Zúzmara

Valamikor télen néhány reggel igyekeztem megörökíteni azt a küzdelmet, melyet jónéhány autós folytatott a jókora hóban egymást, és az arra haladó gyalogosokat sem kímélve, hogy mielőbb áthaladhasson a “Behajtani tilos” kivéve célforgalom táblával védett útszakaszon.
Akkor végülis nem lett sorozat belőle, bár a helyzet azon az útszakaszon annyit változott, hogy elolvadt a hó.
Külön tanulmányt lehetne írni arról a parkolási “rendről”, ami ezen a részen (is) uralkodik.
Néhány bejegyzésem szólt már a közlekedési morálról is, ami szerintem lassan csak a szótárban létezik.
Néhány napja egy cikket olvastam a SZON-on. Maga a cikk, és az ötlet is érdekes, de a hozzáfűzött vélemények méginkább.
Olvasd el, megvárom 🙂 ….
…és akkor lássuk a cikk tartalmát.
Azzal vannak fenntartásaim, hogy az autó befúvása lenne a megoldás, de a közterület-felügyelet vezetőjének hozzászólását látva nem csodálom, hogy eddig jutott a Zúzmara kommandó.
A cikk utáni hozzászólásokat nem minősíteném. Olvastad, láthatod, önmagukat minősítik.
Terveim között szerepelt egyfajta “bunkó rovat”, amelyben azokat az eseményeket örökítem meg, ahol egyáltalán nincs tekintettel valaki embertársaira. Most úgy gondolom, nem készítek ilyen rovatot, hanem oldalt belinkelem a Zúzmara kommandó eseménynaplóját, és persze alkalomadtán visszatérek a témához.
Így a vége felé pedig egy képes történet.
Ha valaki a Tőke utcai óvoda környékén jár, elég érdekes dolgokat tapasztalhat. (köztereseknek: Árok utca, Köjál mellett fölfelé) Ez elvileg egy zsákutcaszerű valami, parkolóval a végén.
Illetve a végén egy kitaposott feljáró, amely a szomszéd ház előtti jókora betonplaccra vezet.
Mellette park, és játszótér.
A környéken lakók – nem bírva a küzdelmet “bunkó” autóstársunkkal, aki rendszeresen a játszótéren parkolt – elérték, hogy kis korlát védje a játszóteret a nyilvánvalóan agyilag, és nem mozgásilag sérülttel szemben.
Addig még nem fajult a dolog, hogy az “ember” terepjárójával legázolja a korlátokat, bár…
Mindenesetre szegény sérültünk azóta szorosan a korlát mellett, szigorúan a füvön parkol.

Ilyen, vagy hasonló képet bármelyik nap délutánján láthatsz, és láthatná a közterület-felügyelő is.
Nyilvánvaló, hogy ez az a kategória, akiről a SZON-os cikkben azt mondta a vezető, idézem: “Egyes gépkocsi tulajdonosok ( ismerem őket éppen eléggé) durva erőszakkal reagálhatnak”
Gondolom ezt azért is, mert mikor ezt a képet készítettem, egy közterület-felügyelő sétált el mellettem. Láthatóan nem volt szolgálatban… de látta…
Néhány nap múlva visszatértem a helyszínre. Gondoltam, intézkedett a “hivatalos személy”.
Nos, ekkor ez a kép fogadott:

Mégegyszer leírom. Az autóktól 20-30 méterre két parkoló is van legalább 50 autó kényelmes befogadására.
Ezek a képek nálam a Zúzmara kommandó irányába billentik a mérleget…


.

“- Mit csináltál te állat?
– Te mondtad! Megnyomtam a négyeeest. Én nem tudtam, hogy…
– Most aztán pucolás fiúúúk!
– Úgysem akartunk még benzint venni.
– Ááállat!
– Majdnem eltaláltad a klienst, és akkor mit csinálunk?
– A második törvény, a jó gengszter…
– Most mit izgultok…
– Há de ez az állat ránk uszítja a rendőrséget.
– Én ááállat?
– Majd elintézzük őket!
– De ő mondta a négyest, igaz vagy nem?
– Ááállat!
– Hagyd már abba!
– Nem nyírhatod ki a fél országot emiatt az állat miatt.
– Hallod már megint, én nem vagyok állat.
– Áállat.
– Az vagy Bili, az vagy, nyugodj bele…”
Azért arra kíváncsi lennék, kinek új ez az idézet?
Csak neki elmondom, hogy a Macskafogó című filmből való, amit igencsak alapműnek tartok 🙂
…és hogy hogy jön ez most ide?
Ma van az Állatok Világnapja.
Ja, legyen egy kép is 😉


Unplugged

Az elmúlt hét végén az Programajánlóban láthattál jónéhány ajánlatot a debreceni Unplugged Club műsorából. Szombat délelőtt felkerestük az intézményt 🙂

Nem túl nagy hely, a csapos lány szerint is csak asztalfoglalással van esély részt venni egy-egy rendezvényen. Így délelőtt elég érdekes volt az úri közönség, aki az előtérben sörözgetett.
Mi is megpihentünk kicsit egy sör mellett, és hoztam programfüzetet.
Tehát találkozol majd ajánlattal jobboldalt.


El(le)maradások

Emlékszem, mikor augusztus 22.-én vittem a szervizbe a gépemet, hányszor nyúltam az oldalamhoz, hogy elővegyem… Összeszoktunk.
Gondoltam, összeszedem azokat az eseményeket, amelyeket kénytelen voltam fotózásilag kihagyni. Egyben fel is idézem a nyárvég eseményeit.
Szaggassuk a sebeket 🙂
Nyíregyháza, augusztus 23. szerda: Nyíregy házi buli
Nyíregyháza, sóstói szökőkút, augusztus 24. csütörtök: Y2K és Slow Band
Nyíregyháza, BuSzaCsa, augusztus 26. szombat: Kgstparty
Nyíregyháza, szeptember 1-30. Nyírségi Ősz
Nyíregyháza szeptember 1-9. Vidorfesztivál
Debrecen, Lovarda, szeptember 8. péntek: Kispál és a borz
Nyíregyháza, Kossuth tér, szeptember 9. szombat: Gyümölcskarnevál
Nyíregyháza, Kossuth tér, szeptember 9. szombat: Omega
Nyíregyháza, Bujtos szeptember 10. vasárnap: Fesztivál az állatokért
Nyíregyháza, Múzeumfalu szeptember 15-16. péntek-szombat “Kóstolja meg Magyarországot”
Záhony, szeptember 15-16. péntek-szombat MÉZ Fesztivál
A nagy vágyam: Budapest, Vasúttörténeti Park szeptember 16-17. szombat-vasárnap VI. Közép-európai Mozdony Grand Prix és II. Nemzetközi Étkezőkocsi Találkozó
Nyíregyháza, Repülőtér szeptember 17. vasárnap Repülőnap
Voltak még apróságok, meg hát bizonyára ezek közül sem jutottam volna el mindenhová.
Most az ősz, és a zárttermi koncertidőszak következik. Nehéz lesz megállni, hogy ne lőjek fűre, fára 😉
Szóval örülök, hogy újra van gépem :-D” …és ezzel le is zárom a fényképezőgéphiba témát, remélem örökre.
Jöjjenek a képek!


Választás


Szervizlépcső

A megfejtést mindenképpen nekem kell megmondanom, mert a kép itt nem segít.
Szóval a szervizben készült, és a kivilágított lépcsőt ábrázolja.
Hogy miért mozdult? Mert az EXIF szerint is 1/5 másodperc az expoidő.
Ez azért nem hiszem, hogy kézből kitartható lenne.
Hogy miért került fel akkor mégis ez?
Mert ez az első expo a javítás után.

Tehát kész a gépem, nálam van, jönnek majd az új képek 😀


Úton

Fel, fel, fel… és nemsokára a kezemben a fényképezőgépem 🙂


Utolsó este

Még a Vidor idején készítettem a következő esti képet.

Ekkor el is döntöttem, hogy a gépem visszaérkezéséig nappali életmódot élek a kölcsi-fényképezőgéppel.
Úgy néz ki, hogy holnap sikerül végre eljutnom a gépemért, így a gépet kölcsönző is akkor fényképezhet majd, mikor csak eszébe jut 🙂


.


Reklám

Ismerős jön szembe az utcán.
Mosolyog.
Megállunk pár szóra.
Kezében könyv.
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi
Kötve.
Vastag borítósan.
Ujjongva meséli:
Betért az újságárushoz, és 99 (kilencvenkilenc) forintért vette.
Új könyv.
Ez pont nem volt meg.
Ezért örül ennyire, ezért állított meg, hogy elújságolja.
Az első szembejövő ismerősnek.
A könyv egy megjelenő sorozat első darabja.
“Reklámkiadvány”
Remek ötlet, gratulálok a kiadónak!


Leállás

Valahonnan tudhatta a tárhelyszolgáltatóm, hogy nem igazán van mit feltennek, így egyszerűen megölte a lapomat egy napra.
Mostmár úgy látom él, talán így is marad., úgyhogy igyekszem hozni némi tartalmat 🙂
Most a Programajánló módosítására volt időm, holnap folyt. köv.


Selyemszál

Mondják, kicsit negatívan álltam a Selyem utca felújításához.
Ölre nem megyek a cáfolatért, de ha újra elolvasod, egyértelmű lesz, hogy nem azt mondtam, hogy rossz, amit csinálnak, hanem azt, hogy van, amit rosszul.
Nyilván örülök, és az ott lakók is örülnek annak, hogy szép, járható, új útjuk lesz.
De van, aminek nem örülnek, és ezt nagyon mással nem tudták megbeszélni.
Én pedig mezei járókelőként nem hiszem, hogy tehettem többet, mint a kis album.
Továbbra is úgy gondolom, akkor van kész a munka, mikor nem rosszabb a helyzet, mint volt a felújítás előtt.
Az esőelvezetők ősszel vizsgáznak majd, igaz, addig talán még néhány eltűnik, ahogy pénteken láttam.

Ez az elvezető egy bokor tövében van a vasbolt-saroknál kb. két lapátnyi földre az eltűnéstől úgy 20 centivel mélyebben a környezetnél.
Persze történtek pozitív dolgok is, például elkezdték megjavítani a túl magasra maradt, használhatatlan kapubejárókat.
Felvágták, kiszedték, mélyítették, visszarakták.

Az, hogy másodszorra sem sikerült, szakmai hiba…

Ugyancsak szakmai hiba a ki nem javított bejáró, és a szegélybe vezetett esőcsatorna.

Most is azt mondom, egészében nagyon szép a felújítás, de vannak érthetetlen dolgok, és vannak kijavítatlan hibák.
…és a remény, hogy ez tovább bírja, mint a kockázott buszmegállók.


.


.


Kis nyári archív


Örömhír

Ami persze teljesen magán jellegű, és semmi köze a hasonló című vallási műsorhoz.
“Garanciális javításra leadott készüléke átvehető…” kezdetű SMS-t kaptam nemrég.
Ez azt jelenti, hogy elkészült a fényképezőgépem, már csak azt kell kitalálnom, hogyan kerül ismét hozzám. Aztán már csak rajtam múlik, ezt észreveszed-e a naplómon.
A fogadásra meglepetéssel készülök. Szép új otthont kapott a gépem… de még nem tud róla 🙂


Helyzet

Mi a furcsa a képen?

…és így?
Ebben a kereszteződésben kinek van elsőbbsége?


Példa

Lassan összeér a régi az újjal, elkészül a temető új kerítése.
Elég nagy a felfordulás mostanában városszerte, itt is, ott is rendezkednek, építgetnek, rombolgatnak különböző sikerrel.
Lehet elmélkedni rajta, miért pont most, miért pont ott, miért pont azt… egyszer majd erről is írok, mert eléggé piszkálja a csőrömet, ahogy a belvárost egyre inkább elbarmolják, de erről majd akkor…
Most a pozitív dologról, a jó példáról.
Hónapokig dolgozt(n)ak a város egyik legforgalmasabb utcáján hatalmas gépekkel, igencsak sokmindent felforgatva, megmozgatva. Dícséretes, hogy mindezt sikerült úgy végezni, hogy a forgalmat alig akadályozták.
(Nem keverendő össze ez a boltmániás építkezéssel a temető után.)
Gratulálok e munka szervezőinek, megvalósítóinak.
Be lehetne iratni tanfolyamra hozzájuk a a buszmegálló kockázókat.


Megkóstoltuk

A szombati pollengyűjtés színtere a Múzeumfalu volt.
Persze az alapgondolat a mindenféle ételek kóstolása a „Kóstolja meg Magyarországot” nevű rendezvény apropóján.
Az elmúlt évben sajnos kimaradt a programomból ez a rendezvény, két éve azonban jókat ettem, meg akkor fényképezgettem is.
Idén már elég jó tippjeim voltak a kóstolósorrendet illetően, mégis előbb kis terepszemlét tartottunk. Ez aztán alaposan fel is borította a terveket.
Éppen a vállaji strudliról meséltem a sátruknál, mikor kiderült, igazi, remek szilvapálinkát is hoztak, hogy legyen mivel agyonütni az időt, míg a nevezetes étek elkészül.
Ezután érthető módon hamar kaja után néztünk. 😉
Választék volt bőven.
Az első portán mindenféle halétel csalogatott. Míg barátnőm a halászlét szeliditette, én a halsütőt vadítottam a fényképezéssel. 🙂

Ha már a vadaknál tartunk, ez a következő porta kínálata volt. Őz, vaddisznó, sőt, az egyik helyen csókát ígértek 🙂 Mi az őznél maradtunk. Remek volt.
Továbbmenve sztapacska, salánki savanyólé, és hasonlók kápráztattak.
A domboldalon kerámia bográcsban káposztás tarkapaszuly gőzölgött, a fehérgyarmati sátor előtt pedig lapcsánkáért álltak sorban.
Miután folyamatosan a strudlit hajtogattam, így hamar a vállaji sátornál termettünk. Türelmetlenségünk nem engedte kivárni a túrós és szilvalekváros finomságot, így krumplisat választottunk.
Ezután már meg kellett pihenni kicsit, így a játszótérszéli padon töltöttünk kis időt.
Korábban néhányszor összefutottunk Dávida Pali barátommal, aki a kádármesterségre oktatja tanítványait hét közben, maga is kádármester lévén.
Felkerestük hát hivatalában 🙂 , ahol büszkén mutatta a műhely falán a képen nagyapját, dédapját, akik szintén ezt a mesterséget űzték valaha, illetve az általuk készített szerszámokat, és használati eszközöket. Hordót ugyan nem kezdtünk el készíteni, de a köpülővel gyakorolhattam kicsit ;-D
Ezután megnéztük a marcipángyűjteményt, majd a sok tudományba belefáradva a kocsmába siettünk egy sörre. Itt persze ismerősökbe botlottunk, de ez a nap folyamán többször is előfordult, persze különböző ismerősökkel..
Újabb séta után a Veterán Motorosklub járművei mellett pihentünk meg egy padon. Innen néztük a motorozni vitt gyermekek ragyogó arcát.
Ezután még tettünk egy kisebb kört, majd egy kellemes nap emlékével hazaballagtunk.
Szeretem a múzeumfalus rendezvényeket. Észrevétlenül elrepül itt a nap.


Selyemút

Szép is lenne egy kis kirándulás, meg rám is férne, de most nem erről írok.
Volt egy időszak, mikor állandóan a kis parkról írkáltam, mely útba esik munkába menet.
Örömmel tudatom, hogy még mindig járok munkába, és remélem, ez így is marad…
Most az utam további részével foglakozom kicsit.
Ez a Selyen utca, melyet pár hete felújítanak.
Illetve ahogy az ott lakókkal beszélgetek, egyre inkább az az érzésem, hogy felújítás áldozatává vált…
De menjünk kicsit vissza az időben.
Június vége felé örökítettem meg az egyik ház végében egy jókora parlagfüvet.
Aztán nem sokkal ezután egy reggel nagy sürgés-forgás fogadott ugyanitt, és ez így ment pár napig.
Szorgos kezek, és – amennyire én meg tudom ítélni – jó szakemberek szép kapubejárót készítettek.
Nekem ugyan kicsit sok volt a kő, de mivel a fákat gondosan, elég nagy életteret hagyva rakták körbe, örültem, hogy végre rendezett lett a terület.
Aztán pár hete más emberek jöttek.
Kiderült, felújítják az utat.
Ennek is örültem, dolgozgattak, dolgozgattak, és egyre furcsább dolgokat láttam.
Ekkor kezdtem el fényképezgetni.
Igaz, azt mondtam, nem fogok bele nagyobb dolgokba, míg nincs kész a fényképezőm, ezt mégsem akartam kihagyni.
Így mostanra összeállt egy kis album a munka menetéről.
Közben beszélgettem néhány utcában lakó emberrel, akik hozzám hasonlóan nem nagyon értettek néhány dolgot.
Nem értették, hogyan fogja elérni a szegélyt az aszfalt a kapubejáróban?
Nem értették, hová tűnnek a vízelvezető rácsok?
Nem értették, mi a szerepük a szegély mögé kerülő, mélyen fekvő vízelvezetőknek?
Nem értették, hová fog folyni az esővíz a csatornájukból?
Nem értették, a magas szegélyt elérni akaró kapubejárójukért miért kell fizetni?
Nem értették, hogyan lehet reggel betonozni az este otthagyott betonnal?
Nem értették, miért kell úgy összeszűkíteni néhol az utat, hogy ne férjen el két autó biztonságban egymás mellett?
Én nem tudtam megválaszolni a kérdéseket, nem is értek ezekhez a dolgokhoz, az ottani emberek pedig a Polgármesteri Hivatalba küldték őket reklamálni.
Nem az ő dolguk válaszolni, de néhány kérdés az ő tevékenységük miatt lett kérdés.
Úgy gondoltam, mégis készítek néhány képet ha másért nem, a dokumentálásért.
klikk a képre

Tegnap délután hazafelé tartva úgy láttam, lassan az utolsó réteg kerül fel az útra.
Ahogy nézelődtem, egy arra járó szólalt meg mellettem: “Hát szebb lesz, mint volt, de elég felületes munka, és miért kellett így beszűkíteni az utat?”
Hmmm… akkor mégsem csak én látom így…