Eredetileg a VAN zenekar debreceni koncertjének fotóalbuma jelent volna meg ma némi mesével, de közben úgy alakult, hogy talán szerzek kis meglepetést.
Így csúszik a megjelenés. Persze ma sem maradsz fotó nélkül.
Nem sütök el újabb fürdőruhás viccet, hanem inkább mesélek kicsit a Bikini koncertjéről.
Ahogy korábban olvashattad, ezt a koncertet feláldoztam volna az Óperentzia koncertjéért. Aztán a program változott annyira, hogy ez nem így történt…
A Bikini koncertje előtt még egy sörre is volt időm. Hogy őszinte legyek, igazán Lukács Peta gitárjátéka vonzott ehhez a műsorhoz. Aztán, miután sajnos nem sok koncertes dolog volt, Peta sem villant ki igazán a többiek közül, úgy nagyjából negyed óra után ott is hagytam a nagykoncertet. Lehet, hogy türelmetlen voltam, de akkor így jártam. 😉
Ezen a napon a kevésbé neves zenekarok jobban, illetve lelkesebben muzsikáltak. Én legalábbis így láttam.
Meg így:

Igen, valahogy ez lenne az ideális, de az események nem igazán egyenletesen oszlanak el az életemben, és ráadásul az éjszakák sem végtelenek.
Miért is írom mindezt?
Mert belefogtam a hétvégi események ismertetésébe úgy, hogy az előző hétvégét sem fejeztem be. Sőt, az azt megelőzőt sem, illetve lassan évszakos lemaradásom is van.
De a novemberi nyaralásról már írtam 😉
Most azonban ünnepélyesen bejelentem, hogy továbbra sem lesz rend nálam, viszont egy leltárt csinálok gyorsan.
Tartozom egy húsvét körüli természetjárással, a Múzeumfalu majálisával, a Mustárház tehetségkutató első három helyezettjét kivéve mindenkivel, egy Mi kell? írással (hogy nem fogom tudni pár nap múlva, mire gondoltam), és a múlt szombat debreceni eseményeivel. Ja, meg a 150 éves Debrecen – Nyíregyháza – Miskolc vasútvonal is megérne egy … nem, nem misét 😀 egy írást.
Kezdek törleszteni.
Ma végre megtudhatod, hogyan láttam, éltem meg szombaton Debrecenben a Régió napja – Kreatív nap párost.
Dél körül érkeztem Debrecenbe. A Kossuth tér kicsit másként volt berendezve, mint ahogy vártam. Olyan érzésem volt, mintha négyzetméterre bérelték volna a teret. Szóval zsúfoltnak, áttekinthetetlennek tűnt.
A régió három megyét takar. Néhányszor körbejárva én talán Szolnok (tudom, Jász-Nagykun) megye megjelenését keveselltem. Meg ami furcsa volt, nekem hiányzott a vendéglátás, vendégfogadás érzése. Néhány kivételtől eltekintve mindenki főtt a sátrában, és várta, hogy odatévedjen valaki. Semmi invitálás, semmi kedvcsinálás. Igaz, a műsor a színpadon zajlott.
Volt hastánc, néptánc (ezért a szóért is kapok majd), énekesek, zenekarok.
Mikor hasonló rendezvényekre indulok, azt szoktam mondani, perecen és sörön élek majd. Nos, sör volt itt is, de a szórólapon szereplő ízek utcája nekem kicsit vicces volt. Igaz, én a Múzeumfaluban “nőttem fel”, ők pedig idén megérdemelten nyerték el a Vendégbarát Múzeum címet…
Szóval az, hogy a sátrak mögött kis gázfőzőkön alakítanak valamit, nekem nem az ízek utcája. Meg a műanyag tányérral a tér közepén sorbanálló 20-30 ember sem. Nekem ezen a napon a szomszéd utca éjjel-nappalija volt a vendéglátás. Ott kedvesen fogadtak, elmondták mind a négyféle szendvicsről, mit tartalmaz, és valóban finomak voltak az ízek.
De lépjünk túl ezen. Egyébként később, a Kreatív nap rendezvény helyszínén találtam perecet, és sört is az alcheimer kór tesztsátor mellett, de az valahogy más feeling…
Nézzük a műsort.
Nem tűnt rossznak a fellépők válogatása, valóban minden irányzat, stíéus képviseltette magát a népzenétől a könnyű- és kevésbé könnyű zenén át a tánc, és mazsorett bemutatókig. A Kreatív napon – én már csak így összemosom a kettőt – pedig a formációs tánc, sportbemutatók, és a koncertek színesítették az egészségügyi szűréseket.
A Kossuth térre visszacsapongva a korábban már említett jónéhány hangosítási malőrön kívül egy társaság színpadi megnyilvánulása volt döbbenetes. Az ő felkészültségükkel merészség volt olyan magas színpadra mászni. Szerencsére voltak igen profi fellépők is, így nem is nevesíteném ezt az egy csoportot.
Akik nagyon tetszettek, a már említett Záhony Unplugged Project, a Folk Error, akik remek hangulatot teremtve vezették fel a VAN zenekart.
A Folk Error fellépésének egy részét nem láttam, mert szerettem volna Óperentziázni is, így pár kilométert lesétáltam a két helyszín között, ugyanis mindkét helyen jó félórás csúszás volt. Így az Óperentziából úgy 3-4 számra redukáltam a hallgatózást, és a fotók is kimaradtak, a Folk Error műsorából pedig már nem is tudom, mit láttam. Erről lesznek képek.
A nap hátralévő részéről külön bejegyzésekben emlékezem majd meg úgymint VAN koncert, és Bikini koncert.
Persze tudnék még mesélni, de tudni kell abbahagyni 🙂
Levezetésként nézegess képeket!