A szombati VIDOR programot nézegetve eszembe jutott, hogy hét közben találtam egy eseményt, ami emlékeim szerint jobbnak látszott. Gyorsan meg is kerestem, és kora délután már indultunk is Tiszavasváriba.
Korábban többször felfigyeltem már a Találkozások Háza programjaira, és néhányszor jártam is ott.
Idén a Gyere a térre! a rendezvény szlogenje, és kicsit visszakeresve láttam, többször kellett volna erre járni nyáron.
Különleges programmal készültek ezen a szombaton is.
A Tiszavasvári Városi Fúvószenekar játszott érkezésünkkor, és Kóti Zoltán kezdett egy arcot felvázolni egy hatalmas felületre. Kicsit informálódtunk, majd a lángos illata a büfékocsihoz csábított, ahová néhányszor még visszatértünk az este folyamán.
A lángost több részletben sikerült megennem, mert közben felpörögtek az események.
Megérkezett a térre az élőszobor páros, akiknek minden elismerésem, hiszen naplementéig ejtették ámulatba a közönséget. Mikor elsétáltak, már én is kezdtem fázni, ami azért viszonylag ritkaság. 🙂
A színpadra Kéri György skótdudás érkezett, aki a mesteri dudakezelés mellett számos érdekes információt is megosztott a játéka közötti átvezetésként.
A Talamba betegség miatt lemondta a fellépést, így kicsit átalakult a műsorszerkezet, de csak pár perces átállások voltak ügyesen a téren tartva a közönséget.
Az Agyagbanda térzenéje kötötte le a közönséget, miközben a színpadra beköltözött a Polar Bear Band.
Nos, ők az este nagy meglepetése voltak. Az igazán profi előadásuk utáni beszélgetésünkből kiderült, ez az első koncertjük. Ez a fantasztikus műsor után nehezen volt hihető számomra. Mindenképpen igyekszem figyelemmel kísérni őket, remélem, találkozunk még. A közösségi oldalamon bele is feledkeztem kicsit az “élőzésbe”.
Közben a színpad mellé szép csendben beköltözött a Kelet Brass Band, akik aztán utcazene koncertjükön elevenítettek fel számos ismert slágert.
A színpadra Naninski és Figaro érkezett. Nagyjából az ő műsorukat jelöltem be a szombati VIDORon. Így, hogy “a helyembe jöttek”, őket sem kellett kihagyni.
Rövid táncos produkció vezetett át Száraz Tamás gitár műsorához, ami után mi haza indultunk.
A fotóalbumom képeinek sorrendjén nem módosítottam, elkészülésük sorrendjében nézheted meg, ha klikkelsz az ittenire.
Tiszavasváriba pedig visszatérünk.

A Nagycsaládosok napja keretében két Újfehértóhoz is köthető formáció koncertjét láthattuk vasárnap délután.
A hűvös, őszies időre felkészülve alaposan beöltözve érkeztünk a város főterére, ahol először a Dongó együttes akusztikus vagy talán inkább interaktív koncertjét élveztettük. Érdekes történelmi, zenekar történeti utazáson, hangszer bemutatón vehettünk részt a nagy múltra visszatekintő formációval.
Az este második részében a Queen Forever Tribute Band pótolta korábban elmaradt koncertjét.
Történt valamikor augusztus végén, hogy felfedeztem az ünnepi műsor részeként adandó koncertjüket. Útra is keltem, majd kedves ismerősök társaságában, villámlások közepette vártuk a koncert kezdését a Kalumba teraszán. (“Úgyis idehallatszik a beállás.”)
Nem hallatszott, aztán elindultunk megnézni, miért. Kiderült, a várható vihar miatt elmarad a műsor.
Nos, ezt pótolta vasárnap este a zenekar. Különös aktualitása is volt a koncertnek, ugyanis Freddie Mercury 75. születésnapjára esett.
Ismét egy remek előadást láthattunk a Queen Forever Tribute Band-től.
Mindkét műsorról vannak képeim. Nézd meg őket az ittenire klikkelve!

A Zene Sóstón záró napján most egy olyan kirándulást teszünk, ami miatt nem voltam ott a rendezvény szombati koncertjén.

Hét közben fedeztem fel, hogy megyénkbe látogat több olyan zenész, aki valaha a kedvenc Kormorán formációm tagja volt. Ezen a vonalon tovább haladva felfedeztem azt az eseményt is, amelyre végül eljutottunk. Mindkettő szerepelt az ajánlómban is.
Csütörtökön a Mustárház udvaráról már nem láttam értelmét elindulni Máripócsra, a Rockhajó koncertjét viszont nem akartam kihagyni. Így a szombat esti, kevésbé kormorános, ellenben pokolgépes (remélem, az adatgyűjtő robot az egész mondatot értelmezi 🙂 ) koncert lett a terv.
Újfehértóról hazatérve – majd erről is mesélek – egy tusolás-átöltözés után már mentünk is Kisvárdára.
A sétálóban hatalmas színpad, hozzá illő pazar hang- és fénytechnika fogadott, és a Radar beállása, ami igencsak jól szólt.
Helyet is foglaltunk a technikusi pult melletti virágágy szegélyén, közel a büféhez, és ideális távolságra a színpadtól.
Innen indultam fotós portyázásra a Jericho koncertje közben. Így indul majd a fotóalbumom.
Radar koncerten elég régen voltam, ahogy megállapítottam, a basszusgitáros személye változott azóta. Kíváncsi voltam, mi történt a zenéjükkel, és erre a legjobb alaklom egy lemezbemutató. Ez volt szombaton az este második pontja.
Itt már küzdöttem kicsit a színpad fényeivel, de igazán inkább zenét hallgatni mentem, így nagyon nem zavart. Lőttem pár képet, és hallgattam a zenét az időközben gyülekező nézősereg árnyékában.
Tóth Reni hangját már a Kormoránban csodáltam, aztán Bill lemezén vokálozva ismét. Bevallom, szóló lemezébe is belehallgattam, de az nagyon más volt. Mégsem volt kétséges, hogy pendrive zenekar kísérettel is meghallgatom. Változatlanul libabőr volt, mikor kiengedte a hangját, de azért nekem a Kormorán volt az igazi. Három-négy képem lesz csak erről a részről.
Igazán a Pokolgép koncertje volt, amiért elindultunk, de a többit sem bántuk meg.
A zenekar mindent megtett, hogy emlékezetes, jó emlékkel emlékezetes koncert legyen és bevallom, fájó szívvel hagytuk ott a helyszínt a koncert vége előtt. A fényképezésről már korábban nagyjából letettem, és nem is igazán azért mentem most. Néha elnéztem a színpad felé, de nagyon zavart, ahogy a fénytechnika a nézőkre vadászott, ugyanakkor a színpadi történésekből elég keveset láthattunk. Akkor álltunk fel végleg, mikor sikerült számomra hallgathatatlanra torzítani a zenét.
Egészen biztosan nem én lettem nyűgös, hiszen pár napja, a Wild East-en mind a hanggal, mind a fényekkel – és persze a zenével is – jó barátságban voltunk. Sajnálom, hogy így történt.
Találkozunk valamikor, valahol. 🙂
Lett azért pár képem, elég kemény utómunkával a kétharmadában. Klikkelj az ittenire!

Elröppent a hétvége, és olyan sűrűre sikeredett a program, hogy már nem is gondolkodom azon, hány részletben osszam meg élményeimet a Wild East Fesztiválról. Itt lesz minden, szépen egymás mögött.
A péntek délutáni Téren-Nyáron búcsúztató után szélsebesen eljutottam Rakamazig. Itt gyönyörködtem kicsit a tájban, és már be is kanyarodtam a teknősház parkolójába. Innen már csak egy rövid séta volt a fesztiválszínpad.
A kapuban a biztonságiak ismerősként üdvözöltek, ami – bevallom – jólesett. Pillanatok alatt megvolt a karszalag is, és már sétáltam is a kalandparkon át.
A színpadon a Kalapács Zenekar játszott. Örültem, hogy odaértem, és nem is sokat késtem.
Nyomban összefutottam pár ismerőssel, meg a fényképezőgépet is sikerült előkotornom, így kezdődhetett a buli. 🙂
Csuda jó koncert volt, és ez most talán a képeimen is látszik majd.
Klikkelj is mindjárt az ittenire, de aztán gyere vissza!

A Lord beállása alatt körbejártam kicsit. A vendéglátó rész is igencsak rendben volt, szerintem mindenki megtalálhatta a kedvére való ételt, italt.
Aztán következett a Lord. Viszonylag régen láttam őket, talán még a LeszFeszt-en. Volt kis változás azóta, de az alap jó része a régi. Mondhatnám, hogy csak álltam az utca kövén, és hol énekeltem (bocs 🙂 ), hol fényképeztem, hol újabb ismerősöket fedeztem fel.
Szóval ez a koncert is jó volt nagyon, és persze erről is vannak képeim.
Most is klikkelj, és gyere vissza majd!

A szombatba átlógva vártuk a MINA koncertjét. Közben megjelent néhány srác nagy fekete zsákokkal, és pillanatok alatt rendet tettek a színpad előtt. Tetszett.
Aztán feldübörgött a MINA, és elkezdődött a koncertnap utolsó, a szombat első koncertje.
Itt a beszámoló vége felé, szólok pár jó szót a technikáról és a technika ördögeiről, vagy inkább angyalairól.
Láthattad, és láthatod majd a képeken, hogy igencsak rendben voltak a fények. Ezért általában szoktam nyafogni. Most nem fogok. És persze a legfontosabb egy koncerten a megszólalás. Arra sem lehetett panasz.
Ja, és a képek a MINA koncertjéről itt vannak e mögött. Klikkelj rá!

Elmúlt már egy óra, mikor a fődúton 🙂 kisétáltam a kempingből. Itt már csak a csillagok fénye világított, és eszembe jutott, hogy pár ismerősöm előző nap az erkélyen éjszakázott, hogy hullócsillagot lásson. Ebben a pillanatban feltűnt egy csík az égen. Gyorsan kívántam még sok ilyen fesztivált.

Balmazújvárosi koncert kirándulásunk másik fellépője a Besh o droM volt. Ők is többször megfordultak a VIDOR Fesztiválon, de találkoztunk Nyíregyházán a Múzeumok éjszakáján, Debrecenben, és a LeszFeszten is.
No, ők is azok, akikért szívesen útra kelek. Így is történt szombat este.
A második zenekar voltak az Ifjúsági és Közösségi Ház udvarán felállított színpadon.
Apropó, színpad. Nem írtam még arról az előző beszámolóban sem, hogy mennyire rendben volt a színpadtechnika, a hangosítás. Nyilván a facebookos mobilos rövid videóimból ez nem derülhetett ki.
Ismét egy olyan fantasztikus koncertet kaptunk tőlük, amire minden koncertlátogató vágyik. Szerintem az udvar köve is kopott kicsit a táncosok lába alatt. 🙂
Jócskán elmúlt éjfél, mire “megültük az utat” hazafelé.
Mára azonban elkészültem a fotóalbummal. Klikkelj a képre!

A Zuboly 2010-ben és 2017-ben volt Nyíregyházán a VIDOR nagyszínpadosa. Mindkét koncerten ott voltam, és felejthetetlen élmény volt. Nem csoda hát, hogy mikor ráakadtam a balmazújvárosi Ifjúsági és Közösségi Ház eseményére, biztos voltam benne, hogy ott kell lennem.
Soha nem voltam még a helyen, így bizonytalanul léptünk be a nyitva lévő nagykapun. Mosolygó fiatal lány sietett elénk, röviden elmondta, hol is vagyunk, elkísért a karszalagokért, megmutatott minden fontos helyet, mosdót, büfét. Szóval nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, még mielőtt ismerősre akadtunk. 😉
Ezután kicsit hosszabban is beszélgettünk a helyről, a tervekről. Biztosan visszatérünk még, bár ezt a mondatot a végére kellett volna hagynom.
Két zenekar lépett fel az éjszakába nyúló, ingyenes rendezvényen, és miközben a vendégszerető büfésekkel egyeztettünk az italokról, meg is történt a beállás.
Kitalálhattad, hogy a Zuboly volt az első fellépő, és olyan hangulatot csináltak, amilyet nagyon régen éltem át koncerten. Talán a hely, a vendéglátók hangulata tette, de mintha egy családi rendezvényen lettünk volna.
Ismét csak azt mondhatom, hogy felejthetetlen élmény volt.
Fényképeztem persze, és most közzé is teszem az első koncert képeit. Talán valamit visszaad a hangulatból, bár igazán az járt jól, aki ott volt.
Klikkelj a képre!

Holnap a másik koncertről mesélek.

A cím persze sántít kicsit, több ponton nem egyezik egyik kedvenc dalom szövegével, de az tény, hogy életem egy részét Tiszalökön töltöttem.
Persze ez nem ma volt, így a főtér – ahová a koncerteket hirdették – megtalálása is okozott kis gondot, de így is időben odaértünk a hangulatos kávéházhoz a Rock Planet és az LK Beat koncertjére. (A kávéházba vissza kell térnem egy fotóra.)
Szóval kellemes fogadtatás, sok ismerős, és egy formáció, akiket még nem láttam. Ezért is érkeztünk.
Az elég hamar egyértelművé vált számomra, hogy nem kellett volna lustának lennem, és a szaladgálós gépemmel útra kelni, de igyekeztem úrrá lenni a dolgon. 🙂
A Rock Planet erős indulása hamar meggyőzött, jó döntés volt a kirándulás. Találsz majd egy rövid videót, és bizonyára egyetértesz majd velem, kiváló az énekes. Azért emelem ki, mert ő volt az, akit még nem hallottam korábban.
A koncert végére beesteledett, és ekkor vált biztossá, hogy az LK Beat koncertjén leginkább néző leszek. Persze lesz pár – jórészt videóból ollózott – kép, és persze videó, mert abban jobb a szaladgálós gépem. 😉
Nézzük is meg az albumot, klikkelj a képre!