Ámok…

Talán kicsit sok a rejtvény mostanában, de mit tehetek, ha mindig ilyen rejtélyes dolgok történnek? 🙂
Sajnos néhány megfejtéssel adós is vagyok, meg pár albummal is, most mégis a mai napról mesélek talán azért, mert nem érkezett megfejtés rá 🙂
Javítok. Érkezett helyes megfejtés, de azért nem úszod meg a beszámolót, ha már előkészítettem 🙂
Az úgy kezdődött, hogy a királylány… ja, nem…

….volt ugye az éjszakai szúnyog…

…majd a reggeli félig lejött KV.

Majd a Nagy Utazás (akkor még azt hittem) végén a meglepetéstehenek.
Aztán munkahely, fél KV pótlása, sok-sok telefon, és minden a feje tetejére állt.
Úgy volt, Debrecenben töltöm ezt a napot is. Nem így lett. Jó lett volna előre tudni.
Útra keltem, közben pedig dokumentáltam az útvonalat 😉

Ha volt tehén, lett ló is.
Ez még nem segít a délutáni rejtvényben, de kicsit elnézegettem őket.

Egyenes az út a Kánaánba. Jutott eszembe, mikor megálltam fényképezni.

Régebben többször jártam erre, de csak most volt lehetőségem fényképezni is.
Nem vagyok strandra járó típus, így a várva várt kép kimarad 🙂

…ám rövidesen célba érek majd, de koránt sincs még vége.
(Bizonyára feltűnt, hogy ez volt a délutáni rejtvénykép 🙂 )

…ez már a visszaút kezdete…

…kis pihenővel.

Közben pedig a Tiszavasvári Fehér-szik természetvédelmi területhez értünk. Háttérben a Tokaji hegy.

“Lágy szél csókolja fel álmából a tájat. Föllegek legelnek húzó vadlibákat.”
Galyasi Miklós szavai állnak a tájékoztató táblán.

…és a kör bezárult. Újra tehenek 😀
Ez volt hát a mai nap. Így elmesélve nem is volt rossz.
Nem is írom a címhez a futás-t. 😉

De vajon miért is köröztem három megyében? Ez is lehetne rejtvény, de egyrészt volt már elég, másrészt nem is fontos igazán 🙂
Holnap azonban nem megyek Debibe, viszont furcsa lesz a holnapi bejegyzés 😉
Megvolt hát a mese, gondolom, elálmosodtál, jöhetne a szundi.
Jó éjt!
(A dalszöveg utalások a Big Happy Woman Cchurch dalaiból vannak.)