Emlékszel még a sütis, kávés képre? No, a mai képes beszámolóm arról a napról szól.
Igen, több, mint két hete volt, de most jutott eszembe, hogy még nem mutattam meg.
Szóval október vége, szombat. Kisvárdára indultunk, nagybátyámat látogattuk meg utolsó földi lakhelyén. Nem volt nagy forgalom, és ott sem találkoztunk túl sok emberrel. Meg valahogy ezután nem sok kedve van az embernek hazamenni a bezártságba.
Ezért úgy döntöttünk, visszafelé nem a gyors négyest választjuk, hanem kerülünk kicsit. Gondoltam, jó lesz nézelődni, agyat mosni a napsütésben. Nos, ehhez az utasoldalon kellett volna ülni. Ne menj arra olyan járművel, amit még használni akarsz.
Persze azért szép lassan megérkeztünk Sárospatakra, ahol szerencsére alig voltak, így körbe sétálhattuk a várat.
Erről szól a fotóalbum, amit a képre klikkelve nézhetsz meg. És ezután, hazafelé jött a már említett süti Kriszta Kávézójában. 🙂

Összekaptam magam, és megvannak a képek a hétvégi autóversenyről, így jöhet a beszámoló.

Mostanában inkább szabadtéren szeretek lenni, így örültem, mikor megtaláltam a KZ Invest kupa event-jét.
A Dakar Ring Hajdúhadház végén, a négyes út mellett található, és ez volt az első autóverseny itt. Aszfaltcsík a homokon, így – a műsorvezető nem kis bosszúságára – elég látványosak voltak a pályáról lecsúszások. Ennek persze a “stopperrel versenyzők” sem igazán örültek, hiszen a felhordott homok és a kilinccsel előre menő járművek sem segítették a jó időeredményük elérését, de a nézők jó része szerintem a driftes pillanatokért érkezett.
A verőfényes napsütés igen jó volt verseny szempontjából, fényképezni azonban nem egy álom nappal szemben. Volt is utómunka, de nem lett rossz az összeállítás szerintem.
A szép őszi színek, és mert a lelátóról fényképeztem, olykor elcsábítottak a fás-bokros részletekhez, de szerintem így teljes a kép néző szemszögből.
A pályáról annyit, hogy gokart pályaként is működik, de motorosok is koptatták már a gumit az aszfaltcsíkon.
A szervezés is jó volt szerintem, a parkolás “irányítása” kiváló, és a büfé is ellátta feladatát a rendezvény végéig. Szóval van jövő szerintem.
Apropó, jövő. Tervezik a pálya bővítését újabb nyomvonallal, és a jelenlegit is bővítik, hogy több autós rajtra is alkalmas legyen.
Szóval azt hiszem visszatérek még ide.
Lássuk a képeket, klikkelj az ittenire!

XII. Zempléni Szabad Pálinkafesztivál néven vonult be a történelembe az a rendezvény, amelyre szombaton elindultunk. Nekünk ez volt az első, így kíváncsian vártuk, milyen is lesz.
A hátizsákomba még fényképezőgépet is tettem, amely az út során kardio segédeszközként funkcionált. 🙂
Kalandvágyókra hagyva a tokaji hídon való átkelést a döcögősebb, de romantikusabb útvonalat választottuk. Így kerültünk kora délelőtt a Balsai kompra. Nem bántuk meg, hiszen a táj is változatosabb volt, és az átkelés is szórakoztatóbb.
Füzérre érve a segítőkész polgárőr tájékoztatás után hamar a nemrég átadott rendezvénytérre érkeztünk. A gyors regisztrálás után már el is hangzott a kérdés: szörpöt, pálinkát, vagy bort kérünk? Ez volt a welcome drink. Nem én vezettem. 🙂
Már a készülődéskor megállapítottam, hogy nem csak a pálinkáról szól a rendezvény. Kirakodóvásár, gyermek rendezvények, étel, ital, és délután koncertek volt a kínálat.
A távolban, a hegytetőn azonban látszott a vár, így hamar felkerekedtünk, magunk mögött hagyva a biztos étel-ital, és a kényelmes üldögélés lehetőségét.
Felejtsük most el a morcos parkolóőrt, és folytassuk az utunkat a vártúra kiinduló pontján, a remek, kreatív játszótéren.
A kihívás ezután indult. Azt korábban is tudtam, hogy egyik előző életemben sem lehettem várostromló. Ez most megerősítést nyert, de azért feljutottunk szinte a vár legtetejére.
A várkapunál kellemes meglepetésként a Bordó Sárkány zenéje fogadott. Meg kellett állapítanom, hogy a hegyi mobilnetet nem élőzésre találták ki. Persze ez este derült csak ki, így két linkkel megtámogattam a közösségi oldalam videóját.
A felső várat “kutyafuttában” foglaltuk el, amiből a kutya az olykori négykézlábazást jelentette, a futtában pedig azt, hogy a fényképezőgépem a hátamat melegítette a szeles várfokon is.
A mai album képei tehát mobil telefonosak, és ahogy látod a képen – melyre klikkelve a többit is megnézheted -, a védőtok aktívan részt vett a képalkotásban. Így a bakancslistámra felkerült a majdani fotóséta is, fényképezőgéppel.
A mai album másik előnye a dokumentáláson kívül, hogy – mivel elfelejtettem átnevezni a képeket – másodpercre pontosan követheted az utunkat a képnevek alapján.
Még a pisiszünetet is. 🙂
Visszafelé is a kompot választottuk, az átkeléssel ér véget a képes beszámoló.

Ha azt gondolod, a telefonomról mesélek majd, tévedsz. Bár arról is tudnék. 🙂
Most azonban a szombat délelőttömről mesélek.
A 2. Plangi airport repülőnapra indultunk el viszonylag korán reggel. Jó idő volt, azt terveztük, a szabadban töltjük a napot.
Kicsit kalandos volt, ahogy Balkányban eltévedtünk, de azt mondtam, nem mesélek a telefonról. Persze nem volt annyira vészes a dolog, megtaláltuk a repteret. A polgárőrök korrekt vezényletével parkolóhely is akadt, és karszalagot, meg egy ebédjegynek látszó dolgot is kaptunk.
Gyorsan körülnéztünk, és mire a felcsörlőzött siklóernyős földet ért, meg is jelent egy helikopter. Az ejtőernyős bemutatóra várva bóklásztunk még kicsit, és már fel is pörögtek a helikopter rotorjai. Itt ismét nem mesélek a telefonról, láthattad az eredményt a közösségi oldalon. 🙂
Aztán úgy döntöttem, összeporozom kicsit a fényképezőgépemet. Ennek eredményét láthatod az album nagy részében. Szóval felszállt a helikopter, kiugráltak az emberek, földet értek, majd a helikopter is ezt tette.
Ezután úgy tűnt, szétszedik, de valójában csak a közönség nézhette meg közelebbről, mitől is tud repülni. Közben egy sportrepülőt is útjára engedtek, mi pedig – dél lévén, és csend a programban – megpróbáltunk ebédhez jutni. Nem sikerült, a beharangozott büfé nem igazán volt topon. Üdítő, sör és chips volt a választék, erre viszont az ebédjegynek látszó kupon nem volt beváltható.
Úgy döntöttünk, hogy ha már kajáért indulunk, tegyük azt úgy, hogy biztosra megyünk. Elajándékoztuk az “ebédjegyeinket”, és útra keltünk.
A továbbiakról már meséltem hét elején. Az jó választás volt.
A délelőtt néhány képét pedig az ittenire klikkelve láthatod.