Nem értem…

Apropó, reggeli-esti park.
Nem ez az első eset, hogy szóba hozom ezt a kis parkot, és a hangsúly most a “kis” szón van.
Ha a fenti linket megnézed, láthatod, talán ha kétszáz méter a legnagyobb távolság benne. Sok a pad, és nincs olyan kijárata, ahol ne lenne egy kuka.
Ezért nem értem.
A pad mellett üres reklámszatyor, egy méterre egy üdítős kupak, a padon maga a palack, alatta valamilyen zacskó.
Nyilvánvaló hát, hogy a bolttól idáig el bírta hozni a várostárs az enni-innivalót.
Az is nyilvánvaló, hogy megpihent a padon, és ott fogyasztotta el.
Az is nyilvánvaló, hogy elment onnan, mert a parkban senki nem volt rajtam kívül.
Nem értem, mi terhelhette le annyira az agyát, hogy mint a disznó, szétszórjon mindent.
Nem akarok arra gondolni, hogy milyen jó, hogy legalább a kukát nem rúgta fel…
Nyilvánvaló, hogy legalább egy az útjába esett.
Tudom, apróság, de szinte minden nap látom a parkőrt, aki összeszedi a szemetet a parkban, és másnap ismét ott van néhány pad környékén.
Nem értem…