik régi-régi gitáros (bocs, hogy csak így) a kínai nagyfalról tért vissza…
Szóval a zenekarra most inkább a P(erpetum), mint a Mobil illik, de már vannak ismét koncertjeik.

Időről időre jelennek meg új tagok, de a dal ugyanaz marad.
És a baj nem ez, hanem hogy hiányoznak az új számok, az új lemez, bár egy új szám is elhangzott a május 1.-jei koncertjükön.
Éppen azok mondják, hogy a mobildalosok a régi Mobilból élnek, akik valóban nem mutattak fel új dalokat.
Ehhez jön még az acsarkodás, ami miatt lassan a hit is elvész, hogy lehet még valami.
Pedig jó lenne még ilyen koncert.

Én pedig, ha tehetem, elmegyek mindkét (mindahány) formáció koncertjére, és ha tetszik, elmegyek ismét.
Arra a koncertre, amelyik tetszik.
Még akkor is, ha ezért – ahogy most a fórumon divatos – a zeffistákhoz sorolnak.

…és ha P. Mobil-napot szeretnél tartani keresgélés nélkül, az írás közbenieken kívül néhány linkem:
2005
2006
2007
2008
…valamint koncertfotóim:
2006 augusztus
2006 október

Várom a folytatást a 35 éves P. Mobiltól is…


Burattinó Bábszínház

Tulajdonképpen ez az album is a múzeumfalus majális része, ahogy az már korábbi írásomból kiderült.
A Burattinó Bábszínházról néhány bemutatkozó sort olvashatsz a Spanyolnátha tavaszi számában.

Aztán térjünk vissza a majálisra, és Vitéz Lászlóra.
Amiért mégis külön postot szánok nekik, és külön albumot is készítek, az azért van, mert fantasztikus produkcióval varázsolták el a gyermekeket, és azt hiszem, a felnőtteket is.

klikk a képre


Spriccer

Azt hiszem, nem lesz nehéz kitalálni, miről írok ma.
Különösen ha ide jobboldalra teszem a képet.
Május elsején a Múzeumfaluban töltöttem az időt.
És mivel elképzelhető, hogy pünküsdkor is ott tartózkodom majd, összekaptam magam, és elkészítettem a majálisos fotóalbumot. 😉 Volt tehát majális, és ekkor adták át azt az épületet is, amelyet már a téltemetéskor nézegettem.
Itt rendeztek be egy szódavíz gyártó üzemet.
Ez alkalomból háromféle italt kóstolhattak az arra járók. Szódavizet, málnaszörpöt, és spriccert, azaz fröccsöt.
Volt még sütés-főzés, táncmulatság, bábszínház. Ez utóbbiról majd külön írok.


klikk a képre


Anyák napja


Néhány képet már láthattál itt-ott a Botanikus kertben készültek közül.
Azt hiszem, a mai nap a legjobb arra, hogy a teljes albumot megmutassam.
klikk a képre


18+

Az előző írásból akár szépen át is lehetne vezetni erre mondjuk így:
Bencsik Samu – Pandora’s Box – P. Box – Debrecen – Lovarda – Koncert – Rocksuli – 18.
Szóval akár át is lehetne vezetni, de egyszerűen írhatnám azt:
Végre eljutottam oda, hogy összeállítsam a Rocksuli 18. szülinapi koncertjének albumát.
Nagy lépés volt az, hiszen új gépemnek ez volt az első fellépése a Lovardában.
Ennek megfelelően rendesen meg is irtottam a készült képeket.
Szóval nem volt minden tanulság nélküli az este. 🙂
Szeretek a Lovardában fényképezni, mert igen nagy a mozgástér – főleg, ha oldalra, és az erkélyre is fel lehet menni.
Egyébként pedig írok a koncertről is, ha már ez a téma 😉

Egy szülinapi buli mindig más, mint a többi.
Korábban már láthattad, itt is előkerült a torta.
Persze azért a zene volt az igazán fontos, és ebből aztán mindenfélét kaptunk.

Volt diákzenekar, tanárzenekar, vegyeszenekar, és voltak sztárvendégek is.

Negyed kettő körül indultunk haza.
Jó buli volt.
klikk a képre


Séta a mezőn

Valahogy eszembe jutott, hogy adós vagyok még a kb. egy hónapja történt mezei sárdagasztásom képeivel.

Néhány felvillanást már láthattál akkoriban bogaras-gumicsizmás, sárganyaralós képek formájában, most azonban itt lesz az összes.
Lassan hagyomány, hogy Tokajban összejön a család, nehogy a napi darálóban teljesen elfelejtsük egymást.
Idén sikerült remek időt kifogni – bár induláskor még esett az eső – talán mégis annak az időszaknak a legszebb, legkellemesebb napja volt.
E nap egy részét gumicsizmában töltöttem bejárva a környék erdejét, mezejét.
Tehát egy családi körben eltöltött nap egy kis részének dokumentálását láthatod mindjárt.
A hét további részében várható még a múlt csütörtöki Rocksuli szülinap albuma, és a tegnapi botanikus kertbéli mászkálásom eredménye.
Ez utóbbiról a lap tetején a banner ad némi képet 🙂
klikk a képre


Sétáló

Betolom gyorsan a két hete készített képeim albumát.
Akkor még javában barkácsoltak a Kossuth tér környékén, de egyrészt akkor értem rá, másrészt remek idő volt, harmadrészt pedig érdekelt is, hogy fog kinézni a környék.
Nos, a meglehetősen szubjektív véleményem a következő:
A szarkofág üzletház úgy ronda, ahogy van, a legnagyobb gondom vele pedig az, hogy pont oda került.
Rendesen agyonnyomja az egyébként hangulatosra sikerült sétálót.
Ha most ennek háttal állok, a kép sokkal barátságosabb.
Maga a sétálóutca tetszik még akkor is, ha az ígért fáknak nyoma sincs, és szerintem nyoma sem lesz.
Remélem, sikerül majd megakadályozni az autókázást ezen a részen, így tényleg a sétálóké lehet, nem úgy, mint a korábbi részek.
A Kossuth tér felé haladva van még egy furcsaság, a szökőkút.
Nehezen tudom elképzelni, hogyan sikerült bárkit is meggyőzni, hogy pont ez kell oda, de ha csobog a víz rajta, elég jól eltakarja.
A környezete tetszik, remek lehet a térvilágítás, azt hiszem, bár még csak Máté János fotóin láttam Nyíregyháza lapján.
A szökőkútról egy tegnapi történet:
Tegnap egy kollégám hozott haza Debrecenből.
Ő elég régen járt Nyíregyházán.
A Luther házi lámpa fogott meg bennünket.
Szemben a szökőkút, már működő formában.
– Mi a frász az? – kérdezte a kolléga, mikor meglátta.
Ennyi a történet…
Nézegesd a képeket 😉
klikk a képre


Messziről jött ember

Most nagyjából úgy csinálok, mint a címbeni szereplő.
Illetve eddig is így csináltam, mármint azt mondtam, amit akartam.
Ezután is így lesz 😉

Kis zenei körkép következik a közeli jövőről.
Kezdjük hát mindjárt a múlttal 🙂
Tiszavasváriban tegnap este Lord koncert volt.
Régebben nagyon szerettem őket, aztán kiábrándító veszekedések, sárdobálások mentek azenekar körül, így ma már csak a régi zenéiket hallgatom, nem vágyom a koncertjeikre.
Persze azért voltam azóta is olyan koncerten, ahol volt Lord…

Mai események:
A Rock66-ban ismét mozgalmas hétvége lesz.
Többek között a Road részvételével.
Nem mondhatnám, hogy ismerem a zenéjüket, de amit hallottam, az alapján egyszer biztosan megnézem őket.
Annyira nem fogott meg, hogy hanyatt-homlok rohanjak utánuk, de ha a sors úgy hozza, elrohanni sem fogok a koncertjükről.
A Jafiban a szokásos hangulatú koncerttek várhatók, míg a Club Arsenalban fellépőkkel nem tudok igazán mit kezdeni.
Majd kiderül.
Hátha lesz a Minyon-on koncertbeszámoló 😉

Április elsején a romokban heverő Kossuth tér egy csendes sarkában szerveződik valamiféle estébe nyúló vidámság.
Ezt az R-Go koncertje zárja.
Itt jegyzem meg, hogy jobban örültem volna, ha a Kossuth teret helyesen írják a koncertajánlójukban, de ne kötekedjek helyesírással, még ha elég dúúúrva hiba is…
Szóval vidámkodás, R-Go.
Erről sem tőlem kapsz majd beszámolót, ugyanis – hogy is mondjam finoman – életformaváltásom miatt egészen biztos, hogy nem leszek ott.
Mondjuk az R-Go miatt nem igazán bánkódom, úgy másfél éve láttam őket, az egy darabig elég…

Jövő pénteken pedig a Kodály iskolában Quimby teátrum koncert szerintem kicsit húzós árral.

Nagyjából ennyi hirtelen, és hogy kép is legyen, nézegess R-Go-t 🙂
klikk a képre


Ha már…

…eltemettük a telet, jöjjön az album is.
Talán a vasárnap délután lehetett az oka, de mikor megérkeztem a Múzeumfaluba, elég családias volt az összejövetel.
Aztán mire a táncosok is megérkeztek, szépen megtelt a magtár.

No nem arattunk, csak idén is ez a helyiség adott otthont a vígadó társaságnak.
A közel egy órás program remek kikapcsolódást nyújtott.

A következő esemény húsvétkor lesz a Múzeumfaluban.
…és most képekben is eltemetem a telet.
klikk a képre


Fürdőruha tartozás

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy napfényes téli este.
Nem, mégsem.
Előbb volt a napfény, utána az este.
A napfényben jégszobrokat faragtak, este pedig szabadtéri koncert volt.
Igen, a Bikini koncert képes beszámolójával voltam adós.
Eddig.
Most azonban itt a lehetőség, hogy megnézhesd a képeket.
Tudom, ideje volt már 😉

klikk a képre


Padlótól plafonig

Ennyi volt a mozgásterük a repülőmodelleknek 10.-én a BuSzaCsában.
Illetve korláttól korlátig, meg faltól falig.
Ez utóbbi nem mindenkinek sikerült, vagy inkább túl jól.
A teremvégi háló idén is fogott egy gépet.
Szerencsére nem lett komoly baja.
Idén nem voltam ott végig.
Fájt is a szívem, mikor el kellett jönnöm.
Remek szórakozás, érdekes látványosság volt.
Szlalom, palackvadászat, bemutató zenére, helikoptermodellek.
Én jól éreztem magam…
klikk a képre


Tíz perc séta

Körülbelül ennyi idő alatt érek fel a belváros széléig.
Igaz, majdnem ennyi idő utána megkerülni a Szarkofág üztletházat, de most nem erről írok.
Tehát tíz perc.
Végig a Dózsa György úton.
Már ami maradt belőle (na jó, nem térek vissza a Szarkofághoz)
Szeret(t)em ezt az utat.
Volt hangulata.
Szép épületei, fái.
Jó volt nyáron, az árnyékos oldalon sétálni hazafelé.
Azóta néhány régi házat – hogy is mondjam – kiütöttek a sorból.
Ezek helyett vak tervezők újakat rajzoltak, és persze találtak rá embert, aki jóváhagyja, felépítse.
A maradékon nemtudomkik élték ki rajztehetségüket.
Nem mondom, van rajz, ami tetszik. De miért pont ott?
Van hely a városban, ahol el tudom képzelni.
Sétálj el az Árok utcára.
Menj be a nyomda és az iskola közötti utcán.
Hatalmas beton fal.
Kifestve.
No, ott azt mondom, jó helye van.
Ráadásul nem is “fogomafestékszórótésnyomommígkinemfogy”, hanem megcsinált.
Talán érdemes lenne találni nekik egy helyet, ahol rajzolhatnak.
Látjuk, a betonfal építés nagyon megy…
Addig pedig nézegesd a Dózsa György út falait.
klikk a képre


Jégszív


Vajon kinek jut eszébe a képről az Elemi ösztön?
Persze tudom, más volt, mikor Sharon Stone kezében volt a jégvágó 😉
De maradjunk a hideg tényeknél.
Szerdán délben kezdtem fagyoskodni, meg jégképezni a Kossuth téren.
Ekkor kezdtek jégtömböket cipelni a tér egy elkerített részére.
Aztán nekiestek láncfűrésszel.

Tehát a jégvágó már egy finomabb eszköz 🙂
Hatalmas érdeklődés övezte a jégszobrászok tevékenységét.
Megálltak munkába menő, munkából jövő emberek, számtalan kisiskolás csoport ütött tanyát a kerítésnél, de a táskából kilógó füzetek jelezték, nagyobb iskolások is megcsodálták az alkotásokat.

Aztán még némi csiszolás, elefántfésülés, és esteledni is kezdett.
A tér fényei pedig színeket varázsoltak a szobrokra.
klikk a képre