Nem értem…

Apropó, reggeli-esti park.
Nem ez az első eset, hogy szóba hozom ezt a kis parkot, és a hangsúly most a “kis” szón van.
Ha a fenti linket megnézed, láthatod, talán ha kétszáz méter a legnagyobb távolság benne. Sok a pad, és nincs olyan kijárata, ahol ne lenne egy kuka.
Ezért nem értem.
A pad mellett üres reklámszatyor, egy méterre egy üdítős kupak, a padon maga a palack, alatta valamilyen zacskó.
Nyilvánvaló hát, hogy a bolttól idáig el bírta hozni a várostárs az enni-innivalót.
Az is nyilvánvaló, hogy megpihent a padon, és ott fogyasztotta el.
Az is nyilvánvaló, hogy elment onnan, mert a parkban senki nem volt rajtam kívül.
Nem értem, mi terhelhette le annyira az agyát, hogy mint a disznó, szétszórjon mindent.
Nem akarok arra gondolni, hogy milyen jó, hogy legalább a kukát nem rúgta fel…
Nyilvánvaló, hogy legalább egy az útjába esett.
Tudom, apróság, de szinte minden nap látom a parkőrt, aki összeszedi a szemetet a parkban, és másnap ismét ott van néhány pad környékén.
Nem értem…


Virágvasárnap

…meg virágszombat 🙂
Szóval ha még nincs programod hétvégére, kezdj imádkozni jó időért, készíts elő felnőttenként 300 forintot, nagyinak, és a gyermeknek 150-et, ha már suliba jár.
Ezután nincs más dolgotok, mint szombaton, vasárnap, vagy akár mindkét nap kisétálni a Nyíregyházi Főiskola Tuzson János Botanikus Kertjébe, és gyönyörködni a szebbnél szebb virágokban. Sőt, haza is vihetsz néhányat.
A következő kép persze nem ott készült, hanem kedvenc reggeli-esti parkomban.


.


.


Mese

A képsorozat végére (elejére) értem.
A mese a kis parkról szól, amiről azért tudhatsz már ezt-azt.
Láthattad téli ruhájában, mikor térdig érő hóban próbálgattam esti fényeit, és olvashattál nemrég a szoborról, mely a tér végében, a fák árnyékában húzódik meg.
Tudhatod, hogy itt vezet el az utam reggel, és este, és talán valamit sikerült megmutatnom a hangulatából is.
Egy képpel még adós vagyok. Egy nyár végi, ősz eleji képpel, mikor a felszálló pára mesebeli hangulatot teremt.
…de ezt majd ősszel 🙂



.

Lassan felkerülnek a parkos fotók, és még nem meséltem…
Mivel azonban van még pár kép, most sem mesélek 🙂






.


.


Misztikázzunk :-)

Tegnap estefelé, mikor a délutáni képeket rendezgettem, meglepve tapasztaltam, hogy pont ekkor készült el a 6666. kép 🙂

Egy kisebb sorozat része, társait is láthatod rövidesen, akkor majd mesélek 🙂
Azért még bemásolok pár érdekeset az EXIF-ből:
File: – DSCF6666.jpg
DateTimeOriginal – 2006:06:06 16:38:16
ApertureValue – F 5.66
Persze nem vagyok babonás… kopp kopp kopp 😀


Az élő fába is

Hazafelé ma is útba ejtettem a kis parkot.
Reggel-este itt szoktam keresztüljönni.
Kis kitérő, de távolabb esik az utcazajtól, egyik kis nyugalmas színfolt a dübörgő városban.
Általában egy-két kutyasétáltatóval, padon alvó hajléktalannal, egymást felfedező fiatalokkal, napfürdőző idősebbekkel szoktam találkozni.
Most nagyobb volt a nyüzsgés.
Valamelyik reflektorfénytvesztett társaság ismét talált magának egy szobrot, amivel szórakozhat.
Nem érdekel milyen hit-, vagy eszmei csoporthoz tartoznak, egyszerűen már unom.
Unom, hogy lassan húsz éve mindig akad valaki, aki kizökkent a nyugalmamból.
Unom, hogy lassan húsz éve, mikor már lassan csak a télapó nem volt hatalmon ebben az országban, még mindig akad valaki, aki azt nézi, mibe köthet bele.
Unom, hogy egy ideje összeszorul a torkom, ha magyar zászlót lengető embert látok.
Unom, hogy politikával kell foglalkoznom itt is, holott utálom a hazug, kétszínű, érdekhajhász politikát.
Egyszerűen elegem van a sok hülyéből!
Szeretnék úgy végigmenni a parkon, hogy a madárcsicsergésre figyelhessek.
Szeretnék úgy végigmenni az utcán, hogy nem kommunistáznak, zsidóznak, fasisztáznak le azért, mert nem gyűjtöm a szórólapokat.
Szeretnék úgy átmenni a téren, hogy nem zaklatnak kéregetők.
Szeretnék úgy munkába menni, hogy tudom, holnap is mehetek.
Szeretném, ha olyanok lennének az emberek, mint a barátaim.
Akik nem azért barátaim, mert egyformán bólogatunk.
Akik nem azért barátaim, mert mindent egyformán látunk.
Akik akkor is a barátaim, ha nem egy csoportra szavazunk.
Akik akkor is barátaim voltak, mikor egy csoportra szavaztunk.
Akik akkor is a barátaim, ha egyetértünk.
Akik akkor is a barátaim, ha vitatkozunk.
…és akik akkor is a barátaim, ha ritkábban találkozunk.


Fényben – avagy estepad


Árnyékban – avagy reggelpad


Hamár szétázott a cipőm ;-)






Mottó: “Bolondnak hívj, ha annak hiszel…” (TRB)

Valamelyik este hazafelé megálltam az egyik kedvenc parknál fényképezni.
Este. Lámpafény. Állványra szerelt gép. Értetlen gyalogjárók.
Csak néhány képet készítettem, és otthon már vagy negyed órája nézegettem, mi nem stimmel, mikor csemete útban a konyha felé megállt az ajtóban, és ennyit mondott: “Miért sárga a hó?”
Kis korrekció után azért egész tűrhető lett a kép.
Megfogadtam, hogy másnap komolyabban fényképezek.
Így is lett. Lámpagyújtáskor belegázoltam a majdnem térdig érő hóba, összeraktam a gépet, és barkácsoltam jó ideig ilyesmi eredménnyel:





Aztán itthon levontam a tanulságot a két napi fotózásból:
1. ha az ember lusta manuális állásban fotózni, legalább a fehéregyensúlyt is állítsa automatára
2. nem biztos, hogy a “szakmailag” jó beállítás visszaadja a hely, és a látvány hangulatát
3. ha fél órát állsz a hóban, vegyél fel olyan cipőt, ami nem ázik át 🙂