Modellek a BuSzaCsában

Aki most csinos, bikinis lányokat vár, csalatkozik, és persze ez a büntetése, amiért nem olvasta a korábbi híreket. 🙂
Az előző évihez hasonlóan idén is megrendezték a repülőmodellek versenyét, idén azonban autók is voltak.
A ZZ Top zenéjére, és a helikopterek célraszállására érkeztem. Néhány próbálkozás után már viszonylag feltehető képeket sikerült készítenem, és mire a free style repülések következtek, már a küzdőtéren kapkodtam a fejemet. De volt még limbo (1, majd később fél méteren kifeszített szalag alatt kellett átrepülni a masinákkal), majd modellautó-verseny. Ezt követte a palackvadászat, de volt helikopternyolcas, és szalagvadászat is.
Utóbbi annyira látványos volt, hogy sokszor fényképezni is elfelejtettem 🙂
A napot a szalagvadászaton védőhálóba akadó gép levarázsolása, majd eredményhirdetés, és kb. egy óra szabad repülés zárta.
Remek program volt!
klikk a képre


Modell

Pár napja találtam a hírt, hogy január 29.-én ismét modellező verseny lesz a BuSzaCsában.
Múlt évben szinte ugyanezen a napon volt hasonló, akkori képeim igencsak tükrözik, mennyire túlbecsültem felszerelésem, és magam képességeit.

Idén kicsit más felszereléssel teszek próbát. Jó lesz megtudni, most hol a határ, és bizonyára ismét érdekes, látványos lesz a bemutató is.


Békás tó

Valamikor augusztus elején, a Borkarnevál idején jártam itt, persze

kicsit más időjárási-, és hangviszonyok között… már ha csak a békákra gondolok is
A szép őszies idő sokakat kicsábított kis jégcsúsztatásra, sétára,
napfürdőzésre. Jó lenne, ha mindig csak ilyen emberek járnának erre, és
nem kellene arra is figyelnem, hogy a tóba, és a bokrokba dobált szemét
valahogy kimaradjon a fotókról.
klikk a képre


Hóséta

A kicsit húzós munkanapok után jártam egyet a hatalmas hópelyhek között. Az utcán alig volt valaki, fülembe Schuster Lóránt énekelte híres unpluged számát: “a pohádat befogod”.
Tehát igazi csendes téli hóséta :-)

klikk a képre


Pásztortűz, tűzoltók, ilyesmi

Természetesen a Krúdy Karácsony az, amelyről a képes beszámoló következik.
Kicsit hézagos ugyan, hiszen a zárónapon készítettem a képeket. A szombati horror :-)
kimaradt, csak rövid beszámolót hallottam róla a finom meleg kenyérlángost a tányéromra varázsoló hölgytől. Azt mondta, jövő évben két disznót vágnak. Hmmm… van még aki egy évre előre tervez? ;-)
A 2-3 óra alatt, amit Sóstón töltöttem láthattam a parkban méltóságteljesen poroszkáló lovakat, mögöttük konflissal, a sétányon pöfögni gyermekekkel megrakott tűzoltó Trabantot, füstölődhettem a pásztortüzeknél, melengethettem a kezem a kemence oldalán, a
feldíszített fenyő mögül kikandikálva láthattam csúzlizó, körhintázó gyerekeket, magamra vonhattam a bárányok érdeklődését, noés persze volt Jingle Bells is :-)
De lássuk a fotókat! klikk a képre


Bocifánt

Egy érdekes építménnyel bővült péntek délelőtt az ünnepekre egyébként is beépülő Kossuth tér. A Bumeráng stábja épített stúdiót, városunkban zárva a téli mosolyturnét.
A reggeli műsor hangulata a “kirándulásokkor” kicsit megváltozik. Most az elefánt lett a “sztárállat”. A turné utolsó napján nehéz igazán újat, egyedit alkotni, elfogultságomat félretéve mégis azt mondhatom, tegnap itt sikerült.
Nézd meg, hogyan nő ormánya a tehénnek? 🙂
klikk a képre


Voga vadászat

Ahogy a tél beköszönte előtt sikerült megjelenítenem az elmúlt tél képeit, most a Bumeráng érkezése előtt igyekszem az év első felében készített Voga vadászat képeit publikálni.
Lássuk hát, amint a sejk sétálgat az OTP előtt 🙂

klikk a képre


“És megígérte Anyu is, hogy megkapod”

…és ha már megígérte 🙂
Tehát Lovarda ajtaja, november 18., este háromnegyed 7 körül.
Farkasordító hideg,

és az ajtónálló közli, hogy kapunyitás 8-kor. Kell nekünk korán menni. Irány haza mégegy pulóverért (is 🙂 )
Nyolc előtt néhány perccel újabb kísérlet, és bejutunk. Már hangol a Jurij.
klikk a képre

Szégyen ide, vagy oda, eddig csak a fórumon olvasgattam róluk, most hallom őket először, (eltekintve a lapjukról letölthető számoktól) és tetszik, tehát nem utoljára 🙂
Rövid átállás, és máris jön a Csá, Misi.
klikk a képre

A beállítással van némi gond, az ének igen rosszul szól, a zene egyébként jó. Aztán még néhány apróbb technikai hiba, de a srácok ezen is úrrá lesznek, folytatódik a közönség hangolása.
De – mint tudjuk – minden jónak vége szakad egyszer, így hát Csá, Misi 🙂
Hosszabb szünet, pakolás a színpadon, és a közönség egyre gyűlik.
Megtelik a színpad előtti tér, és mire Lovasi András hangja fölcsendül, a közönség kellőképpen megőrül 🙂
Igen, ez a Kispál és a Borz.
klikk a képre

Ismét fergeteges koncertek voltak a Lovardában.
Persze egy dolog azért nem hagy nyugodni csütörtök késő este óta…
Ha van Nyíregyházán mondjuk a főiskolán egy Kispál koncert, akkor annak hírére miért véletlenül kell ráakadnom a Csá, Misi lapján, és mikor tűnik végre el a főiskola lapján a Kulturális rendezvények oldalról, hogy “Fejlesztés alatt”, és esetleg nem lehetne mondjuk a Campus Rádió lapján egy ilyesmi rovat?
No, leszállok a vesszőparipámról 🙂


Császári tó

A 4-es főúton Nyíregyházát Debrecen felé elhagyva található Császárszállás.
A pihenni vágyók, horgászok egyik kedvenc helye, persze érdemes fényképezőgéppel is ellátogatni ide.
Pár percet töltöttem csak a tó partján néhány képet készítve, de remélem, sikerül kedvet csinálni egy kiránduláshoz.
klikk a képre


Téli képek

Ha valaki megkérdezni, “Hol van már a tavalyi hó?” azt mondhatnám, “Itt.” …persze senki nem kérdezi… mégis itt van 😀
Néhány kép munkába menet, körséta a belvárosban, a békésen üldögélő
hófödte Krúdy, utolsó (talán mégsem) képek a Jerevánról, és egy délutáni szánkózás a Robinson dombon. Emlékszel? Itt volt a kerékpárverseny nyáron…
klikk a képre


Sóstói tél

Kinéztem az ablakon, és a gyönyörű őszi napsütés eszembe juttatott egy decemberi napot. Talán a takarítás helyett most is menni kéne egy kört fényképezőgéppel a kézben…
De előtte lássuk a korábbi képeket. Így a messzi távolból mondhatom, hogy az elmúlt tél nem volt hideg, sok napsütés, meg olykor némi hó (hja, az idő megszépíti az emlékeket 😛 ). A decemberi Sóstón készült képeket nézegetve akár ősziek is lehetnének… persze néhány színes levelet akkor vissza kellene szerelni a fákra 🙂
klikk a képre


Mikulás

Akkor hát jöjjenek az ígért téli képsorok. Persze a képsorok nem újak, bár lassan lehet fényesíteni a cipőt ismét. 🙂
Évről évre megrendezésre kerül szép városunkban a Mikulás-szépségverseny. A ködös szombati reggelen az első kávém után éppen kiértem a stadionba, és az apróságok, majd a szüleik is már futottak körbe a salakon. Korábban soha nem láttam még mikulást pisztollyal a kezében 😀
Aztán – mire a főtérre értem, a mikulások is ott voltak. Persze könnyű nekik rénszarvas szánnal 🙂
Talán azért tér vissza ennyi mikulás évről évre, mert szép kis házat építenek nekik.
Lássuk a képeket, klikk a fotóra!


Ünnepi készülődés

Most, hogy költözködöm, meg rendezgetek látom csak, hogy van még néhány esemény, amihez nem készítettem ajánlást. Igyekszem pótolni, így ismét időutazások lesznek 🙂
Emlékszel még a múlt év decemberére? Boltba be, boltba ki, kipipált, összefirkált, szakadt papírfecnik, ajándéklisták. Persze nem csak ez az ünnepi készülődés…
A város felölti ünnepi ruháját, és jól esik esténként sétálni az arany színű városban, füstölődni Sóstón, a szabadtéri pásztortüzeknél, meg-megállni kedves ismerősökkel néhány szóra… ez az igazi készülődés.
klikk a képre


Lovarda, 2005. október 14.

Mint írtam, késtünk a kezdésről, de hogy mentsem magam, azt mondták, 8-kor lesz kapunyitás. Sajnálom, hogy a Zuhatag végére érkeztünk, biztosan tetszett volna a többi is, meg hát lehetett volna fotó 😉
Kicsit (na jó, nagyon) más hangulatú volt a Kárpátia koncertje. Nehezen tudnám meghatározni a stílusukat, de szerencsére egy interjúban olvastam a saját meghatározásukat: nemzeti rockot játszanak, bármit is jelentsen ez.
Emlékszem, egy időben minden május elsejei? kívánságműsorban hallhattuk a Hazám, hazám-at. Most is…
klikk a képre

Rövid átszerelés után következett a Deák Bill Blues Band.
Mi tagadás, nagyon vártam ezt a koncertet, szeretem Bill zenéjét. (tehát elfogult vagyok 🙂 ) Ő az, akinek lenne oka rá, hogy elszálljon magától, dehát ez nem a Megasztár iskola, itt a zenéért él az előadó…
Egyik kedvenc Számomból nézzünk meg egy részletet.
A színpad sarkától fotózhattam, így viszonylag közelről láthattam. Nagyon fáradt, mégsem volt egy percig sem kérdés, hogy rövidíteni kellene a koncerten, sőt!
Szólok néhány szót a zenekarról is. A szólógitáros felszabadultan játszott, érezte a hangulatot, tetszett a játéka. Akit kiemelkedőnek tartok, a billentyűs. Kellő tisztelettel, ugyanakkor fergetegesen kísérte a Királyt.
A koncerten többször szó került azokról, akik már nincsenek köztünk. Pityiről, Bencsik Samuról és Radics Béláról is. A néha előkerülő Jack Daniel’s miatt kicsit összeszorult a szívem…
A koncert fantasztikus volt, észre sem vettük az idő múlását.
klikk a képre

A napot, és a koncertek sorát Cserháti István utolsó zenekara, a Pandora’s Box zárta. Igen, ezentúl a Pandora’s Box nevet használják.
Fiatal, energikus zenekar, igen jó hangú énekessel, aki mellesleg pillanatok alatt befutotta a teljes színpadot. 🙂 Bátran adhatta elő a régen Varga Miklós által énekelt számokat, megállta a helyét.
klikk a képre

Egy óra is elmúlt, mire elcsendesedtek a hangfalak, és elindultunk hazafelé. Ismét jó kis koncerteket láttunk.


Koncertek a Sörfesztiválon

A koncertnapokon röviden írtam minden fellépőről, most a képtárak bevezetéseként legyen itt még néhány, akkor le nem írt gondolat.
A legelső koncerten a Radar együttes emlékezett meg Cserháti Pityiről, a P. Mobil, majd a P.Box augusztus közepén elhunyt billentyűséről. Úgy gondolom, ennek a képnek kell az első nap albumához vezetnie.
klikk a képre

A debreceni Lovardában 14.-én 19 órától a Rocktóberfest koncerttel emlékeznek rá.
(10. 11. 18:00: Időközben kicsit körbenéztem. A FOKK lapján 19 órai, a Lovarda lapján 20 órai, a P.Box lapján 21 órai a kezdés)
E fontos kitérő után nézzük tovább a hétvége eseményeit. Pénteken még az Ossian volt, őket láthatod még a fenti albumban.
Írtam péntek éjjel, hogy a Radar jobban tetszett. Meg kell mondjam, az Ossian zenéjét áthallás útján ismerem (áthallatszik olykor a szomszéd szobából 🙂 ), a Radart most hallottam először. Valahogy ők közelebb voltak a nézőkhöz. Ha napot kellene választanom a három közül, összességében a péntek vinné a pálmát. Két nagyon jó koncert volt.
A szombati hangulatot nagyban rontotta a hatalmas csúszás a programban, és a több mint két órás plázába menekülés rendesen elvitte a hangulatot. Ma beszéltem ismerősökkel és egyetértettünk abban, hogy nem tesz jót a rockkoncertre készülő hangulatnak a tánczenekar…
Ha már itt tartunk… talán négy képet láthatsz az ominózus csapatról.
De beszéljünk a Hopikáról. Tetszett. Örültek a közönségnek, a sok-sok nézőnek, és talán ez is közrejátszott, hogy örömmel zenéltek, míg bírta a cucc. Mikor az énekes bejelentette, hogy nem tudnak tovább játszani, látszott, hogy tényleg sajnálja.
klikk a képre

Talán ebből az albumból kiemelek mégegy képet, mert… mert tetszik 🙂
klikk a képre

…és akkor lássuk a zárónapot.
Alacart. Tetszett a koncertben, hogy szinte minden feldolgozásnál azt mondta a basszusgitár-ének (bocs, nem tudom a neveket), “kedvenc számunk”… Mondjuk volt néha, mikor azt gondoltam, mi lenne, ha én is színpadra állnék, és elkezdeném elénekelgetni a kedvenc számaimat, de alapvetően nem volt gáz a koncert, a saját számuk pedig nagyon tetszett.
De: nem értem, miért kellett a vokalista lány, a billentyűsnek kicsit jobban kellene uralnia a hangszert, a szólógitáros jó volt, jobb, mint a többiek, de nem annyival, mint amennyire sztárolták. A dobos szépen igyekezett összetartani a zenekart, a basszus-ének volt a legszimpatikusabb, kellő szerénységével, humorával, és az éneklés is ment 🙂
klikk a képre

Közel két éve hasonló sörfesztiválon voltunk. Emlékeim szerint az is Pino Produkció volt. Akkor a Taxi együttes pörgette a közönséget (sajnos azóta sem hallottam róluk) és utána fergeteges Lord koncert volt… Ne beszéljünk most arról, hogy mi történt a közelmúltban a Lord háza táján… remélem, sikerül(t) pótolniuk Vida Ferit…
Maradjunk inkább Szombathelynél, és ahogy mondtam, számomra meglepetés-zenekaránál, a Másnapnál. Remélem, találkozom még velük néhány hasonló koncerten.
klikk a képre

Ez volt tehát a három nap krónikája. Itt a végén előcibálom kedvenc vesszőparipámat: egy ekkora városban, ennyi netes megjelenés mellett miért kell úgy vadászgatni a programokat, miért nincs egy hely (”…ahova mehetnél…” 🙂 ), ahol szépen összeszedné valamelyik ráérő köztisztviselő azokat a programokat, ahol kicsit kikapcsolhat az ember. Nem az esemény után (vagy akkor sem), hanem….


Lovas Mihályok

Az ősz közeledtével szaporodnak a rendezvények a Múzeumfaluban.
Két hete az ízek szerelmeseinek kínáltak programot, és persze kóstolót is. Különböző tájegységekről érkeztek sütő-főző tudományukat csillogtató emberek. Ebben az évben nem vettem részt ezen az eseményen, annál inkább az ugyancsak hagyományosan idén is megrendezett Mihály napi lovasbemutatón.
klikk a képre


Ködséta

Mit csinál egy normális ember egy ködös novemberi szombat reggelen?
Fejére húzza a takarót, és néha kinyúl a gőzölgő KV-ért?
Deeehogyis! Kapja a fényképezőgépet, és megkeresi azt a két-három embert a városban, aki hasonlóan normálisan ott mászkál… 🙂
klikk a képre


Tűzoltóverseny

Itt van hát az alkalom, hogy meséljek a versenyről.
Nem is tudom, hol olvastam, hogy lesz egy ilyen. Gondoltam, megnézem, mit lehet fotózni. Mire a Ligetbe értem, jókora tömeg volt. Amerre néztem, tűzoltók, és tűzoltóautók. Gondoltam, itt, mint kívülállónak nem sok keresnivalóm lesz. Tévedtem. Mintha mindenki természetesnek venné, hogy ott lábatlankodom, kérdezősködök, fényképezgetek.
Itt ismerkedtem meg az említett tűzoltóparancsnokkal. Megbeszéltük, eljuttatom neki a készített képeket, ő pedig nyugodtan tud a szervezéssel foglalkozni (már amennyire nyugalmas egy ilyen versenynek a szervezése)
Látva a lelkesedést, azt, hogy mennyire nem kímélték magukat a versenyzők belegondoltam, hogy bizony éles helyzetben is mennyire így lehet ez… Azóta kicsit másként nézem a szirénázó tűzoltóautót.
klikk a képre


Tűzoltó-bemutató

Talán azzal kezdeném, amit a szakolyi tűzoltóparancsnoknak mondtam egy verseny alkalmával: annyi közöm van a tűzoltókhoz, hogy látom őket szirénázva elszáguldani… Nos, annak a versenynek a végén már kicsit másként éreztem… de erről majd azoknál a képeknél 🙂
Ez egy korábbi esemény, egy decemberi nap, verőfényes napsütés, és Sóstón néhány különleges tűzoltójárművet állítottak ki…
klikk a képre


Klíma-korzó

A Magyar Természetvédők Szövetsége szervezett akcióhetet 2005. szeptember 10-15. között a Föld Barátai Európa Klíma-korzó kampányához csatlakozva.
A mai napon érkezett városunkba a Karbon Dínó. Arról, hogyan kötik a sárkányt a karóhoz 🙂 készültek délelőtt sietős képeim.
klikk a képre