Bill a Király!

Mikor pár napja azt írtam: “igen kíváncsi leszek, ahogy Billt másfél órára korlátozzák, mert jön a Lagzi Lajcsi”, még nem gondoltam, hogy így is lesz.
Nem a koncert hossza számít, hanem hogy Blues Királyának a szokásos többszöri ráadás helyett a “legközelebb jobb lesz” mondattal kellett lemennie a színpadról.
És ez nem az ő hibája… szervezési baki…
De beszéljünk inkább arról, ami jó volt.
A zenéről, a szívről, a lélekről, ami ebben a koncertben is benne volt.
A fiatal gyerekekről, akik a kordon rácsán lógva hallgatták a ZENÉT.
A szólógitárosról, akinek virtuóz játéka mellett is volt ideje a gyerekekre mosolyogni.
A “beugró” basszusosról, aki nem tudott hibázni.
A billentyűsről, akiről a mellettem álló megkérdezte, hány éves ez a srác, hogy így játszik?
A dobosról, aki zenekar legfiatalabb tagjaként rengette a sátrat.
…és beszéljünk az előttem álló ifjú lányról, aki Hey Joe közben libabőrös karját mutatta társának.
De ne is beszéljünk!
Vegyünk elő egy Deák Bill Blues Band lemezt, hallgassuk, és idézzük vissza a koncert pillanatait.

klikk a képre
Azért még bemutatom a zenekart, érdemes megjegyezni a neveket!
Sárközy Szivori Pál gitár, Berkes Károly basszus, Szabó Csaba dob, Horváth Zsolt billentyűs hangszerek.
Ezzel az albummal véget is ért a hétvégi sörfesztivál koncertjeinek “ismertetése”.
Egy dolog miatt kedvelem a plazat… hogy néha ilyen koncerteket szervez.
Egyszer ha látnák a sok embert azok, akiknek a dolguk, hogy koncertet szervezzenek a városban, talán könnyebb lenne a döntésük.
Egye fene, lehetne fizetős is 🙂