Hú, de nagy a csend

…mondta a Simaarcú a Vukban, illetve a tyúkólban.
Reccs… megtört csend… sikerült úgy 6 után hazaténferegnem. Kicsit mesélek
a napomról, hogy csak olvasgatni kelljen a Nagy Esti Pihengetés közepette 🙂
De elaludni még nem ér!
Tehát reggel.
Beérkezés, kisebb-nagyobb szemeteszsákok begyűjtése.
Szortírozás, telefonálás, kolléga begyűjtése az állomáson, néhány dolog elintézése.
Pakolás, csomagolás, dobozolás.
Közben telefon, Pisti megnyugtatása, hogy csütörtökön nála lesznek a KGST Party fotói.
(Premier Fotó figyelmébe ajánlása 🙂 )
Kis darab sajt vásárlása a sajtoskiflihez, mert nekem semmi sem jó 🙂
(párnapmúlvavolt)Főnök érkezése, papírozás. Róla írtam nemrég egy bejegyzésben, hogy ilyen főnököm még nem volt, és nem is hiszem, hogy valaha lesz.
Pedig azt hiszem, azt kellene tanítani, ahogy ő csinálja…
Papa, köszi mindent!
Akkor ezt kitöröltem, mert hátha olvas esetleg. Most mégis itt hagyom, mert nem lenne nyugodt a lelkiismeretem, ha ezt nem mondanám ki.
Aztán búcsú az udvaron… mindketten kapunk meglepetést tőle. Itt most tartok kis szünetet…
Telehold van. Csak mondom 🙂
A délután hátralévő része hamar elrepül.
Kolléga hazaszállítása (kis kirándulás, de erről most nincs kép 🙂 ).
A nap még nem megy le, és már haza is érek.
Azt hiszem, ha nem lennél fáradt is elálmosodtál már. 🙂
Szép álmokat!