Apropó, reggeli-esti park.
Nem ez az első eset, hogy szóba hozom ezt a kis parkot, és a hangsúly most a “kis” szón van.
Ha a fenti linket megnézed, láthatod, talán ha kétszáz méter a legnagyobb távolság benne. Sok a pad, és nincs olyan kijárata, ahol ne lenne egy kuka.
Ezért nem értem.
A pad mellett üres reklámszatyor, egy méterre egy üdítős kupak, a padon maga a palack, alatta valamilyen zacskó.
Nyilvánvaló hát, hogy a bolttól idáig el bírta hozni a várostárs az enni-innivalót.
Az is nyilvánvaló, hogy megpihent a padon, és ott fogyasztotta el.
Az is nyilvánvaló, hogy elment onnan, mert a parkban senki nem volt rajtam kívül.
Nem értem, mi terhelhette le annyira az agyát, hogy mint a disznó, szétszórjon mindent.
Nem akarok arra gondolni, hogy milyen jó, hogy legalább a kukát nem rúgta fel…
Nyilvánvaló, hogy legalább egy az útjába esett.
Tudom, apróság, de szinte minden nap látom a parkőrt, aki összeszedi a szemetet a parkban, és másnap ismét ott van néhány pad környékén.
Nem értem…

Hazafelé ma is útba ejtettem a kis parkot.
Reggel-este itt szoktam keresztüljönni.
Kis kitérő, de távolabb esik az utcazajtól, egyik kis nyugalmas színfolt a dübörgő városban.
Általában egy-két kutyasétáltatóval, padon alvó hajléktalannal, egymást felfedező fiatalokkal, napfürdőző idősebbekkel szoktam találkozni.
Most nagyobb volt a nyüzsgés.
Valamelyik reflektorfénytvesztett társaság ismét talált magának egy szobrot, amivel szórakozhat.
Nem érdekel milyen hit-, vagy eszmei csoporthoz tartoznak, egyszerűen már unom.
Unom, hogy lassan húsz éve mindig akad valaki, aki kizökkent a nyugalmamból.
Unom, hogy lassan húsz éve, mikor már lassan csak a télapó nem volt hatalmon ebben az országban, még mindig akad valaki, aki azt nézi, mibe köthet bele.
Unom, hogy egy ideje összeszorul a torkom, ha magyar zászlót lengető embert látok.
Unom, hogy politikával kell foglalkoznom itt is, holott utálom a hazug, kétszínű, érdekhajhász politikát.
Egyszerűen elegem van a sok hülyéből!
Szeretnék úgy végigmenni a parkon, hogy a madárcsicsergésre figyelhessek.
Szeretnék úgy végigmenni az utcán, hogy nem kommunistáznak, zsidóznak, fasisztáznak le azért, mert nem gyűjtöm a szórólapokat.
Szeretnék úgy átmenni a téren, hogy nem zaklatnak kéregetők.
Szeretnék úgy munkába menni, hogy tudom, holnap is mehetek.
Szeretném, ha olyanok lennének az emberek, mint a barátaim.
Akik nem azért barátaim, mert egyformán bólogatunk.
Akik nem azért barátaim, mert mindent egyformán látunk.
Akik akkor is a barátaim, ha nem egy csoportra szavazunk.
Akik akkor is barátaim voltak, mikor egy csoportra szavaztunk.
Akik akkor is a barátaim, ha egyetértünk.
Akik akkor is a barátaim, ha vitatkozunk.
…és akik akkor is a barátaim, ha ritkábban találkozunk.