Mi mindent is jelent a szó? Sokaknak még jelenti azt a néhány órát, amikor a helyben lakók hazaszaladhattak, a távolabbról sorozottak pedig kocsmázhattak, mielőtt éjfélre visszaértek a laktanyába. Azóta persze változott a világ, kedvenc keresőm egészen mást mond erről. Persze én maradok a saját gondolatomnál, vagy legalábbis visszatérek hozzá időről időre 😉
Az én gondolataim a körül forognak pár napja, mikből is maradtam ki, illetve inkább mik maradtak ki. No nem gondolok itt egész életes visszatekintésre, csak mondjuk amolyan elő-évértékelésre. Induljunk el időben visszafelé. Idén is azt terveztem, hogy hatalmas erdei fotósétát teszek 23-án, mint három éve. Ez az időjárás miatt akkor
nem jött össze. Pedig emlékszem, már akkor is arról folyt a vita az
országban, hol, hogyan ünnepelnek az igaz magyarok, hol a nemannyira igaz magyarok, és hol az egyáltalán nem magyarok. Akkor is kezdtek már kialakulni ezek a kategóriák, és akkor is úgy gondoltam, nem érdekelnek. Jó volt egyedül mászkálni az erdőben. Szépség, nyugalom, csend, béke. Talán ma pótolhatom, ahogy kinézek az ablakon.
De kimaradt – mostmár szinte biztosan – az idén az Állatpark meglátogatása is. Bár ebbe elég nehezen nyugszom bele, úgyhogy talán mégis sikerül kifognom egy jó napot. 😉
Korábbi években mindig vásároltam Hungary Card-ot, mert sok utazásomhoz remek anyagi segítséget nyújtott. Ezek az utazások, kirándulások nagyon hiányoznak. A kártya, és füzet ma is létezik, csak az én utazásaim lettek más jellegűek. Az év közbeni szabadságom pedig értelmetlen célok miatt most év végefelé forgácsolódik el.
Blogom indításával az volt a célom – többek között-, hogy szeretett városomat bemutassam, kedvet csináljak ahhoz, hogy egyre többen jöjjenek el, vigyék jó hírét. Sosem szerettem azonban az elvakult eszméket, sosem gondoltam úgy, hogy csak a szépet, jót kell megmutatnom. Így aztán lett ez is, az is, mint a való életben. Örülök, hogy vannak, akik rendszeresen visszalátogatnak, olykor-olykor jó-rossz visszajelzéseket is kapok. Örömmel töltöttek el azok a felkérések is, amelyek arra ösztökéltek, más fórumokon (és ezt ne konkrét fórumnak értsd) is jelenjek meg írásaimmal. A körülményeim nyári megváltozásai – sajnos úgy látom most – ezt a lehetőséget elvették tőlem. Mindenesetre hálás vagyok azoknak, akik lehetőséget adtak nekem, és mélyen elszomorít, hogy nem tudok élni vele. Azt hiszem, egy ideje a legnagyobb gondom, hogy nem érzem úgy, én irányíthatom az életemet. Inkább csak manőverezek a lehetőségek közt több-kevesebb sikerrel.

Úgy tűnik, idén nem leszek ott a fenyőállításon sem, már ha a jelen Kossuth téri állapotok mellett lesz hová állítani. Remélem, lesz… Mint ahogy remélem, lesz lehetőségem kijutni Sóstóra a Krúdy Karácsonyra. Illetve remélem, lesz idén is Krúdy Karácsony Sóstón.

Ezzel be is fejeztem az év “ember tervez” részét. Tudom, semmi tervet nem látsz benne, de nagyjából ennyire látom tervezhetőnek. Ebben benne van az is, hogy tudom – inkább sejtem – mik várnak még rám a munkahelyemen ez évben. Mert szerencsére még van munkahelyem, ha nem is így képzeltem pár hónapja. Mindenesetre ezért is hálával tartozom annak, aki nem hiszem, hogy valaha is olvassa a blogomat… aki pedig viszonylag rendszeresen olvas, tudhatja, kiről beszélek 😉
Én tehát igyekszem lelkiismeretem szerint megfelelni az új helyemen, te pedig klikkelgess a képekre, és nézelődj 😀