Szép estét! Újra itt egy félhosszú délutánt és estét magam mögött hagyva.
Ma folyamatosan írom a történteket, nem jelenítek meg részleteket, csak egyben a végén. Nem látom esélyét ugyanis, hogy esetleg közben nézelődjön valaki, meg egyébként is fennmarad… ha nem is örökre 🙂
Tehát ma is délután kezdtem, leleményesen kis cédulát készítettem a megnézendőkről. Ugyanis a netes programajánló – mint tudjuk – sokkal részletesebb, mint a szép színes füzet.
Így értesültem arról is, hogy a Talamba Ütőegyüttes ma fellép nálunk.
Ezt semmiképpen nem szerettem volna kihagyni.
De nem megyek a dolgok elébe…
Elsőként mindjárt essünk túl azon, amit tegnap elfelejtettem (azt hiszem… de vissza nem olvasom most magam 🙂 ).
Megjelent ugyan kép az élő szobrokról, de talán nem mondtam, mennyire embert próbáló szegényeknek (fél?)órát mozdulatlanul állniuk mindenféle atrocitásokat elviselve.
Mert rengeteg a sötét ember…
Induljon hát a mai nap egy ilyen képpel. Mármint élő szoborral. 🙂

Aztán lássuk az eseményeket.
Jó kétméteres élő bábállatok szaladtak szét a téren érkezésemre. Mivel síró gyermeket nem láttam, elkönyveltem, hogy a műsornak lett vége.
Úgy tűnt, örök csend költözik a térre, de egyszer csak meghallottam a Dust zenéjét. Így hát fogtam egy pohár sört, és más földi halandókhoz hasonlóan letelepedtem zenét hallgatni.
Még véletlenül sem vettem elő a fényképezőgépemet, bár éreztem kísértést párszor 🙂
A mai koncert is remek volt. Ami nagyon tetszik, hogy nem láttam két egyforma, sőt, hasonló koncertet sem tőlük, pedig lassan törzsnézőjük leszek. 😉
Szóval jó kis pörgős koncert volt. A végén sikerült kis meglepetést szereznem a tegnapi képekkel.
Aztán mászkálásom során volt, és voltvolt kollégákkal futottam össze. Szemügyre vettem jó pár élő szobrot, láttam ugrálókötél bemutatót, némi bárzongorázást, Bütyöktől megtudtam, mikor játszik a Zenith, szóval hasznosan töltöttem az időt.
Aztán egyszer csak valóban játszani kezdett a Zenith. Akadt szimpatikus felfújható gitáros is 🙂

Én pedig vártam a kedvenc Zenith számomat.
(Rejtvény: Melyik az? 🙂 )
Helyette egy rendező érkezett, aki közölte, hogy szerinte hangosan játszanak. A körben álló jókora hallgatóság ezt nem így gondolta, de hatalma a rendezőnek van…
Ezek a fiúk talán már akkor játszottak, amikor Ön meg sem született. Tehát elhiheti, tudják, hogyan kell szórakoztatni. Vendéglátóként jó néhány ember szórakozását elrontani egy marhasággal… Nem illik…
De lépjünk tovább.
Kissé csalódottan hagytam ott a teret, de szerencsére kis idő múlva következett a Talamba.
Érkezésemkor mindenféle üthető dolgot hordtak éppen a színpadra. Mondanom sem kell, a mai nap a pálmát messze a Talamba viszi el, még ha a kisszínpadra rendezték is őket.
Fentebb linkeltem a lapjukat, nézd meg, vannak részletek a műsorukból. Eszméletlen.

Persze a kép semmit nem árul el a hangulatból, lesz majd album is egyszer, de inkább nézz ki egy fellépésüket a lapjukon, és nézd meg őket élőben. Nem normálisak 😀

Lassan elérkezett a 7 óra, és visszatértem a térre.
Itt már csak rám várt a Técsői Banda.

Széleskörű repertoárral rendelkező ukrán zenekar – írja róluk a műsorfüzet. Minden tiszteletem az övék, de én nem találtam meg a műsorukban a nekem tetszőt.
Azért a nézőtéren volt, aki igen 😉
Aztán eljött (végre) a váltás ideje, következett a lengyel Kroke.

Elvileg klezmer zenét játszanak, de nekem valahogy romantikus őszi slágereknek tűntek, némi improvizációval, és virtuóz hegedűszólamokkal. Igazából nem volt rossz a zene, csak másra számítottam.

Nagyjából ezek voltak az elmúlt pár óra történései.
Holnaptól dolgos hétköznapok jönnek, így csak az esti főprogramokról tudok majd beszámolni, remélem. De erről, és néhány egyébről majd hajnalban írok.
Addig szép álmokat!
Ja, a holnapi program, hogy tudd, nem írok ma már többet 🙂

Megérkeztem már egy ideje, csak gyártom a tudósítást.
Darabonként jelenik majd meg, ahogy haladok vele, tehát lehet, hogy érdemes még visszanézni később.
Na jó, elmondom, ha azt látod, hogy “holnapi műsor”, akkor vége a napnak 🙂
Kezdem hát.
A hétvége kicsit más lesz tudósításilag, mint a hétköznapok, ugyanis itt lehetőségem van a délutáni műsorokon is részt venni, ahogy ez ma is történt, és reményeim szerint holnap is fog.
Úgy három óra tájt keltem útra. Idén is megjelentek a járdán feliratok.

Talán kicsit kevesebb még, bár szorgosan írogatták éppen az egyik helyen.

Elsétáltam a művház mellett, amely idén is – mondhatni hagyományosan – kimarad a Vidor rendezvényeiből. Ezt már sok éve nem értem…
A Nagy Gödör Üzletház építésén szorgosan dolgoznak. Hiába no, nem mindenkinek happy a hétvége.
A volt Krúdy mozi (nem is tudom, igazán mi lett a helyén) melletti téren a Kaláka mozgatja a gyermekeket, meg a kis szökőkút próbálja felvenni a ritmust kevés eredménnyel.
A templomban bizonyára tűzoltó házasodik, mert két tűzoltóautó is pompázik a parkolóban. Néha felsikít a sziréna. Gondolom, akkor mondják ki az igent 🙂
A főtérre érve aztán van minden.
Éppen egy gólyalábas csoport fejezi be az előadást, de helyüket azonnal zsonglőrök foglalják el. A tér egyik szegletében Somos Petiék csomagolják hangszereiket. Ebből Shadows zene lesz.
Itt-ott élő szobrok sarkallják böködésre, grimaszolásra a járókelőket.

“Márvány bőrű karcsú leány
Régen ölelésre vár,
Előtte egy szép ifjú áll.” – jut eszembe a régi Metró sláger.

Van azonban más is a téren.

De haladjunk műsorirányban!
A városalapítók szobránál remek jazzt játszik egy trió, de már érkezik a Dust is. Átszerelés, égkémlelés, vágjunk bele! A csendesebb dalok hangzanak el. Amolyan esőcsinálók.

Meg is van az eredménye.
Esik.
Zenekar pakol, én el száradni, melegedni, tudósítani.
Az eső megunja. Mire visszatérek, éppen kezdődik a koncert második része. Mostmár keményebb zene következik, az esőnek helye nincs.

A verebek a fán nem nagyon értik a dolgot, ők inkább gyümölcskarnevált, és lovakat szeretnének, meg főleg, amit a lovak elhagynak. (hogy is énekelte annak idején Dinnyés József? 🙂 )
Ez nem az ő napjuk 🙂
A koncert viszont fergeteges, de sajnos egyszer csak lejár az idő. No, majd holnap ismét! 🙂
Sétáljunk át lassan a nagyszínpadhoz. Napra.
Kárpát medencei népzene elektronikus hangszerekkel. – olvasom a műsorfüzetben.

Békésen üldögélek egy padon. Úgy húsz másodperce játszhatnak, és már a színpadnál vagyok. Ez nagyon jóóóó! Ilyen nekem kell itthonra!

Nagyjából látod a hangszereket, meg még van egy cimbalom is. Olyan kezdeti Kormorán-os, csak nem annyira balkáni, viszont keményebb.
Mostmár biztosan tudod, milyen 😉
Nem is tudom elmondani, mennyire tetszett, ezért is mutatom meg. 🙂
Találtam egy koncertet. No, valami ilyesmi volt egy jó órán át…

Persze ennek a koncertnek is vége lett sajnos. 🙁
És ezután azt hiszem, mindegy, mi jött volna. Azért megvártam 🙂
Múlt évben a Zöld-foki Köztársaságból Lura volt a Vidor vendége. Idén a Rabasa.

Ahogy írtam, szinte mindegy volt, ki jön a Napra után. Ez a zene azonban bizonyára akkor sem jött volna be nekem, ha csak ők vannak egész nap.

Úgy a tizedik perc után éreztem, hogy elalszom. Szóval nem is töltöttem már sok időt a társaságukban.
Viszont ezen a napon rengeteg kép készült. Egyszer biztosan lesz egy, vagy több album a Vidorról. Nem tudom mikor, meg még azt sem, később mennyit sikerül fotóznom.
szerk. 09.02.: Dust külön albumban jelenik meg nemsokára. (A nemsokára nem ma! 🙂 )
Most viszont, hogy látom, jó két órája reszelem ezt a post-ot, úgy döntöttem, alszom.
Itt van hát a holnapi program link zárásként.
Jó éjt, jó reggelt, kinek mit 🙂

Esőszünet van éppen, meg fázásszünet.
Az eső a Dust koncertjét szakította félbe, a fázás az én terezésemet.
Azért egy képet felteszek, és megnézem, újra nyár lett-e 🙂