2006.10.14. szombat, 09:44
Mint láthatod, eljutottam a Mobil-koncertre.
Beszámoló majd az albummal 🙂
2006.12.22. péntek, 17:45
…akkor P. Mobil meglepetés.
A hagyományoknak megfelelően mától január 2.-áig lehet elhozni a P. Mobil karácsonyi ajándékát.
Ugyancsak a hagyományoknak megfelelően olyan zene ez, melyhez máshol nem juthatsz hozzá.
Igazi ajándék.
A jobb felső sarokban megtalálod a linket január 2.-áig.
2006.10.17. kedd, 16:50
Elérkeztünk hát a P. Mobil koncert-beszámolóhoz.
Maradék sörömet felhörpintve igyekeztem feledni az Overload produkcióját.
Közben lázasan folyt a szerelés a színpadon, majd felcsendült a ZENE.
A kezdés kicsit döcögősre sikeredett, Rudán Joe-nak kellett pár perc, hogy a hangjára találjon, de utána már nem volt gond.
Nem lepődtem meg igazán azon, hogy kicsit nagyobb volt a politikai töltés, mint általában. Ebben a helyzetben természetes, sőt, várható, sőt talán elvárható is volt, hogy így legyen. A műsornak mindenesetre jót tett, mert megújult a szetlista. Előkerültek régebbi, ritkábban játszott számok is.
Az igazi meglepetés azonban az akusztikus rész volt.
A “régiek” koncertjein az szokott lenni a gond, hogy ugyanazt a műsort nyomják évekig. Persze ez még így is jobb a maiaknál, a Mobil azonban ezen az estén példát mutatott a megújulásra.
A másik meglepetés Maku fellépése a Miskolc című számban.
Ha valaki nem tudná, ő a Radar zenekar frontembere, és itt is remekül megállta a helyét.
Összességében remek két koncert volt ezen az estén (a középső harmadik pedig – mint írtam – említésre sem méltó), és ha még Bill is jöhetett volna, akár az év koncertje is lehetett volna. Persze ne legyek telhetetlen, meghát sok van még az évből 🙂
klikk a képre
Eredetileg Billről, és P. Mobilról szólt a plakát, aztán hét közepén kiderült, Bill fellépése betegség miatt elmarad. Jobbulást!
Barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy a “csak” P. Mobilra is elmegyünk. Most időben érkeztünk, így tanúi lehettünk, amint a Kódex együttes az Iron Man-nel indul. Összenéztünk. Nagy fába vágták a fejszéjüket a fiúk.
Aztán hamar kiderült, a fejsze alaposan ki van élezve. Remek felvezető koncertet hallottunk, és zárásként “közkívánatra” ismét Black Sabbath, a Paranoid.
Jó, hogy idejében érkeztünk, erről kár lett volna lemaradni.
klikk a képre
Szórakozásunk azonban nem lehetett felhőtlen. Következett még egy csapat, akikről az egyik fórumban azt írtam, nagy kárt okoztak azoknak az együtteseknek, akiknek a számait játszották. Rettenetes volt, amit műveltek. Mazochistáknak azonban belinkelem az Overload lapját, de nem ér aztán panaszkodni 🙂
Kitartásunk azonban mégis elnyerte jutalmát, de erről majd később…
2006.08.17. csütörtök, 10:26
Olvasom a jó hírt a Passzo Rock Klub lapján.
Felépült betegségéből Tunyogi Péter, ígyhát ismét létezik a Tunyogi Band.
Kicsit elbolyongok a cikk linkjein, és megpróbálom összeszedni a történéseket.
Mik is a címben a rövidítések?
Aki valamennyire jártas a történetben, bizonyára tudja, de aki nem… nos, kis visszatekintés.
Nagyon nem megyek a részletekbe, mert egyrészt annyira én sem vagyok jártas, másrészt a lényeg, hogy Tunyó újra koncerteken énekel!
TB először: Tunyogi Band
TRB először: Tunyogi Rock Band – majd “csak” TRB
TRB másodszor: immár Tunyó nélkül, The Rock Band néven. Persze a rövidítés maradt.
TB másodszor: úgy is mondhatnám, új Tugyogi Band.
Ez a jelen. Teljesen új tagokkal.
Talán a The Rock Band is marad, de ki tudja.
Most, ahogy a jó mesékben szokás, jöhetne a tanulság.
No, ilyen most nem lesz. Legalábbis általános nem.
Helyette belinkelgetem a Tunyogi Band és a The Rock Band lapjait.
Olvasgathatsz mindezekről, és levonhatod a tanulságot magadnak, ha éppen erre van szükséged.
Én személy szerint annak örülök, hogy ismét hallhatom majd Tunyót.
Még friss az élményem a Rudán Joe-val fellépő P. Mobilról, igen jó koncert volt.
Emlékszem, arra is mikor (az azóta már rockzenéhez túl művelt hangú) Vikidál “Koppány” Gyula énekelt ott, de legszívesebben ma is a Tunyóval készült felvételeket hallgatom.
Ez az én tanulságom 😉
“Maradj mindig ugyanilyen.
Ne is értsd, aki bánt.
Ragyogj így, törékenyen.
Legyen hinnünk valakiben.”
2006.08.15. kedd, 09:32
Avagy Aréna, befejező rész. (Remélem, csak erre a koncertre 🙂 )
Ott hagytam abba, hogy Ifipark.
Szombat délelőtt a fókákat nézve az Állatparkban éppen arról beszélgettünk, hogy hol volt a színpad, és a fókák a zenekari árokban úszkálnak.
Imádom az Állatparkot, de nagy áldozat volt érte az Ifipark, főleg hogy azóta sem képesek megteremteni az utódát…
Aztán este jön a P. Mobil, és mivel kezdi a Lóri? Az Ifipark koncertek emlékével.
De foglalkozzunk a zenével.
Az bizony remek volt!
Remélem, senki nem sérült nagyon lelkileg az éneklésemtől 🙂
Vagy inkább mégis képezzünk:
klikk a képre
Összefoglalva az este eseményeit elmondhatom, hogy remek koncerteket láthattunk.
Szívesen gyűjtögetnék belépőkre, ha gyakrabban is lehetne ilyen.
Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.
2006.08.04. péntek, 12:49
 |
Túrják a földet, az ördög nagyon fél A lapáton nincsen nyél … A gödör egyre mélyül, a napot soha nem látják A gödör egyre mélyül, a napot soha nem látják Mélyre ás, mélyre ás, mélyre ás a szakkör, Mélyre ás, mélyre ás az aranyásó szakkör Az aranyásó szakkör … Zene: P. Mobil együttes Szöveg: Schuster Lóránt Juteszembe… 12.-én az Arénában P.Mobil, Ossian, Akela |
2006.05.06. szombat, 16:22
Jut eszembe a jellemző kép pénteki pályaudvar-történetem kapcsán.
Van még időm vonatindulásig, és ezt a MÁV is így gondolja, nincs kiírva, honnan indul majd a vonatom.
Így a tábla környékén várakozom úgy kétszázad magammal.
De jó is ekkora tömegben egyedül lenni 🙂
Fülemben a P. Mobil vidám slágere, az Ez az élet, Babocsai néni.
Érzékszerveim takarékon.
Szaglásomat már a gyros-árus mellett igyekeztem kikapcsolni, látásom a távolban, egy ponton: Tokaj IC, fülemben ugye a Mobil.
Arc tolul a látóterembe. Meg sem próbálok szájról olvasni, leveszem a fülhallgatót.
Még elcsípek annyit, hogy “…Sopronba?” Majd kis szünet után kicsit hangosabban “Hülye külföldi!”
Érzékszerveim beindulnak. Szempillantás alatt felfedezem a kiíráson Sopron nevét, és nem kések a válasszal: “Ötödik sor, vak magyar”
Nem várom meg a választ, visszateszem a fülhallgatót.
Néhány körülöttem állón még látom a mosolyt, kérdezőn pedig az arcszínváltást.
Mozog a szája is, de nem próbálok szájról olvasni.
Fülemben a P. Mobil : “Minek a zene, már nincs idő. Fellőnék minden bunkót az űrbe, ott mindent értene…”
Ez az élet, Babocsai néni! 🙂
