Esőisten siratja a Vidort

Elérkeztünk a fesztivál utolsó napjához.
Ez több szempontból is szomorkás nap.
Egyrészt hatalmas eső zúdult a városra napközben.
Másrészt valami nagyon primitív pozdorjagyümölcsökkel lett tele a belváros.
Harmadrészt az utolsó nap programjai is alulmúlták várakozásomat.
Negyedrészt ismét egy évet kell várni a Vidorra.
De menjünk szépen sorba.
Az utolsó nap nem teljesen igaz, mert az eredményhirdetések szombaton vannak.
A közönség számára azonban pénteken éjféltájt vége a műsorok sorának.
Az esőről nagyon nincs mit beszélni, esett, és kész 🙂
A pozdorjagyümölcsök. Nyilván Gyümölcskarnevál következik a Vidor után, és ezt valahogy jelezni kell.
Erre negyon jó a plakát, már ha sikerül olyat készíteni, amin a karneváli menet indulási ideje is rajta van.
Ezeket el kell helyezni valahol. Mivel a szokványos nyáldiszkós plakátok eleve belepik a várost, a maradék helyen vezető, vagy annak készülő politikusaink lógnak, marad a remek dizájn, a méteres faalma, fakörte. Gondolom, a favilla, fakanál, fatányér mára marad…
És elérkeztünk az estéhez.
Elsőként a Ladánybene 27 koncertje próbálta felmelegíteni az egybegyűlteket.
Meglepő módon Bob Marley műsorral készültek, ami persze nem nagy baj, de
jó lett volna néhány saját számot is becsempészni a műsorba.
A másik meglepetés az vokalista lány volt. A harmadik, mikor előreküldték énekelni.
A vokálban jobb volt, és szerintem onnan sem hiányzott volna…
Nem nagyon értem a szervezőket mi vezérelte, hogy a zárónapon a két koncert közé egy vitatható érdekességű filmet tettek – bár ez minden évben így volt -, mi mindenesetre hősiesen végigvártuk.
Ezután következett a ki tudja, hanyadik meglepetés, a kolumbiai salsa királya, Yuri Buenaventura.
Ebből úgy bő húsz percet bírtunk, és itt ismét hangsúlyozom hősiességünket.
A Vidor alatt ez volt az egyetlen koncert, amit otthagytunk.
Szóval volt már jobb fesztiválzárás is – mondjuk Boban Markovic – bár ez ismét ízlés dolga.
Maga a fesztivál azonban remek volt ismét.
Rengeteg olyan előadóval ismerkedtem meg, akik egyébként biztosan nem kerültek volna látóterembe. És rengeteg fiatal választotta ezeket a rendezvényeket esti programul, aminek azért komoly tanulsága van.
Ha a tucat-nyálzenét nyomató diszkók helyett (mellett) fel tudnának mutatni értelmes ZENÉT játszó, közvetítő közeget, akár jó irányba is lehetne tolni a tömegízlést.
…és itt a helyi médiának is nagy szerepe van (lenne), talán a nézettségük, hallgatottságuk is változna.
Példaként had említsem meg a környéken egyedülálló Friss Rádiót amely hadat üzent a nyálzenének, de sajnos környékünkön csak neten hallgatható.
…és hogy azért ne ilyen szomorúan legyen vége, meg hogy ismét előhúzzam kedvenc cimbalmomat, íme egy kép: 😀