Elérkeztünk a fesztivál utolsó napjához.
Ez több szempontból is szomorkás nap.
Egyrészt hatalmas eső zúdult a városra napközben.
Másrészt valami nagyon primitív pozdorjagyümölcsökkel lett tele a belváros.
Harmadrészt az utolsó nap programjai is alulmúlták várakozásomat.
Negyedrészt ismét egy évet kell várni a Vidorra.
De menjünk szépen sorba.
Az utolsó nap nem teljesen igaz, mert az eredményhirdetések szombaton vannak.
A közönség számára azonban pénteken éjféltájt vége a műsorok sorának.
Az esőről nagyon nincs mit beszélni, esett, és kész 🙂
A pozdorjagyümölcsök. Nyilván Gyümölcskarnevál következik a Vidor után, és ezt valahogy jelezni kell.
Erre negyon jó a plakát, már ha sikerül olyat készíteni, amin a karneváli menet indulási ideje is rajta van.
Ezeket el kell helyezni valahol. Mivel a szokványos nyáldiszkós plakátok eleve belepik a várost, a maradék helyen vezető, vagy annak készülő politikusaink lógnak, marad a remek dizájn, a méteres faalma, fakörte. Gondolom, a favilla, fakanál, fatányér mára marad…
És elérkeztünk az estéhez.
Elsőként a Ladánybene 27 koncertje próbálta felmelegíteni az egybegyűlteket.
Meglepő módon Bob Marley műsorral készültek, ami persze nem nagy baj, de
jó lett volna néhány saját számot is becsempészni a műsorba.
A másik meglepetés az vokalista lány volt. A harmadik, mikor előreküldték énekelni.
A vokálban jobb volt, és szerintem onnan sem hiányzott volna…
Nem nagyon értem a szervezőket mi vezérelte, hogy a zárónapon a két koncert közé egy vitatható érdekességű filmet tettek – bár ez minden évben így volt -, mi mindenesetre hősiesen végigvártuk.
Ezután következett a ki tudja, hanyadik meglepetés, a kolumbiai salsa királya, Yuri Buenaventura.
Ebből úgy bő húsz percet bírtunk, és itt ismét hangsúlyozom hősiességünket.
A Vidor alatt ez volt az egyetlen koncert, amit otthagytunk.
Szóval volt már jobb fesztiválzárás is – mondjuk Boban Markovic – bár ez ismét ízlés dolga.
Maga a fesztivál azonban remek volt ismét.
Rengeteg olyan előadóval ismerkedtem meg, akik egyébként biztosan nem kerültek volna látóterembe. És rengeteg fiatal választotta ezeket a rendezvényeket esti programul, aminek azért komoly tanulsága van.
Ha a tucat-nyálzenét nyomató diszkók helyett (mellett) fel tudnának mutatni értelmes ZENÉT játszó, közvetítő közeget, akár jó irányba is lehetne tolni a tömegízlést.
…és itt a helyi médiának is nagy szerepe van (lenne), talán a nézettségük, hallgatottságuk is változna.
Példaként had említsem meg a környéken egyedülálló Friss Rádiót amely hadat üzent a nyálzenének, de sajnos környékünkön csak neten hallgatható.
…és hogy azért ne ilyen szomorúan legyen vége, meg hogy ismét előhúzzam kedvenc cimbalmomat, íme egy kép: 😀

A tegnapi archív kép után kicsit ismét Vidorozok.
Szombat volt az utolsó nap, amiről beszéltem. Az nem nagyon tetszett, persze attól még lehetett jó…
Most lépjünk tovább.
Vasárnap Ghalia Benali volt az első fellépő a Kossuth téren.
Nehezen megfogható stílus, olykor mintha indiai lenne, olykor török, olykor egészen hagyományos, ami viszont mindig egyforma, a színvonal.
Remek hang, kitűnő hangszerelés, tánc.
Aztán fellapozom a műsorfüzetet, és helyreteszem az előadót. Tunézia.
Egészen másfajta zene, amit Juan Carmona és csapata mutat be.
Flamenco. Hangulatos, olykor szenvedélyes zene, az egyik dobos néha előrejön táncolni, amitől a közönség jó része megőrül.
…és már el is érkeztünk a hétfőhöz.
Nagyon nem sietünk az első fellépőhöz, de jó részét így is halljuk a műsornak.
Szerencsére némi beszélbetés az ismerősökkel kicsit felpörgeti az időt, így hamar túljutunk Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band-jén.
Talán érzed már, nem fogott meg nagyon ez a műsor. 🙂
Nekem túl vegyes volt, ilyen-olyan irányzatba belekapás, olykor mintha a szél összekeverte volna a kottákat. Szóval egyéni villongások voltak, főleg a hegedűs alkotott, de valahogy nekem nem állt össze a dolog.
Ami viszont ezután következett, az maga volt a csoda.
Nem hiába nevezte a műsorközlő a fesztivál fénypontjának.
Salif Keita
talán egymaga is el tudta volna varázsolni a közönséget, de ráadásul olyan profi csapattal érkezett, ami biztossá tette a sikert.
Annyi mozgás volt a színpadon, hogy nekem a nézésétől is izomlázam lett ;-D
Afrikai zenei alapok, akusztikus, és elektronikus hangszerek kavalkádja, egyedi, utánozhatatlan ének, mozgás, tánc, lendület jellemezte a műsort.
Ez is az a zene, amit otthon is hallgatni szeretnék 😉
Mára Lakatos Róbert, és a RÉV várható első fellépőnek este 7-kor, lehet, ez is bonyolult lesz az én egyszerű lelkemnek ;-D , de majd meglátjuk… utána pedig egy fölfelé tartó csillag a Zöld-foki szigetekről, Lura.
Érdeklődéssel várom.

…szép virágok vannak a réten!
Énekelték a Kistehén tánczenekar
tagjai nem sokkal azután, hogy elhangzott a megnyitó, és a vidorléggömbök is elrepültek a mellettünk álló kisgyermek szorgos integetései, és jóutat-kívánsága mellett.
Már hagyomány lassan a zenekar fellépése a Vidoron, így évről évre megtudhatjuk, hogy Feri elvitte a kabátom, és hogy kivel alszanak a plüssállatok 🙂
Szóval ez a Vidor is jól indult, jókat vigyorogtunk a dalszövegeken, és olykor már tudtuk is.
Aztán elköszöntünk Zolitól, Boritól, Geritől, felvettük a kabátunkat, és vártuk a kubai zenészeket, a Buena Vista Social Club-ot.
Idemásolhatnék most néhány dolgot az együttesről, de nem teszem, mert elolvashatod a Vidor lapján, többet meg én sem tudok 🙂
A hangulatról sokat elárul hogy volt, amikor tíznél is több pár táncolt a téren, pedig elég zsúfolt volt a tér.
Röviden hát remek este volt, és néhány hasonló még várható 😉
Ide jött volna a mai járdaműsor, de sajnos közbeszólt az eső, nem sikerült a közeli járdán megjelennie a krétás kiírásnak.
Azért nem maradsz kép nélkül 🙂 ezt néhány perce, boltból jövet készítettem.